A mai napon Teleki Anna írót, költőt ismerhetitek meg, aki verses kötetét a férjének írta, mert költeményeit az ő személye, az ő udvarlása ihlette. Véleménye szerint a versekben kifejeződnek azok a gondolatok, amelyeket csak két ember ért vagy érez. Emellett ír fantasy, erotikus történeteket is, de ír olyan kényes témákról is, mint a depresszió, vagy az öngyilkosság gondolata. A kérdésre, hogy miért választotta a szerzői kiadást és a self-publishingot, azt felelte, hogy sok kiadó visszautasította őt. Így a Publioban végre kiadhatta könyveit. Ezenfelül úgy gondolja, hogy egyszer minden könyvnek meg kellene jelennie, amibe írója ihletét, energiáját, szívét-lelkét, idejét belefektette az első mondattól az utolsóig. Egyetértünk.
Kérlek mesélj magadról!
Rólam. 1990 fagyos telén rendszerváltás után születtem Nagyváradon, Erdélyben. Nem épp a leggazdagabb család harmadik gyermeke vagyok, a legkisebb mégis a legmaximalistább. Mivel nagy a korkülönbség köztem és a testvéreim között, egyedül maradtam a szüleimmel. Így szinte egykeként, kissé maximalistának nőttem fel – bár ezt főként a kevés barátom állítja.
Írni, édesapám halálát követően kezdtem. Sokat. Első kalandregényem, mely még a mai napig is készül… Talán soha nem is lesz kész. Ki tudja. Időközben születtek meg vallásos verseim, és aztán szerelmes soraim. Mivel számomra az írással képtelenség leállni, nem csak versek, hanem novellák is születtek. Egymás után, szépen lassan a mai napig, addig míg csak írni képes vagyok…
Beszélj (leendő) könyveidről!
Először is a megjelent könyveimről szeretnék pár szót elmondani. Őszintén, stílusként nem tudnám rendesen besorolni őket. Thrillertől kezdve egész az erotikáig szeretek írni. Ilyen példa A Megvakított, mely romantikus thrillerként látott napvilágot. Egy furcsa, kissé fantasy történet a depresszióról és az öngyilkosság gondolatáról. A másik véglet a Pozíció. A rejtélyes, nyílt erotikus történet, mi a pozíció fogalmát érdekesen fejti ki.
Stílusról, inkább a realitás jut eszembe. Töréneteim egy-egy olyan élethelyzetet mutatnak be, mibe bárki, bármikor belecsöppenhet. Ilyen az Egyetlen szó ára, Az utolsó kilenc perc, illetve a hajnali négy – a 4:00 AM … Szerintem a mindennapi életből nem hanyagolhatjuk az erotikát. Nem gyerek történeteket írok, hanem +16 és +18-as korosztálynak. Nyers romantikáról, és furcsa életszituációkról.
Következő, végre jól megmunkált törtnetem, a Viktória. Viktóriáról pár szóban: gyász és szerelem. Bővebben valamiért képtelen vagyok beszélni róla. Csak annyit mondhatok vallomásként: megszenvedtem. Ez életem első olyan története, mit komolyan megszenvedtem, talán csak azért, mert empatikus egyéniség vagyok.
Készülőben van a Pozíció második felvonása az erotika kedvelőinek. Egy újabb történet, mit perverzióim kardjaként említek. Elődjéhez hasonlóan a pozíció új értelmet kap benne.
Ossz meg egy könyvkiadással, marketinggel, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!
Tapasztalat? Nos, az annyira nincs. Egyáltalán. Kezdő vagyok, akárcsak sokan a magyar self-pubishingben. Amit elmondhatok, az az, hogyan is kerültem én ebbe a körbe. Egy készülő thriller kellett hozzá, pár post a facebook-on, egy olvasóbarát info-tanár és egy link a Publio oldalára.
Számomra mindig nagy csoda, ha valaki versekben tudja megfogalmazni az érzéseit. Te mikor érezted először, hogy összeállnak a szavak? És mikor, hogy szeretnéd megosztani a világgal is ezeket a legbenső titkokat?
