hero image

Fókuszban a szerző: Czakó Gabriella

Publio Kiadó |

A mai napon Czakó Gabriella írót ismerhetitek meg, aki nálunk a kiadóban Gwendoline Welsh és más álneveken is kiadta eddigi több, mint huszonkét könyvét. Mint elmesélte az írói nevek aszerint váltakoznak, amilyen témákat választ. Eddig a Lilit 1. Én leléptem, Lilit 2. A kisasszonyka és a Háromszög csúcsán, című könyveit olvastam. Borítóit mind ő szerkeszti. Erős kötődése van Skóciához és a skót tájak vad, érintetlen szépségéhez. Érdeklődik a kelta hagyományok, legendák és kultúra iránt. Nyugdíjasként minden idejét az írás tölti ki, napi hat-nyolc órát csak ezzel foglalkozik. Sokat kutat és utána olvas azoknak a témáknak, amelyekről ír. Bárcsak minden nyugdíjas ilyen aktív és kreatív lenne, mint ő. Sokan példát vehetnek róla. Hogy miért választotta a magánkiadást és a Publiot? Mint elmesélte azért, mert más kisebb kiadók „horror” összegeket kértek volna el tőle. Így nem is keresgélt tovább minden könyvét itt jelentette meg.

 


  

Kérlek, mondj magadról pár szót!

Magamról írni nem könnyű, de megpróbálom.

A kérdések sorrendjében igyekszem válaszolni legjobb tudásom szerint.

Néhány szó rólam: a családi fáma szerint hároméves koromig egy árva szót sem beszéltem. Később viszont… szóval, mit is tagadjam, nagyon sokat. Mikor éppen nincs senki, aki meghallgasson, akkor leírom. Ez gyerekkorom óta így történik. Mióta lányaim önállósodtak és már nem dolgozom, azóta csak az írás és az ezzel kapcsolatos dolgok foglalkoztatnak.

  

Mesélj leendő könyveidről!

Leendő könyveimről nem tudok nyilatkozni, de egy biztos: lesznek. Félkész írásaim várják a befejezést, ám ez nem gátol abban, hogy egy-egy benyomás hatására ne kezdjek el egy másikat… ezt nálam soha nem lehet tudni. Melyiket írom készre? Még én sem tudom…

  

Ossz meg a többiekkel, egy marketinggel, egy könyvkiadással és könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!

A marketing nem az erős oldalam. Két alkalommal hirdettem, az eredmény: sok lájk, nulla vásárlás… Nem élek semmi más lehetőséggel, csak amit a szerzői oldalam nyújt. Időnként egy-egy részlet megjelenik egy magazinban, ahol a szerzői oldalam linkje is szerepel.

A könyvkiadás témáról: nincs nagy választási lehetőségem… átlag alatti nyugdíjas vagyok.

Minden írásom a Publio Kiadónál jelent meg, mert ezt tudom megfizetni.

  

Honnan ez a sok ihlet, tematikai sokszínűség és a misztikus témák iránti vonzódásod? A Lilit sorozatban, amiből kettőt szintén volt szerencsém olvasni, miért épp Skócia?

Az ihlet… ez nagyon fura dolog… egy illat, egy elkapott szó, valaki velem szemben a buszon, szinte bármi elindíthat bennem egy folyamatot, ami csírája lesz egy újabb történetnek. Vagy nem. Napokban olvastam – lehet, hogy rosszul idézem, bocsi –: az író mindig ír; ha nem a gépbe, akkor fejben. Bár még nagyon távol vagyok ettől a titulustól, de én is így működöm.

A tematikai sokszínűségről annyit, hogy nyitott vagyok, és bármilyen kategóriában is írom le a történetet, minden esetben az emberi természet sokszínűsége, tettei, motivációja a fő vezérfonal. A misztikum nem az én világom, halvány kísérlet volt tőlem az, amit eddig ilyen témában írtam.

