hero image

Fókuszban a szerző: Kocsis Nagy Noémi

Publio Kiadó |

Ugyan lettek volna ismerős kiadók, akik egymilliónál kezdték volna a kéziratom kiadását és voltak olyanok, akik válaszra sem méltattak. Nyolcat - tízet is megkerestem. Volt olyan, amelyik több sikerszerző kiadója volt, ott viszont különösnek, furcsának találták a kéziratomat és átírásra javasolták. Én viszont nem akartam átírni, mert a rajzok pont azokhoz a történetekhez készültek. Épp az Amazonra akartam feltölteni, amikor megtaláltam a Publiot és a jelszót: „Valósítsd meg írói álmaidat” és úgy fogtam fel, ez nekem szól. És ez be is jött, a regisztrálás után egy-két hónappal már meg is jelent az első könyvem. Azóta a hetediknél tartok két év alatt.


 

Elindítottam a Publio Kiadó szerzői csoportjában egy ismerkedős, bemutatkozós munka - játékot, mert régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy mi szerzői kiadásban alkotó és gondolkodó írók mit teszünk saját magunkért? Mit teszünk azért, hogy az olvasóink megismerjék az írásainkat? 

Mit teszünk a reklámért? Mennyi energiát fektetünk nap, mint nap a marketingbe? Író - olvasó találkozókba? Mennyit közvetítünk a blogjainkon ebből olvasóink felé? Felhívásomra nagyon sok Publiós szerző jelentkezett és az én állandó kérdéseimen túl, örömmel válaszoltak a többi író kérdéseire is. Ismerjétek meg a kiadó íróit, fogadjátok szeretettel a sorozatot a Fókuszban a szerzőtársat!

Most Brátán Erzsébet írótársam bevezetője, kérdései következnek és utána a többieké.

Kedves Szerzőtársak!
Fókuszban a szerzőtárs!
Mai írónk a mindig aktív, sokoldalú, fáradhatatlan, ötletgazda Kocsis Nagy Noémi, alias, Gerda Green (http://publioboox.com/kocsisnagynoemi), aki a munkája mellett ír, adminisztrátori feladatokat lát el az írói csoportban, és még arra is ügyel, hogy mi, írók jobban megismerjük egymást.

 

Ő keltette életre a kérdezz-felelek ismerkedős játékot is, úgy illik, hogy ő se ússza meg a kérdésáradatot, meglepetésből zúdítsuk rá az összes kérdést, ami felmerült bennünk. 

Nálunk a kiadóban Gerda Green néven eddig egy krimi trilógiát: 
http://publioboox.com/hu_HU/feny-es-fortelem2 -http://publioboox.com/hu_HU/a-kek-macska -http://publioboox.com/hu_HU/fenevadak-erdelyben adott ki, melynek úgy tudom, már be is fejeződött a negyedik része, amely „A karlócai szellemház titka” címet kapta.

 

Valamint saját nevén egy szakácskönyvet „Ízek innen és a határon túlról”: http://publioboox.com/hu_HU/izek-innen-es-a-hatarokon-tulrol, és „A Tündérherceg” című novellát http://publioboox.com/hu_HU/a-tunderherceg - adta ki. 

Írói oldala: https://www.facebook.com/Kocsis-Nagy-No%C3%A9mi-%C3%ADr%C…/… 
Blogja: https://kocsisnagynoemi.wordpress.com/ 

Az alapkérdések hozzád: 

Mondj magadról pár szót.

1975-ben születtem Kolozsváron, de lényegében csak a nyári, tavaszi és őszi szünetek kötöttek a szülővárosomhoz, meg a családom. Bukarestben éltünk, mert a szüleim ott jártak egyetemre. Ott egy jelentős olyan kétszáz-kétszázötvenezer fős magyar kisebbség élt, akik dolgozni és tanulni mentek a fővárosba. A magyarok által gyerekeiknek épített magyar óvodába, általános iskolába jártam, amely tavaly ünnepelte 200. éves fennállását és ma Ady Endre Líceum nevet viseli. 1987 óta élünk Budapesten, jövőre lesz harminc éve. Itt fejeztem be az általános iskolai, középiskolai és egyetemi tanulmányaimat, az ELTE művészettörténet szakán és kulturális menedzser képzésén. Itt mentem férjhez, egy lányom van, aki idén lesz tizenegy éves. Művészettörténészként működtem húsz évig, tanítottam, most már író is vagyok a tanítás mellett.

 

Beszélj (leendő) könyveidről.

A trilógia Fény és förtelem, A kék macska, a Fenevadak Erdélyben folytatása A karlócai szellemház titka, amit még javítok, és béta olvasóknál van. Dolgozik rajta Torjay Valter festőművész, mert az előző három könyvem grafikusai Bölecz Lilla és Nyári Eszter igen szép munkát végeztek, így folytatni szerettem volna e nemes hagyományt. Elkészült az Egy őrült történet című könyvünk, szerzőtársaimmal, melynek szellemi „anyja” Egri Zsanna írótársam. Ő hívott meg a projektbe, először nem voltam túl lelkes, de aztán bevillant a saját részem. Nekiálltam és három nap alatt megírtam a hetedik fejezetet. Erősen inspiráltuk egymást az írótársakkal. Közösen javítottuk, elkészült és már feltöltöttük a kiadóhoz.  Szakkönyvem azokról a művész ismerőseimről, barátaimról, akikről korábban írtam még tervben van.     

