hero image

Epilepsziám van, de ettől még író vagyok és kiadom a könyveimet

Publio Kiadó |

Chrissie Parker független író vallott a Self Publishing Advice Center oldalán arról, hogyan ír és adja ki szerzői kiadással a könyveit, miközben epilepsziás. Az ő pozitív hozzáállása más írókat is inspirálhat arra, hogy sosem szabad feladni és menni kell a céljaik után.

“Az én írói életem különbözik a normális írókétól. Míg a legtöbb író felkel reggel, iszik egy kávét és tíz perc múlva már a gépénél ül, hogy aztán 12 óra múlva álljon fel, sok oldal megírása után, addig az én napjaim máshogy kezdődnek. Az első dolgom reggelente, hogy meditálok, aztán reggelizem. Ha nem így kezdem a napot, akkor egész nap rosszul vagyok, úgy érzem magam, mintha durván másnapos lennék, nincs energiám és lelassulok.

 


 

Azért van ez, mert egy láthatatlan betegségem van, ami minden érintettre máshogy hat.

Évtizedek óta élek az epilepsziával együtt, és bár most tünetmentes vagyok, napi háromszor gyógyszert kell szednem és rendkívül fontos a pontos étkezések betartása, illetve hogy 8-10 órát aludjak éjjel. Az energiáim sokkal gyorsabban fogynak el, mint egy normális embernek. Ha túl későn fekszem le vagy nagy stressz ér, akkor teljesen kimerülök, ezért például nálam szóba sem jöhet, hogy este, éjszakába nyúlóan írjam a könyvemet. Ahogy az sem lehetséges, hogy kihagyjam az ebédet az írás kedvéért.

 

A napjaimat meg kell terveznem, az állapotomhoz kell igazítanom mindent ahhoz, hogy jól funkcionáljak. Ez azt jelenti, hogy a szervezetem működésére kell figyelnem egyfolytában, mert ha nem veszek észre egy figyelmeztető jelet, akkor napokig használhatatlan vagyok. Vannak napjaim, amikor kifejezetten sokat és hatékonyan tudok írni, de sokszor olyan, mintha köd szállna az agyamra, ilyenkor képtelen vagyok épkézláb mondatokat összehozni.

 

Több ez számomra, nem csak írás

Mint minden írónak, úgy nekem is sokkal több mindent kell intéznem a könyvem körül, nem csak leírom a szavakat és kész vagyok. Szerkesztés, marketing, emailek az olvasóknak, közösségi oldalak menedzselése… Felolvasóesteket szervezek, tele van a naptáram eseményekkel, ahol a könyvem érdekében meg kell jelennem és még számtalan tennivaló vár. Több időt igénybe vesz, mint egy teljes állás és senki sem tud helyettesíteni benne.

 

Itt kezdődik a frusztráció. Látom, hogy más írók heti hat napon 14 órákat dolgoznak. Több könyveit is kiadnak évente, amikor nekem csak egy jön össze. Nézem őket és azon tűnődöm, hogy nekem ez miért nem megy, miért nem képes a testem és az agyam megérteni, hogy több energiára van szükségem, miért nem tudok máshonnan meríteni erőt, hogy azt tehessem, amit tenni akarok? Mindennél jobban szeretném, ha az epilepszia nem határozná meg a napjaimat és nem irányítaná az életemet. Nem szeretem, hogy nekem minden nap a lehetetlennel kell megbirkóznom.

 

De aztán rájövök, hogy az epilepszia a részem, én vagyok ő.

Régóta írok és már sokkal jobb vagyok, mint 10 évvel ezelőtt. Csak egy könyvet adok ki évente, de annak én csinálom a marketingjét, elmegyek minden eseményre és az olvasóim hűségesek hozzám. Meg kellett tanulnom, hogy mikor parancsoljak megálljt magamnak és a frusztrációimnak. Rá kellett jönnöm, hogy nem tudok mindent egyszerre csinálni, nem vagyok szupernő, szupererővel. Epilepsziám van, ez is része annak, aki vagyok, és amíg tudok írni, addig semmi sem állíthat meg.”

 

Írta: Kun Gabi

Címkék: írás, író, motiváció

Címkék