Miért éppen Skócia?

Általam ismeretlen okból erősen vonzódom a kelta kultúrához, történelemhez, legendákhoz. Wales, Skócia – ezeken a vidékeken még megtalálhatóak a kelta gyökerek.

  

Könyveid történetének témáit mennyire építed valós, és mennyire a képzelet világára? Mennyire játszanak szerepet a történet megírásában a saját élettapasztalataid? Milyen elképzelés alapján választod ki a szereplőidet? Melyik könyved áll legközelebb a szívedhez?

Történeteim fikciók, ám néhol beleépítek némi valós esetet is.

Mivel már nyugdíjas vagyok, nyilván hasznosítom az élettapasztalataimat akaratlanul is.

A szereplőim karaktere menet közben alakul, mindig a történet függvényében… azért utólag szoktam kiegészíteni, „felöltöztetni”, hogy valóságossá tegyem.

Az Örökség c. könyv áll hozzám a legközelebb; már éppen megérett arra, hogy kipofozva második kiadást készítsek belőle.

 

Megnéztem hány könyvet írtál és egy dolog felkeltette a figyelmemet. Minden könyved, legalábbis a borítók alapján, nőkről, lányokról szól. Miért? Az örökös kérdésem: Miért írsz több néven? Mely könyveknek nagyobb sikere, a saját néven kiadottaknak, vagy a felvetteknek?

Nos, megnéztem: eddigi huszonkét könyvemből tizenkettő borítóján szerepelnek nők. Mivel nem tudok hitelesen és elég mélyen belebújni egy férfi bőrébe, ezért a kulcsfiguráim nők.

Kezdetben csak egy néven – álnéven – írtam. Később két regénynél úgy véltem, felvállalhatom. A harmadik saját néven publikált könyvem a kutyát sem érdekli.

Siker? Miről beszélsz, kedves Judit! Nem is vágyom ilyesmire! Természetesen többször nézik meg az idegen néven kiadott könyveket, de a saját ranglistámon alig van különbség…

 

Mikor kezdtél írni, mennyi időt töltesz írással, miért használsz írói álneveket? Minden tematikához másik írói név jár?

Ez engem is érdekel, a nem magyar írói nevekkel több könyvet el lehet adni?

Gyerekként kezdtem írni… mikor már képes voltam betűket papírra vetni. Álmom és vágyam volt, hogy megérjem azt az időt, amikor nem valami más rovására verem a billentyűket, vagy rovom a sorokat. Megadatott! Betegesen sok időt töltök az írással, a kutatással, minden idevágó dologgal. Minden másra fordított idő közben fejben írok…

Az írói álnév… Volt már némi múltam a saját nevemen, mielőtt az első regényemet publikáltam. Tudtam, hogy nem jól van megírva, mert semmit sem konyítottam az írás mesterségéhez; nem mertem felvállalni. Később – már fentebb utaltam erre – kiadtam saját néven is három könyvet. Időnként felbosszant valami vélemény, olyankor nem bírom magam visszafogni és belemegyek a mélyébe. Ezeket a rövid írásokat – kisregényeket – egy másik álnéven jegyzem. Igazad van: tematika szerint változnak a neveim, bár erre most döbbentem rá igazából.

Nem tudom, milyen az, hogy „több könyvet eladni”. Mivel a legtöbb könyvem álnéven jelent meg, nyilván ezekből fogyott „több”.

 

Egyszerre foglalkoztatnak ilyen szerteágazó témák, és párhuzamosan írod őket, vagy miután elkészültél egy könyvvel, derül ki, hogy milyen lesz a következő?

Kezdetben csak arra koncentráltam, amit éppen írtam, de mostanság egyre többször bevillan egy új történet magja, ami csírázásnak indulva hajlamos elterelni a félkész könyvtől. Igen, van néhány torzóm, és vannak vázlataim is. Hangulat, vagy valami friss benyomás függvénye, hogy melyikkel dolgozom.