Ossz meg a többiekkel pontosan egy marketinggel, könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot! 

Marketing.

A marketing az egy nagyon nehéz kérdés. Ugyan tanultam az egyetemen a kulturális menedzser képzésen, de azóta eltelt tizenhat év és a világ teljesen megváltozott. Mindent elölről kellett kezdeni. Nagyon sok ezzel kapcsolatos szaktanácsadást olvastam, minden ilyen témájú cikket lementettem, tanultam, videókat néztem. Persze mindez nem elég. Folyamatosan jelen kell lenni a virtuális térben, facebook, twitter, instagram, ahova most tervezek kimerészkedni. Három blogom (egy művészettörténeti, írói, egy írói és egy főzős), három facebook szakmai oldalam van (egy művészettörténeti, írói, egy írói és egy főzős) van és egy csoportom (grafikai, művészi) és még sokban benne vagyok irodalmi, művészeti és főzős típusúakban. Tán a legnehezebb munka a folyamatos posztolás, a célközönség elérése, az olvasók megtartása és érdeklődésének felkeltése. Nem hiszek az egy könyv egy szerző oldalakban, mert ha lecseng a könyv iránti érdeklődés, akkor az olvasók is passzívakká válnak. Marketing munka még a levelezés, az olvasókkal való személyes kontaktus és az író – olvasó találkozók megszervezése.

 

Könyvkiadás.

Mikor elhatároztam, hogy beváltom gyerekkori álmomat és végre író leszek, aminek mindig is készültem lélekben, akkor a kézirat birtokában, melyben a munkatársam, a grafikus Bölecz Lilla volt, elkezdődött a kiadó utáni hajsza. Ugyan lettek volna ismerős kiadók, akik egymilliónál kezdték volna a kéziratom kiadását és voltak olyanok, akik válaszra sem méltattak. Nyolcat - tízet is megkerestem. Volt olyan, amelyik több sikerszerző kiadója volt, ott viszont különösnek, furcsának találták a kéziratomat és átírásra javasolták. Én viszont nem akartam átírni, mert a rajzok pont azokhoz a történetekhez készültek. Épp az Amazonra akartam feltölteni, amikor megtaláltam a Publiot és a jelszót: „Valósítsd meg írói álmaidat” és úgy fogtam fel, ez nekem szól. És ez be is jött, a regisztrálás után egy-két hónappal már meg is jelent az első könyvem. Azóta a hetediknél tartok két év alatt.  

 

Könyvírás.

Nálam ez nem rituálé, ez életforma. Mindig erre vágytam, most pedig ezt csinálom. Nem is értem, hogy tudtam eddig e nélkül élni. Olyan, mint a levegő vétel. Ha nem írhatok, megfulladok. Hogy a kézirataimból könyvek is lettek és ezeket a saját kezembe vehettem, olyan csodák, amelyek felett nem tudok napirendre térni most sem. Hogy ott vannak a könyves polcomon? Egy öröm. Hogy ajándékozhatom barátoknak, rokonoknak egy eufória. Hogy könyvbemutatókon sorban álltak érte? Ilyet korábban csak a filmekben és klasszikus könyváruházakban, mint az Írók boltja láttam. Mai napig sem tudom egészen elhinni. 

 

Honnan merítesz ennyi energiát, amivel mindenütt ott vagy egész lényeddel és teljes erőbedobással?

A legjobb barátnőm, aki huszonhét éve az és olyan, mint a testvérem azt szokta mondani, hogy: „Noémi téged annyi energiával áldott meg a sors, ami három embernek is elég lenne”. Nem tudom, így születtem. Időnként nagyon fáradt vagyok, de egy jó alvás, a sport és egy finom étel nagyon sokat segít. Ha lehet, ha van egy szabad fél órám, órám, munka előtt, vagy inkább két munka között alszom egyet. Nagyon egészségesen élek, soha nem dohányoztam, alkoholt elvétve iszom, ünnepnapokon csak. Kedvenc italom a víz és a citromos víz. Megvannak a napi rítusaim, reggel torna a nyitott ablaknál, az év minden napján, télen és nyáron is, ettől csak akkor térek el, ha beteg vagyok, vagy annyira fáradt reggel, hogy akkor nem megy, de később igen. Évekig jógáztam, dzsúdóztam, kosaraztam, korcsolyáztam, most megint visszatértem a sportosabb élethez úszom és biciklizem, ha időm engedi. De ezt is kevésnek érzem, igazából futnom kéne.

