hero image

Az utálatos karakterekre is szükség van egy könyvben

Publio Kiadó |

Sok szó esik arról, hogy milyen fontos olyan karaktereket létrehozni, akiknek a bőrébe bele tud bújni az olvasó, akikkel azonosulni tud és akiknek drukkolhat. Jó érzés, ha pontosan tudjuk olvasás közben, hogy ki a jó és ki a rossz, könnyen eligazodunk, hiszen kell egy hős, aki megmenti a velejéig gonosztól a világot. Adrienne Crezo, a Creating Characters című könyv író szerint ez nem teljesen így van.


  

Az olvasók általában szeretik az utálatos, de nem feltétlenül gonosz szereplőket a könyvekben.

 

Kellemetlen fráterek, akikkel senki sem akarna egy asztalhoz ülni vacsoránál, mégis lehet rajtuk bosszankodni és feszültséget teremtenek a történetben. Egy karakter, legyen jó vagy rossz, elég erős kell legyen ahhoz, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését, mindegy, hogy az pozitív vagy negatív. Egy szereplőnek, akármilyen nagylelkű vagy önző, a saját konfliktusain keresztül ki kell érdemelnie azt, hogy az olvasó el akarja olvasni, mit csinál a könyvben. Aktív részese kell legyen a saját történetének. Ha pedig azt szeretnéd, hogy a karaktered egy beépített konfliktusgenerátor legyen, akkor utálatosra kell formálnod.

 

Vannak olyan szereplők, akikhez olvasóként nehéz kapcsolódni, mert egyszerűen nem elég izgalmasak. Például egy olyan karaktert, aki hagyja, hogy az élet elbánjon vele és nem tesz semmit azért, hogy megváltoztassa a saját nyomorult helyzetét, lehet szeretni vagy utálni, de mindenképp érdektelen lesz egy idő után. Túl passzív ahhoz, hogy izgalomban tartsa az olvasót. Lehet, hogy felébreszti benne az anyai/apai ösztönt és gondoskodni szeretne róla, de ez nem a sztorinak szól, csak a szereplő szánalomraméltó viselkedésének. Félre fogja tenni a könyvet, és az az érzés marad meg benne, hogy ebben a történetben nem zajlott igazi cselekmény. Még egy jókislány szerepben lévő karakternek is érdekesnek kell lennie, akkor is, ha szentimentális és szerencsétlen sorsú, ha azt akarjuk, hogy az olvasó el akarja olvasni a könyvet.

 

Az a karakter azonban, aki mindig konfliktusba keveredik és önnön hitványáságának a következményeivel küzd egyfolytában, biztos, hogy nem lesz szerethető, mégis mágnesként vonzza az olvasót. Mert látni akarja, hogyan teszi tönkre a szereplő a saját életét. Olyasmit mozgat meg benne, mint amikor egy autóbalesetet látsz, ami szörnyű, mégis nehéz levenni a szemedet róla. Ez az utálatos karakter egy személyben kész vonatszerencsétlenség és épp ezért kell őt megtartani, sőt előtérbe tolni a történetben. Minden alkalommal, amikor valami morálisan megkérdőjelezhetőt, elítélendőt, károsat vagy csak bunkóságot követ el, máris megteremti a konfliktust. Az olvasó számára pedig mélységesen kielégítő érzés, ha a tetteinek következményeit viselnie is kell. Íróként pedig mi más is lehetne a feladatod, mint örömet szerezni az olvasóidnak?

 

Írta: Kun Gabi

Címkék