  

Remélem nem sértő a kérdésem. Hogy érzed, a korosztályod (korosztályunk) versenybe szállhat a fiatal írókkal a fiatalabb olvasókért?

Fogalmam sincs! Én nem versenyzem, én írom azt, ami kikívánkozik belőlem. Azt sem tudom, milyen korosztály olvassa a könyveimet, de szerintem az olvasás nem függvénye az életkornak.

Tinédzser koromban olvastam a legfajsúlyosabb könyveket… igaz, a mai már egy másik generáció…

 

Tetszenek feldolgozott témáid… Kicsit talán hasonló a stílusuk, azt szeretném kérdezni, mennyire éled át, meg, bele a történeteid? Vannak barátok, ismerősök, akik segítséget, véleményét, tapasztalataikat kéred? És egy utolsó. Azonkívül, hogy egyszerűen imádunk írni, miért és mennyi időt fektetsz bele?

Talán természetes az, hogy hasonló a stílus… örülök, hogy van! Benne élek a történetben, másként hogyan is tudnám leírni az érzéseket.

Nincsenek barátaim, ismerőseim sem az olvasni szeretők köréből kerülnek ki. Néhány virtuális ismerős segített tanáccsal, három könyvem fordult meg más kezében kiadás előtt. A tanácsokat megfogadom, minden észrevétel jól jön.

Természetesen imádok írni; mint már említettem, manapság ez a tevékenység határozza meg az életem. Gép előtt talán hat-nyolc órát töltök naponta, ami nem csak az írást, de a kutatást is magában foglalja; az olvasás és a fotelben bambulva történő agymunkát is ideszámítva… azt hiszem, soha sem vagyok üresjáratban.

  

Honnan jött az indíttatás az írásra? Milyen életesemények sodortak az írás felé? Gondolom, velem született az indíttatás…

Nem volt szükség életeseményre, talán csak akkor, amikor regényeket kezdtem írni.

  

Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?

Az elsőt egy kényelmetlen ám szükség diktálta helyzet nehéz elviselésének megkönnyítésére írtam. Elmenekültem egy másik életbe. Egy hónap alatt megírtam – megjegyzem, írástechnikai szempontból katasztrofális, de még mindig veszik. Nem időre írok, hanem ahogy jön.

 

Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?

Nincsenek tesztolvasóim, néhány szakirányú ismerettel rendelkező ismerős tanácsait igyekszem megfogadni.

  

Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád? Megszerkeszted vagy hagyod szárnyalni a fantáziádat? Teljesen kizárod közben a külvilágot, esetleg hallgatsz zenét?

Általában akkor ülök le egy újabb történet megírásához, mikor már nagyvonalakban tudom, hogy mit is akarok megírni; a fejemben már összeállt, és akkor kiárad belőlem. Utólag szerkesztem, ez gyakorta tovább tart, mint megírni a regényt.

Mikor írok, akkor semmi mást nem érzékelek, ezért zenét sem hallgatok. Azt arra az időre hagyom, amikor vajúdom fejben.

  

Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?

Nyelvtani nehézségeim vannak az írás során, a szövegszerkesztőm nincs tisztában a magyar nyelvtani szabályokkal. Gyakran kell utánanéznem általa hibás szóösszetételeknek.

  

Tevékenykedsz más művészeti ágban is ezenkívül?

Igen, zenében jeleskedtem. Alapfokú végzettséget szereztem hegedűből sikerrel felvételiztem a zeneművészeti középiskolába is, de nem ezt választottam. Átlagosnak véltem magam, és nem volt számomra perspektíva, hogy sokadik vonós legyek egy zenekarban. A rengeteg gyakorlásról már nem is beszélve.

  

A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?

A borító nagyon fontos számomra. Mindig magam készítem, gyakran nem találok az ingyenes oldalakon nekem tetszőt, ilyenkor vásárolok egy megfelelő fotót. Minden borítómat magam készítem.