 

Bizonyára bőven akadnak még a tarsolyodban újdonságok, kíváncsian várom válaszaid!

Az újdonságok A karlócai szellemház titka, az Egy őrült történet 1.,  szakkönyvek minden mennyiségben és még ki tudja? Majd kiderül.

 

Mikor van időd írni?

Inkább úgy fogalmaznék, mikor nincs? Minden zavar, ami eltérít az írástól. Igazából úgy dolgozom, úgy tanítok, úgy főzök, úgy vásárolok, úgy takarítok, úgy fürdök, úgy nevelek gyereket, hogy folyton erre gondolok. És amikor letudom a „kötelezőket” nekiállok. Napszak nem számít, csak írhassak. Családtagjaim meg szokták kérdezni: „Neked mindig muszáj írni?” és azt szoktam mondani, hogy: „Igen” és csak sóhajtanak. Persze mindenben támogatnak.

 

Mikor kezdtél írni, mennyi időt töltesz írással naponta?

Gyerekkoromban kezdődött. Nyolc éves voltam, amikor Csire Gabriella bukaresti magyar író megkérdezte: „Noémi, te író akarsz lenni?” – miután elolvasta egy fogalmazásomat. És imádtam a magyar tanáraimat, az irodalmat, az irodalmi vetélkedőket, de még a kötelezőket is. Írtam naplót, verseket kamaszként és leveleztem mindenkivel, nagyapáimmal, unokatestvéreimmel, barátnőimmel. Nem egy oldalasakat, hat-nyolc oldalas leveleket, amikben beszámoltam nekik úti élményeimről, nyári kalandjaimról. Változó van, amikor fél óra jut rá, az ideális állapot azonban három-négy.

 

Könyveid szereplői teljes mértékben elképzelt, megalkotott figurák, vagy valakiről, esetleg több hasonló személy jelleméből gyúrtad össze őket egybe?

Könyveim szereplői teljesen kitalált, fiktív személyek. Már gyerekként is szerettem az emberek jellemvonásait megfigyelni. Ma is így teszek és valóban létező személyek mixeiből gyúrok össze egy figurát és akkor lesz végleges.

 

Történeteid merítenek a valóságból is, vagy csupán a fantázia szüleményei?

Természetesen merítenek a valóságból, sőt fürdenek benne, de szeretem őket a fantázia álom és meseszerűség világába vinni. Soha nem szerettem a nyers valóság ábrázolását, sem könyvben, sem filmen, mert a művészet lényege véleményem szerint az elvonatkoztatás és a jelképiség, nem a brutalitás, ami a mindennapi életünk része amúgy is.

 

Irodalmi munkásságodban kiemelt szerepet játszik Erdély, Kolozsvár. Műveid tájleírásaiból érezni lehet, hogy nagyon szereted azt a vidéket. Miért jöttél el onnan? Milyen gyakran látogatsz vissza, és melyik helyeket látogatod legszívesebben.

Kedves Éva köszönöm a kérdést. Ez összetett. Mint már korábban írtam én már gyerekkoromban nem éltem Erdélyben, viszont mindig visszalátogattunk, míg a nagyszüleim és a családom jó része ott élt. Bensőséges családi ünnepek, gyönyörű havas, szánkózós telek, csodálatos strandolós, kirándulós, játszós nyarak jutnak róla eszembe. Valamint nagyapám Abodi Nagy Béla festőművész műtermének festék illata és egy régi, nyikorgó thonett hintaszék. Továbbá a másik kisváros Szászrégen, ahol az apai nagyszüleim éltek. Ez a kisváros hasonlatos Sopronhoz, vagy Kőszeghez. Egy hajdani kis, szász, ékszer város volt, számos magyar lakossal, a környéken a Görgényi havasokkal, erdőkkel és a Marossal. Ezért nekem ez úgy maradt meg, az utazások ide-oda, mint a képzeletbeli aranykor, amihez viszonyítani lehet. Ilyen szempontból nem igazán tartom fontosnak ma már a tomboló Ceausescu diktatúrát, az üres boltokat, a titkosszolgálat embereinek a működését, a belénk plántált félelmet. Pontosabban igen, azért, hogy egyszer megírjam, de az még soká lesz. Erre íróként érni kell. Ezért telepedtünk át Magyarországra, mert ez tarthatatlan volt.

 

Nagyon összetett az írói munkásságod. Melyik műfaj jellemez a legjobban téged? Honnan erednek az ötleteid egy-egy könyv megírásához. A diákjaid közül választod ki a szereplőket, vagy más élettapasztalatokból merítesz?

Kedves Judit, köszönöm. Most jelenleg a krimi. De igazából novellákra vágyom, rövid történeteket szeretnék írni. Ezeknek van a legnagyobb sikerem, a megfigyeléseim szerint. Az ötleteim? Na, ez jó kérdés. Nem is tudnám igazán megmondani. Peregnek előttem. Ülök egy kávézóban és eszembe jut. Úszom és kitalálom. Villamoson utazom és beugrik. Álmodom valamit. Felbosszant valaki, vagy megnevettet. Vagy inspirál a lénye és le kell írnom. Nekem bárki lehet a modellem, öreg, fiatal, diák, nő, férfi, egy utas egy járművön, a boltos, a hentes, a portás, a miniszter bárki. Lényegtelen, csak jó karakter legyen. És az élettapasztalat is közrejátszik, igen.