Verset először talán kilenc évesen írtam. Egy bodros - borzos kutyáról. Vicces volt, jól csengett és könnyen megjegyezhető volt. Ekkor vettem észre, hogy lényegében a verses alaknak ez lenne a lényege: csengjen. Őszintén nem annyira a műfajom, ennek ellenére, rengeteg verset kapott a férjem, attól a naptól kezdve, hogy elkezdett nekem udavrolni. A szerelem és erotika teljesen másként cseng verses alakban, a burkolt szavakban…
Sok versem kering a világhálón más – más álnév alatt. Én csak mosolygom, mikor visszaolvasom őket. Nem szándékozom több verset kiadni. A verses kötet férjem kérésére született meg. A benső titkokról… Nos. Attól függ, mennyire benső. Sok olyan költőt ismerek, akiknek a versei elképesztőek. Egyszerűen nem lehet megfogalmazni, mennyire varázslatosan képesek szólni a rímeik! De, hiába említem nekik a self-publishingot, hallani sem akarnak kiadásról. Nekik így jó. A célszemélyük ugyanis nem más, mint a kedvesük. Egyetlen kivételes ember, akinek születnek a szavak. Nos, valami hasonlóan érzek…
Sokan azt mondják ma már nincs igény a versekre... Te hogy látod ezt? Milyenek az olvasói visszajelzések, a személyes tapasztalataid? Köszönöm!
Ó, igen. Igény a versekre? Hol van, hol nincs. Szerintem ritka az az ember, aki azért megy be egy könyvesboltba, hogy most egy verses kötetet vegyen. Van, de ritka. Ugyanis a versek egyedülállóak. Egy vers képes az egész világot magába foglalni. Elmesélni egy egész életet négy sorban, elmondani a titkokat, szép szavakban, úgy, hogy azt csak az értse, aki a költő lelkivilágban él.
Tapasztalataim a versekről? Nekem a sorok tetszenek. Egy ballagás, esküvő, keresztelő vagy fontos esemény alkalmából sokan nyúlnak egy-egy szép vershez. Azonban, a mai kapcsolatoban már ritka. Nagyon ritka, hogy az ember sorokban és rímekben beszéljen. A vers egyenlő a romantikával. Mert a vers gyönyörű egymaga. Azonban, nagyon kevesen képesek rá, nekem sem megy annyira. És tény és való – kevesen értik. Talán sokan utálják őket. Ezt pedig a sok „rím” és „mire gondolt a költő” elméletekre alapozom. Nem az a fontos! Hanem, hogy mit ad át!
Mi késztet egy-egy vers megírására? Egy hangulat, egy jó vagy rossz tapasztalat?
Versírás? Számomra csakis hangulat indíthatja el a rímek faragásának gondolatát. Mély, rossz lelkiállapot vagy épp a boldogság, szerelem vágy és hiány.
Honnan jött az indíttatás, hogy te magad is költs?
Egy gondolat. Megfogalmazni egy eseményt, egy érzést, úgy, hogy a másik értse, hogy mit is érzek. A kínzó vágy, a fájdalmas magány, a szenvedés… Mind ezt úgy, hogy a párom, barátaim érezzék, gondolkodjanak el rajtuk.
Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?
Első művem? Első versem két perc volt. Legelső regényem tizenkét éve készül, és első megjelent alkotásom, A Megvakított két évig íródott. De alapjában véve, egy történet körülbelül két-három hónap. Attól függ, mennyi időm van rá.
Miből merítesz ihletet?
A nagybetűs életből. Mivel spontán író vagyok, elég egy szó, egy jelenet a számomra és megindul a lavina. Főként, ha már volt egy csírázó gondolatom valamilyen élethelyzettel kapcsolatban. Így született az Egyetlen Szó Ára, A 4:00 Am. Ilyen regény lesz a Viktória, mit addig képtelen voltam megírni, míg egyik barátom meg nem mondta, mi lesz a lánya neve: Viktória. Úgy csengett a fülembe, mint a mennydörgés, mi jelzi a hurrikán jöttét.
Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid (pl. más költők)?
Tesztolvasóim és kedves tanácsadóim is vannak. Sőt, más költő ismerőseim is. Ami érdekes, kettő ugyancsak író és költő, csupán teljesen más műfajban. Én is segítek nekik megjegyzéseimmel, ők pedig leharapják a fejem, ha valami nem jó, nem cseng jól vagy nem úgy jön le, ahogyan én akarom, hogy értse az olvasó – persze a szó jó értelmében.
Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Leülsz, és tökéletesre csiszolod a versedet, vagy hagyod érni, és később ismét előveszed?
Igen. Mikor verset írok, megírom pár perc alatt. Újra és újra olvasom, ha találok benne valamit, vagy teszek hozzá, veszek el, és kész. Nem hagyok félbe verset. Ha nincs kész egyből, akkor annak rövidnek kell lennie.
Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?
Írás során szerintem mindenki szembesül nehézségekkel. Első számomra az idő. Kevés idő áll rendelkezésemre, és azt a csöpp időm is akadályozza a fáradtság, a szikra hiánya. Egy – egy jelent születése közben elakadok, és olyankor csak telik az idő. Néha, csak egy szó hiányzik, egy jelenet, mit persze csak akkor kapok meg, ha sétálok egyet, olvasok vagy zenét hallgatok.