  

Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?

Nem tudok véleményt formálni a könyvkiadás mai helyzetéről, hiszen csak részinformációim vannak. Én azért választottam a self-publishing kiadási formát, mert ez fér bele a büdzsémbe.

  

Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyveidet?

Nem kerestem meg „nagy kiadókat”, kicsiket igen, de horror összeget kértek. Senki sem utasított el, talán azért, mert el sem olvasták!

 

Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak? E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?

Könyvet már régóta csak használtat veszek, az árak nagyon magasak a számomra. Az e-könyv megfizethetőbb – engem ezek a szempontok befolyásolnak. Pártatlan vagyok!

 

Nyugdíjas éveidben tudtál íróként kibontakozni. Korábbi foglalkozásodnak volt köze az íráshoz? Végzettségeim: angol női szabó és raktármenedzser. A ruhaiparban töltöttem a munkáséveimet – semmi köze az irodalomhoz, íráshoz.

  

Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak? Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van kedvenc műfajod/íród/könyved? Mely művek voltak rád hatással?

Mindenevő vagyok olvasás területén; van, akitől többet nem olvasok. A klasszikus irodalmat faltam fiatal lányként, de meghatározó egy gyerekkori olvasmány volt, ami talán nyolcévesen került a kezembe: F.H. Burnett: A titkos kert. Később a Brontë nővérek könyvei varázsoltak el, majd az amerikai irodalom vett le a lábamról. Sok kedvenc íróm van… műfajban a krimiket kedvelem, a régi, klasszikusok mellett a skandináv krimiket is szívesen forgatom.

 

Hogy viszonyul a családod az íráshoz? Melyik a kedvenc saját műved?

A családom megszokta, hogy időnként zombiként viselkedem: „anyu vajúdik” – mondták egymásnak lányaim, és tudták, rövidesen géphez ülök. Akkoriban még írógépen követtem el az ilyesmit. Tudomásul veszik, talán a fiatalabb lányom olvassa is, időnként a beszélgetésekből rájövök.

 

Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a könyveid kapcsán? Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor? Tervezel még írni? Lesz folytatás? Mik a további terveid? Mi a művészi hitvallásod?

Nincs jogom, sem kellő tudásom ahhoz, hogy tanácsot adjak a kezdőknek. Vannak erre klisék, de miért ismételgessem mások szavait? Én úgy gondolom, hogy az írás egy belülről fakadó kényszer és nem elhatározás kérdése. A publikálás az már egy másik történet.

Nem kapok visszajelzést, csupán két ismerősöm szokott értékelni: szerintük jó, de ők elfogultak – azt hiszem. Mivel nem vagyok művész, csak egy lelkes amatőr, ezért nincs „hitvallásom” sem.

 

Mi alapján választasz helyszínt a regényeidnek? A valóságos, vagy a kitalált helyszíneket szereted jobban?

Az angolszász irodalom szívemben elfoglalt helye; a kelta kötődésem; a választott írói nevem adja, hogy hol játszódjon a történet. A legtöbb helyszín valós, még akkor is, ha nem szerepel a város neve. Manapság a Google Maps sokat segít, műholdas képekkel is látom a helyszínt, az utcát, a házat… Természetesen sokat keresgélek még a hely sajátosságairól, a vidék jellemzőiről. Talán az első könyvem – ahol semmi sem utal a helyszínre – az, ahol nem foglalkoztam ilyesmivel.

 

Köszönöm a kérdéseket, az érdeklődést! 

Igyekeztem megválaszolni minden kérdést, remélem, sikerült!

Czakó Gabriellát kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Horváth Éva, M. Szolár Judit, Brátán Erzsébet, Ekker Éva, Egri Zsanna, Teleki Anna, Lang Tünde, Guthné Lovasi Tünde.

 

Írta: Kocsis Nagy Noémi

Címkék