 

Érdekes társítás a krimi és a szakácskönyv. Ezek szerint szeretsz sütni-főzni. Melyek a kedvenc ételeid? Mennyi időt töltesz a konyhában? Netán neked is mosogatás közben jönnek a jó ötletek, mint Agatha Christie-nek?

Nagyon szeretek sütni-főzni, de most közel sincs annyi időm, mint régen. Régen minden héten sütöttem egy tepsi sütit, tortákat, kenyeret, pogikat. Ma már nem, mert nagyon nagy munka. Pontosabban nem a pizzám elkészítése, mert az hamarabb készen van, mintha rendelnénk, inkább az előkészületek és az elpakolás fárasztó utána. Én gyakorlatilag minden ételt szeretek, kettőt kivéve, a pacalt és a halászlevet. Ha valaki szeretne velem haragban lenni, főzze ezt és hívjon meg.

Viccet félre téve, olyan még nem volt, hogy valamit meg ne kóstoltam volna. A világ azon részein is, ahova volt szerencsém eljutni. És ott nem csak ettem, de főztem is Berlinben, Port de Sollerben, vagy Görögországban. Nagyon szeretem a mediterrán konyhát, de a sushit is, a könnyű, vegyes salátákat, az olíva olajat, a sajtokat, a tenger gyümölcseit, a spagettit, a finom ragu és zöldség leveseket. Mindent, ami paradicsomos és a citromos dolgokat. A ropogós ételeket, az ínyencségeket. A krimiktől sem áll távol, hiszen a könyveimben a szereplők folyton esznek és nem is akármiket, lucullusi lakomákat. Olvasóim mondták, hogy ilyenkor sűrűn nyitogatják a hűtőt és ennek őszintén örülök. Igen, egy ellazult állapotban, mert a főzés az valóban eszembe jutnak jó dolgok, pont, mint a nagy példaképemnek.

 

Miért választottál írói nevet, hiszen az eredetinek jó hangzása van? Nekem azért szimpatikusabb a Kocsis Nagy Noémi, mert magyar.

Mert művészettörténeti körökben, művészek között Kocsis Nagy Noémiként ismertek és úgy voltam vele, ha nem jön be a krimiírás, majd szépen elbújok e mögé. Gerda Green a romantikus kisvárosról Gretna Greenről kapta a nevét, amit oly gyakran emlegetnek a Jane Austen regények szereplői, akik titokban oda szöknek el házasodni. Mikor azonban a húsz éves egyetemi csoporttalálkozóm volt és a volt csoporttársaim kérték a könyveimet, akkor rájöttem, hogy felesleges volt álnév mögé bújni.

 

Na még egy kérdés. Honnan jött az ötlet, hogy admin legyél itt?

Mindig szerettem mindenféle szervezést. Gyerekként szerettem a gyerektársaságokban ötleteket adni és közös játékokat kitalálni, a barátaimnak. Iskolában lelkesedtem a szakkörökért, amikbe járhattam, legyen az drámajáték, vagy rajz és a házibulikért, amiket megszervezhettem. Egyetemen ősszel bevettem magam a könyvtárba és kidolgoztam az összes vizsgatételt, a teljes évfolyamnak, átrágva magam angol, német, francia és olasz szakirodalmakon. Lerajzoltam a gótikus katedrálisok alaprajzait, üvegablakait, támpilléreit és jegyzeteltem mellé. Olyan alaposak voltak a jegyzeteim, hogy az egész évfolyam abból tanult.

Majd, amikor egyetem után tanítani kezdtem, akkor tananyagokat írtam és később blogot. Rendszerekben szeretek gondolkodni, szeretem, ha valami logikus és áttekinthető. Szakdolgozati szakmai konzulens lettem webdesigner és grafikus hallgatóknál. Minden évben A-tól Z-ig kijavítottam az összes szakdolgozatot diákjaimnál, a legtöbb tizenhat volt egy évben. Tizenhatszor ötven oldal. Nagyon sok konzultációt tartottam, csoportosakat és egyénieket, hogy képesek legyenek lediplomázni a diákjaim. Sok megnyitót tartottam művészeknek is. Úgy éreztem, hogy született problémamegoldó vagyok, ami másnak probléma, az nekem rendszerint nem az. Így lettem admin a kiadói szerzői csoportban is, mert én soha nem a problémán, hanem rögtön a megoldáson töröm a fejem. Olyan, mint egy kirakós, élvezem megoldani.

 

Mi a helyzet a szakkönyveddel? Nagyon aktív vagy az online felületen. Keveredtél-e már vitába internetes oldalon, vagy olyan helyzetbe, amikor érezted, hogy provokálnak? Van javaslatod a kevésbé tapasztaltaknak, hogyan kezeljék az ilyen helyzeteket?