A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban?
Őszintén bevallom, akad olyan írásom, mit személyes tapasztalat alapján írtam. Miben a főszereplő hús-vér ember. És akad olyan írásom, miben csak feldereng élményeimből, vagy van melyik teljes mértékben a fantáziám műve.
Van olyan személy, akihez/akiről írtál verset?
Van. A férjem. Az első perctől kezdve, a mai napig.
A borítód nagyon tetszetős. Te tervezted, vagy szakemberekre bíztad?
A borítóim kilencenkilenc százalékát én keresem meg. A maradék egy százalék, az amiben a férjem hoz döntést. A Világ előtt a legjobb példa erre. Ezt ő kereste meg nekem. Amúgy, előszeretettel bíztam a Publio szakembereire a borítókat. Mindig csodálatos alkotásokkal leptek meg.
Meglátásod szerint mekkora igénye van a ma emberének a versekre?
Egyszerűn kell. Egy-egy vers minden családban el kellene hangzania. Legyen az szeremles vagy bús. Egy vers sokat jelent.
Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?
Könyvkiadás? Nehéz. Mivel állandóan írok, nekem rengeteg történetem porosodik vagy a számítógépen, vagy a polcon, ágy alatt. Ugyanis a könyvkiadás drága. Sok kiadó nem foglalkozik kezdő írókkal. Sőt, van, hogy olyan ajánlatokat adna vissza, hogy csak elképedten olvassuk. Senki nem garantál semmit, de a pénz kell. Kell korrektúra, kell szerkesztő, lektor, stb.
A magánykiadásnál teljesen másként működnek a dolgok. Itt mindenki „megméretettheti magát” bár ez rossz szó, inkább fogalmazzunk úgy, mindenki írhat, mindenki megmutathatja alkotásait. Én például sok blogot olvasok a mai napig. Elképesztő sci-fi, romantikus történeteket. Olyanokat, mik talán túlzok, de akár a Csillagok Háborújával is felérhetne, és csak egy blog.
Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyvedet?
Hosszú történet. Sok kiadónak írtam, sokan utasították vissza az írásaim, mert nem illik a kiadó arculatához, vagy épp jeleneteket akartak kivenni belőle, - elnézést, szépen felhívták a figyelmem, hogy – az a valami, túlzás. Ráadásul jön a pénz. Nem akarok híres író lenni. Nem akarok ebből megélni. Nem akarok belefeketetni. Talán csak ennyi. Szeretek írni, és szeretném, ha azok akik olvassák az írásaim ne csak szórakozzanak, de egy érzést is kapjanak.
Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?
Ez nem igaz. Szerintem. Ritka rossznak kell lennie annak az írásnak, ami megszületett, hogy elutasítsák. Minden könyvenek meg kell jelennie. Főként, annak, amit valaki elejétől végéig megírt, beleadta szívét-lelkét, minden érzését, minden ötletét. Mert annak oka van. S ha oka van, valaki elfogja olvasni, talán valakinek azzal menti meg lelkivilágát. Sosem lehet tudni. Talán csak egy humoros történet, talán csak egy fájdalmas, elgondolkodtató életszituáció kell az olvasónak, egy románc, egy kis erotika…
Az igazság azonban az, sokan nem tudunk nagy kiadást megfizetni. A híres kiadóknál a szuper remek könyv az, amit extra nagy dobra tud verni. Sok példány, minél több példány és minél nagyobb és színesebb marketing. A könyv számukra befektetés. A magánkiadásnál, a könyv szórakoztatás.
E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?
Is-is. De azért inkább hetven-harminc százalékban szavazok a nyomtatott könyv javára. Bár sokat olvasok e-olvasón, rengeteg könyvem van, de ha meglepnek egy jó könyvvel, az már nem szálhat harcba az e-olvasómmal. A könyv egy élmény. És ha a kezemben van, ha a polcon látom és bármikor levehetem, akkor mikor csak én és a természet akarok lenni, semmi tehnológia… Nos igen. Akkor száz százalék nyomtatott könyv.
Én szeretem a könyveket. Főként, ha érzem rajtuk a friss nyomdai illatot.Ha én törhetem meg, és az én kezeim alatt hízik. Elvégre, az olvasott könyvek vastagabb az olvasatlannál. Az egy élmény. Azonban, ne feledkezzünk meg az e-könyvről. Praktikus, talán olcsóbb is, de nem lehet ajándék.
Van fő foglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?