Kedves Erika, köszönöm a kérdéseidet, igazán felfrissítenek. Igen. Keveredtem, nem is egyszer, ha olyan helyekre posztoltam, ahova nem kellett volna és ezt spam-ként értelmezték bármilyen értékes tartalom volt. De ez a legkevesebb. Volt több is. Egyesek trágárságokat vágtak a fejemhez, mert nem értették az írásaim mondanivalóját. Akkor az admin kivágta az illetőt a csoportból, aki később levélben kért bocsánatot és én nem is haragszom. Aztán volt olyan, aki engem szidott, volt olyan, aki a kiadót. Olyan is volt, aki álnév mögé bújva, arc nélkül pocskondiázta a könyvemet a Moly.hu-n. Folyamatosan ki vagyok, vagyunk téve ennek, mi, akik névvel és arccal vállaljuk, amit csinálunk. Ez szinte elkerülhetetlen. Két módon lehet kezelni: humorral. Egy jó vicc, egy poén sokat segít. Ha viszont az illető nagyon behergeli magát, akkor nem azt kell nézni, hogy mit mond, hanem, hogy ki mondja. És akkor már el is múlik a kezdeti felháborodás és már nincs is jelentősége. Azt az energiát, amit az emberek a gyűlölködésbe fektetnek, azt alkotásba is fektethetnék, de ez sokkal nehezebb.  

 

Mennyire inspirálnak az írásban Agatha Christie krimijei, és Poirot történetei? Én a magyar Agatha Christiet vélem benned felfedezni. A sok munkád mellett mi ösztönzött arra, hogy még elvállad a szerzői oldal adminisztrátori munkáját? Jelent-e ez számodra valamilyen elsőbbséget a kiadónál?

Kedves Éva, köszönöm a kérdéseidet. Kezdetben valóban inspiráltak Agatha Christie krimijei, Poirot és Miss Marple figuráját pedig egyenesen imádom, mind könyvben, mind filmben. De úgy érzem mára már sikerült megteremtenem a magam saját könyvbeli karaktereit, Báthory Olgát, Szepesi Heroldot és Jánossy Alfrédot. Így szeretnék elrugaszkodni attól a világtól és a magyar, vagy más külföldi közegben mozgatni a szereplőimet. Fent erre a kérdésre kimerítő választ írtam, szeretem a rendszert, a rendszerességet és szeretem megoldani a problémákat. Nem, nem hiszem, hogy ez jelentene. Ugyanolyan szerző vagyok, mint a többiek. Viszont ezzel, hogy ismerem mások gondjait, sokat tudok segíteni nekik és egy-egy olyan dologban ötletet, vagy tanácsot adni, amiben már én is tapasztalatot szereztem. Örülök, ha látom, hogy megoldódik és más is elégedett.

 

Kedves Noémi! A kérdéseimet te ismered a legjobban, de azért szerepeljenek itt tételesen is - rád szabva! 

Kedves Tünde, köszönöm szépen, igazán hálás vagyok.

 

Honnan jött az indíttatás az írásra?

Mindig vágytam rá, hogy írjak és írtam is. Aztán egy ideig búvópatakként volt bennem és leginkább művészettörténeti cikkek, megnyitók és egyéb szövegek írásával vezettem le, hogy harmincnyolc évesen érezzem azt, hogy most jött el a pillanat.

 

Milyen életesemények sodortak az írás felé?

Két volt tanítványom Dömsödi Zsolt (1986-2015) és Bölecz Lilla biztattak a művészi kibontakozásra. Mindkettőjük kiállítását nem csak megnyitottam, de látták bennem a szándékot és azt mondták nekem írnom kell, ne csak sztorizzak mindig nekik.

 

Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?

Pár hónap alatt, viszont a javítások, a grafikussal való egyeztetések, a kiadó keresés miatt körülbelül másfél év volt, amíg végre könyv lett belőle.

 

Miből merítesz ihletet az íráshoz?

Mindenből. Ha süt a nap, ha esik az eső, ha viharos szél süvít, ha találkoztam egy barátommal, aki feldobott, ha kipihent vagyok és boldog, de abból is, ha szomorú.

 

Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?

Igen vannak, nagyon sokat számít a véleményük, nagyon jó, ha rávilágítanak a hibáimra.

 

Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád?

Pontosan így, mindennap leülök írni. Mikor, hogy jut rá időm. Van, hogy hajnalban, van, hogy délben, van olyan, hogy délután, vagy este. Eddig a lehető legjobb gondolatok olyan délután három és négy óra között jöttek, egy amolyan alfa agyi állapotban. Az ihlet azonban hullámokban jön. Amikor nincs, akkor, mint a szabó, aki javítgatja a ruhát, én is javítom a hibákat, a logikátlanságokat, a rossz párbeszédeket és szétszedem, majd újból összerakom a mondatokat.

 

Hallgatsz közben zenét, vagy teljes csendet igényel az alkotás folyamata?

Van olyan, hogy kell, komolyzene, vagy jazz, blues, őrült metál, vagy akár valami alternatív, aztán telítődöm és csendre van szükségem. De olyan is van, hogy a könyvtár „csendes zaja”, motozása is inspirál.

 

Mennyire kell megszerkeszteni egy krimit?

Mindenképpen meg kell. Hiszen akkor logikus. Ha valami logikátlanság lenne benne, akkor a béta olvasóim felhívják rá a figyelmet. De nem tudnék szabályokat mondani. Nagy szabály felrúgó vagyok az írásban. Mindig szerettem krimiket olvasni és azokat élveztem igazán, amelyeknél nem jöttem rá, hogy ki a gyilkos. Azt is szeretem, ha az enyéimben sem gyanakodnak rá az olvasóim, mert mindig megkérdem tőlük, hogy kire gondoltak. Ha nem arra tippeltek, akire én akartam, akkor teljesen elégedett vagyok.

 

Már az elején tudod, hogy kit fognak a főhőseid üldözni, vagy menet közben alakul ki?

Van egy tervem egy képzelt fő gonoszról, de van olyan, hogy úgy megcsavarom a történetet menet közben, hogy én is csodálkozom a végén.

 

Mekkora kutatómunkát igényelnek a regényeid?

Mivel nagyjából tizennégy éves koromban kezdtem művészettörténetet tanulni, mely témakör állandó kutatómunkát igényelt, ez az életem része. Fontos, hogy a helyszínek hitelesek legyenek, hogy a szereplők otthonosan mozogjanak. Igazából többet szeretnék az adott témáról olvasni, de nem mindig engedi az időm, mert akkor elmerülök nagyon benne.

 

Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?

Igen és nem. Számomra nehézség az, ha nem az jön ki a kezem alól, amit eredetileg írni akartam, mert nem figyeltem, vagy fáradt voltam, vagy átsiklottam valami felett. És nem, mert élvezem, amit csinálok, és akkor nem okoz nehézséget.

 

A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban?

Mindenképpen, de inkább áttételesen. Nem a szereplőim élnek úgy, ahogy én, hanem én szeretnék úgy élni, ahogy ők. Ők bátrabbak, leleményesebbek és kalandosabbak nálam. Viszont nem szeretem, ha velük azonosítanak. Nekik már külön világuk van, amibe nem engednek beleszólni.

 

A könyvbéli helyszíneken magad is jártál?
Egyik regényed helyszíne Erdély. Milyen kötődésed van e tájhoz?

Igen, a helyszínek többségén jártam és személyes benyomásaim vannak, de mostanában sokat utazom gondolatban és a Google térkép ebben óriási segítség. A tájhoz gyermekkori kötődésem van, és mindig keresem az ehhez hasonlatos vidékeket, és ha valahol, bárhol felfedezem, akkor boldog vagyok.

 

Van olyan személy, akinek a rád tett benyomása tükröződik a műveidben (akár a műfajválasztásban, akár egy szereplő személyiségében)?

Igen létező személyek is, de nem fedem fel minden titkomat. Műfajválasztásban a nagy klasszikusok, mint Edgar Allen Poe, aki a Holmes és Watson archetípust teremtette meg Sir Arthur Conan Doyle előtt, utána természetesen Agatha Christie, de Robin Cook, vagy Stephen King. De a filmművészet is mély nyomot hagyott bennem, Alfred Hitchcock olyan klasszikusai, mint a Rebecca, a Gázláng, az Észak északnyugat, a Madarak, vagy a Psycho.

 

Mesélj egy kicsit a borítóid megszületésének körülményeiről! 

Az első két borítómat Bölecz Lilla grafikusművész tervezte, aki azóta nagyon keresett alkotó lett. Az elsőt a több variáció közül Dömsödi Zsolt választotta ki. A harmadikat Nyári Eszter szintén volt tanítványom, grafikusművész készítette, aki jelenleg Belgiumban él és nagyon ügyesen helyt áll szakmailag. A jelenlegit tervező személye Torjay Valter szombathelyi festőművész.

Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?

Mostanában nem olvasok annyit a kiadókról, mint korábban, de azt látom, hogy válsághelyzet van. A korábbi nagy kiadók, csődje, bedőlése jelzi ezt. Nekem az a meglátásom, hogy azok tudnak fennmaradni, akik a magas szakmai mérce mellett nyitottak az újításra, a reklámra, a jó borítókra, befogadóbbak a szerzőkkel, mert a valódi cél a szerző és az olvasó közötti kapcsolat létrejötte. A kiadó ezt a kapcsolatot teremti meg.