Igen. Mérnök vagyok, biztos állással, és ennyi. Többet nem mondhatok, csak annyit, nem nagyon van köze az írásaimhoz. Talán csak az embereknek, akikkel együtt dolgozok.
Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?
Gyakorlatias művészléleknek.
Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?
Nem. Nekem család, munka és írás. Írás, ha lehetne éjjel-nappal, még álmomban is.
Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van kedvenc műfajod/íród/költőd/könyved/versed?
Szeretek olvasni. Nagyon, nem annyira mint írni, de nagyon. Gyorsolvasó vagyok már. Mikor leülök olvasni, nem állok meg a végéig. Kedvenc műfajom a thriller, realitás és a dráma. Kedvenc íróim: Dan Brown, Coelho és V.Hugo. Kedvenc költőm: Ady Endre, kedvenc könyvem: felsorolhatatlan, de az első mind közül: A Nevető Ember. Kedvenc versem: egy barátomé, a címe: Egyszer, és bármikor elszavalom.
Mely művek voltak rád hatással?
Rám nagy hatással főként Az alkimista és a Nevető Ember volt. Ez a két regény a mai napig előttem van. Amellett, hogy letehetelenek, eltalaláltak. Belém ették magukat.
Hogy viszonyul a családod az íráshoz?
Viccesen. A szüleim már nincsenek sajnos köztünk, édesanyám mindig versenyre küldött volna velük. De nem vagyok a szavak embere, izgulós vagyok és olyankor üresbe lép az agyam. Ez nem ment. A testvéreimet nem érdekli. A férjem, nos igen, a férjem pedig csak elviseli. Tudja, hogy ki kell élnem magam az írásban. Nehezen elviselhető személyiség vagyok, sok a kattanásom, ahogyan szoktam mondani, és olyankor csak annyit mond: „Írj, hogy éld ki magad.”
Melyik a kedvenc saját műved?
Mindig az épp készülő. Most jelen pillanatban a Viktória és a Pozíció II. Eddig az Egyetlen Szó Ára és a 4:00 Am- volt.
Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a műveid/könyved kapcsán?
Jött jó és rossz is. Rossz… Inkább építő kritika. Sokan szeretik a történeteket, mert emberiek, mert könnyen beleélhetik magukat. Van olyan olvasóm, aki már egy idézet után kíváncsi mi lesz. Sőt, volt, hogy segítséget kértem tőle egy szereplő megalkotásához.
Amit sokan nem szeretnek annyira, hogy „Kapkodom”. Tudom, tudomásul vettem, javítok rajta. Próbálok javítani rajta. Ami a leginkább tetszett, az egy Moly-s megjegyzés volt a Pozíció című könyvemhez:
„… .Egy szuper könyv csak ajanlani tudom, ja es egy újabb kedvenc született. Nagyon örülök hogy egyre gyakrabban olvashatok remek könyveket magyar íróktól, akiknek művei fevehetik a verseny akármelyik külföldi íróéval.KÖSZÖNÖM” – Nos ez, felvidította a napjaim. Ezért már érdemes volt megírni.
Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe?
Csak amennyire kell.
Mik a további terveid?
Család. Ideje lenne egy gyereknek és sok könyvnek. Könyvek és könyvek és könyvek.
Mit tanácsolsz azoknak, akik maguk is verselnek, és könyvkiadás gondolatával kacérkodnak?
Adjanak bele mindent! A vers kell. Persze, sose tagadják meg az elveik. Bár, szerintem egy kiadott vers - csokor szépen festene a polcon.
Vers vagy próza áll hozzád közelebb? Hogyan alkotsz? Engedsz a pillanat hevének vagy tudatosan készülsz „összerakni” egy verset? Ki vagy mi motivál leginkább? Ha választhatnál, melyik íróval és/vagy költővel találkoznál a legszívesebben?
Inkább próza. Verseim ritkán születnek. Kevesek. A 12+1 vers 8 év alatt született meg. De a próza más. Az jön, csűröd-csavarod és megszületik. Legalábbis számomra.
Nem csak verseket de műveket is pillanat hevében írok. Egyszerűen megvillan az agyamban, és puff. Le kell írnom.
Az emberek motiválnak. Főként a múzsa.
Victor Hugo-val és Ady Endrével meginnék egy kávét. Talán kettőt is. Sokat beszélnék velük az életükről, mit életek meg, mit és hogyan próbátakátadni a műveikben. Arról, hogy ők, miért írtak? Kiknek? Ó, és folytathatnám.
Teleki Annát kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Pados Judit, Bogár Erika, Ekker Éva, Horváth Éva, M.Szolár Judit, Lang Tünde, Karácsony Mária.
Írta: Kocsis Nagy Noémi