 

Nekem az egyik legszimpatikusabb a külföldiek közül az angol Penguin, amelyik már a harmincas években is működött, elsőként adta ki Agatha Christie műveit, fantáziát látva benne, amit mások nem Alan Lane-nel az élen. Az egyik legjobb tipográfust Jan Tschicholdot alkalmazták, aki a negyvenes években, a maga szigorú módján kialakította a borítótervezési szabályaikat, amit 2003-ig használtak is. És mindig nyitottak az újdonságokra, kezdve a gyerekirodalomtól, a természettel kapcsolatos műveken át, a szépirodalomig, vagy a krimiig.

 

Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyveidet?

Pontosan azért, hogy művészileg ki tudjak bontakozni, hogy a kiadómon kívül olyanokkal dolgozhassak, akikkel én szeretnék és nem olyanokkal, akiket rám kényszerítenek. Azt gondolom ezt a formát nekem találták ki és ezért nagyon szeretem is ezt a munkát, ami ezzel jár.

 

Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?

Egyáltalán nem értek egyet ezzel a felfogással. A művészi és írói érték nem attól függ, hogy milyen körülmények között és magánkiadásban, vagy klasszikus kiadóban jelent meg. A nagy kiadók előnye a mammut gépezet és a sok pénz, amit bele fektetnek, de aminek a sorsa követhetetlen. Mert a nagy példányszám nem biztosíték a bestsellerségre, legfeljebb annyibban, hogy több a pénz a marketingre. Viszont az író nem annyira motivált, mert a munka nehezét elvégzik helyette mások, mármint abban az értelemben, hogy a könyv könyvé váljon.

 

A kisebb kiadóknál kisebb a kockázat is, és az író azonnal látja, hogy a munkája értéke megtérült-e. Megtanul vállalkozóként tekinteni saját magára. Az ihlet, a művészi én és a tudatosság nem zárja ki egymást.

 

E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?

Igazából mindkettő. Mivel ilyen végzettséget adó iskolában tanítok és ez a munkám muszáj naprakésznek lenni. Magyarul a hordozó ma már lényegtelen, a fontos az, hogy az emberek olvassanak, minél többet. Ha utazunk, mindenképpen hasznos lehet egy jó e-könyv olvasó, amin egy könyvespolcnyi könyv elfér. Hát nem remek dolog ez?

 

Nyáron leszakadt a könyvespolcom a több száz kilónyi könyvvel, szerencse, hogy nem álltam alatta, mert most nem írogatnék itt nektek.

 

Tanári foglalkozásod hogy fér meg az írással? Mennyire tudod összeegyeztetni?

Tökéletesen.

 

Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?

Mindkettőnek. Olykor művész vagyok, olyankor alkotok is, aztán rájövök, hogy azért ezzel kezdeni is kellene valamit evvel és akkor gyakorlatias vagyok.

 

Művészcsaládba születtél. Te is tevékenykedsz más művészeti ágban? A toll helyett nem vonzott jobban az ecset?

Tevékenykedtem, festettem, rajzoltam, tűzzománcoltam, rézkarcot, linómetszetet készítettem. Nyakláncokat készítettem. Viszont nehéz művésznek lenni egy olyan családban, ahol mindenki az. Inkább teher, mert ott a mérce. Ezért soha nem fogadtam el sem protekciót, sem segítséget tőlük, mert mindig a magam útját akartam járni. Még a főzésre is alkotásként tekintettem mindig. Mostanra sikerült a magam útját megtalálni, de beépíteni a családból hozott tapasztalatokat is.

Mennyire szeretsz olvasni? Van kedvenc műfajod/íród/könyved?

Nagyon szeretek olvasni, régen mindent elolvastam még a gyógyszerek használati utasításait, vagy a járművek szabályzatait is. Manapság nem jut erőm, időm annyit olvasni, mint korábban, de most is négy könyvet olvasok felváltva.

 

Van: magyarok közül Jókai Mór, Szerb Antal, Ottlik Géza, Szabó Magda, Tamási Áron, Bajor Andor, Krúdy Gyula, Petőfi Sándor, Áprily Lajos, Kosztolányi Dezső. És imádom Bogár Erika szerzőtársam Őrző című könyvét.

 

Külföldiek közül: Hermann Hesse, Gabriel Garcia Marquez, Ernest Hemingway, Jane Austen, Charlotte Bronte, Csehov, Bulgakov. Kortársak között van az M.C. Beaton, aki az Agatha Raisin sorozat írója és rengeteget nevettem a könyvein. Vagy James Herriot állatorvos író könyvei, amik szintén nagyon humorosak és az idegtépő egyetemi vizsgák időszakában könnyesre nevettem magam a történetein.  

 

Mely művek voltak rád hatással?

Marqueznek a Szerelem a kolera idején és a Száz év magány könyvei, Bulgakov Mester és Margaritája, Hessének a Pusztai farkasa és Sziddhártája, ami Buddháról szól. Umberto Ecotól a Rózsa neve és a Foucault inga, Dan Browntól A da Vinci kód, Ion Caragialetól a Domnul Goeról szóló történetek, novellák. Bálint Tibortól, aki a nagyapám barátja volt a Zokogó majom és Szerb Antal Utas és holdvilágja, amit körülbelül már nyolcszor olvastam el és még el fogom egy párszor. Wass Alberttől a Funtineli boszorkány, amit román nyelvre is lefordítottak már és nagy sikert aratott a román olvasók körében is. Tamási Áron Ábel trilógiája, Szabó Magdától Az ajtó, a Régimódi történet, az Abigél és Krúdytól minden, ami a kezembe akadt. Charlotte Bronte Jane Eyre-je, ami nagyon felkavaró és három nap alatt olvastam el. Jane Austen Büszkeség és balítélet és az Értelem és érzelem könyvei.

 

Hogy viszonyul a családod az íráshoz?

Hol jobban, hol rosszabbul. Többnyire jól. Mindenhova viszem a laptopomat és írok. Nyaraláskor, családi ebédeken és a hétvégi csendes pihenőkön. Sóhajtoznak, de mit tehetnek? Én attól hallom, hogy mit mondanak.

 

Melyik a kedvenc saját műved?

Éppen az, amin dolgozom, de úgy érzem eddig a Fenevadak Erdélyben lett a legjobb.

 

Krimiíróként te magad mennyire szereted a borzongást?

Nagyon, a múltkor, amíg végigolvastam a szerzőtársaim részeit az Egy őrült történetben olyan jókat féltem.

 

Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a könyveid kapcsán?

Többségében pozitív, pár negatív, mindkettőből tanultam.

 

Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?

Mindig figyelembe veszem.

 

Mi az ars poeticád?

Mindenkinek meg kell találni a kiteljesedés valamilyen formáját, ha az írás az, akkor az, ha a festés, akkor az. Nekem az írás és a könyvkiadás hozta meg azt a boldogságot, amiről mindig is álmodtam.

 

Tervezel még írni? Lesz folytatás? Mik a további terveid?

Igen, szeretnék. Most a trilógia után megírtam a negyediket, nem tudom, hogy mi lesz a következő. Egyelőre a negyedik résszel és a közös regénnyel, illetve a korábbi könyvekkel kell foglalkozni.

 

Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

Nagyon fontos az olvasás, minél több könyv és műfaj, annál jobb. Az olvasás legyen öröm, ahogyan az írás is. Írjanak minél többet, keressék az olvasóikkal a kapcsolatot, hisz nekik írnak. Fontosak a szabályok, de nem szabad túl komolyan venni őket. Tökéletes mű szerintem nincs, ahhoz olyan zseninek kell lenni, mint Mozart, vagy Leonardo, de az nem jelenti azt, hogy nem kell rá törekedni. Keressék más írók társaságát is, járjanak író-olvasó találkozókra, fesztiválokra, ki a szabadba. Minél többen olvassák el a kézirataikat kiadás előtt, annál jobb lesz a könyv. És ne feledkezzenek meg a marketingről.

 

Kedves Noémi! Egyszer mondtad nekem, hogy egyik művedet színpadra (is) szánod. Tettél már ez irányban lépéseket?

Kedves Mária, sajnos ezzel a kérdéssel még egyáltalán nem tudtam eddig foglalkozni, ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne.

 

Mi vitt rá arra, hogy mégis csatlakozol az Egy őrült történet alkotói gárdájához?

Az, hogy Egri Zsanna nagyon meggyőző volt, és amikor először nemet mondtam a projektre, akkor épp rossz passzban, kisebb írói válságban voltam. Mikor ez elmúlt, akkor rákérdeztem Zsannánál, hogy áll-e még az ajánlat és azt felelte, hogy persze. Ekkor nagy lelkesedéssel vetettem bele magam és nem bántam meg. A többit tudjátok.

 

Milyen másik műfajban alkotnál szívesen?

Szívesen írnék novellákat, mert azokat mindig nagyon szerettem. Azonban ehhez megint utaznom kellene egy kicsit, hogy feltöltődjek élményekkel, ott könnyebben jön az ilyesmi.

 

Melyik hősöddel karöltve töltenél egy hetet egy távoli szigeten?

Mária rátapintottál a lényegre. Tulajdonképpen mindegyikkel, akiket szeretek, Báthory Olgával, Szepesi Herolddal, Jánossy Alfréddal a trilógiából, de ezt meg is látjátok majd a következő részben A karlócai szellemház titkában. De a Tündérherceggel is.

 

Milyen jellegű könyve (ke)t várhatunk még tőled?

A karlócai szellemház titkát, a közöset veled az Egy őrült történetet, A hónap művésze szakkönyvet, ha még két művésszel be tudom fejezni a riportot. Majd szeretnék tankönyvet a saját tananyagaimból, a Grafikatörténetből és Betűtörténetből, amit évekig írtam a diákjaimnak.

Köszönöm szépen az alapos kérdéseket, egy élmény volt veletek beszélgetni!

 

Kocsis Nagy Noémit kérdezők:

Brátán Erzsébet, Ekker Éva, M. Szolár Judit, Bogár Erika, Horváth Éva, Lang Tünde, Karácsony Mária.

Címkék