Tóth Péter szerzőnk Peter Swordteeth, Kardfogú, néven írta a Katana és Géppuska, A szívek hűsége, a Véres villámok című könyveit. Örömmel vette a szerzői kiadásban rejlő lehetőségeket, de ami igazán érdekessé tette számomra a japán kultúra, hagyományok, az ilyen témájú könyvek iránti vonzódása. Japánban még nem járt, de végzett kutatómunkát az íráshoz és neki is tetszik a hagyományőrzés és egymás iránti tisztelet, ami ebben az országban jellemző. A Katana és Géppuskában az önzetlenségre és az összetartás fontosságára hívja fel a figyelmet.
Téged mi inspirált ennek a témának a kiválasztásában?
A Katana és Géppuska esetében egy olyan csapatot akartam bemutatni, ahol a tagok egymás számára nem csupán hétköznapi munkatársak, hanem egy, a végsőkig összetartó egység. A mai világban egyre jobban jellemző, hogy csupán akkor foglalkozunk a másikkal, ha az nekünk is érdekünk. Ezzel a történettel kicsit arra is szeretnék rámutatni, hogy mennyi mindent érhetünk el, ha önzetlenek vagyunk. Aminek külön örülök, hogy ez az első olyan regényem, ahol nagyjából a történet háromnegyedéig fut, a háttérben egy szál aztán hirtelen előbukkan. A korábbi regényeimnél ilyet még nem igazán sikerült összehoznom.
Ja, és készül a történet folytatása is.
Olvastál Japánnal kapcsolatos regényeket korábban, például A Sógunt, esetleg Egy gésa emlékiratait?
James Clavell: A Sógun című regénye volt az egyik első élmény az életemben, ami felkeltette érdeklődésemet a japán kultúra iránt. Nagyszerű és lebilincselő olvasmány. Valamint, ami számomra kifejezetten érdekessé tette az az, hogy nem egy japán ember szemszögéből mutatta be a japán társadalmat, hanem kívülállóként.
Az Egy gésa emlékiratait sajnos még nem volt alkalmam elolvasni.
Láttál már Hayao Mijazaki rajzfilmeket, amelyek nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is szólnak?
A vándorló palotát már láttam tőle. Szép, kidolgozott történet.
Hasonlóképpen értelmezed te is a jó és a rossz fogalmát, mint ők?
Jó? Rossz? Véleményem szerint ezek szubjektív kifejezések. Egy karakter a történet elején lehet rossz, de a végére jó lesz és fordítva. Most akkor az általa megszemélyesített figura melyik? Emiatt van az, hogy igyekszem a szereplőket mindkét elgondolásban szerepeltetni. Ennek ellenére vannak olyan karaktereim is, akikre egyértelműen ki lehet mondani, hogy melyik a kettő körül. Az ilyen elgondolásra sokszor kiváló példákat adnak a japán anime sorozatok. Nagyon szeretem a japán „művészet” ezen ágát. Azért tartom művészetnek, mert egyrészt, sokszor a rajzolása nem egy szimpla animációs kreálmány. Másrészt sűrűn előfordul, hogy az adott karakter se nem jó, se nem rossz. A néző maga döntheti el, hogy számára melyik volt. Én így értelmezem a jó és a rossz fogalmát.
Miért a szerzői kiadást választottad?
Az írás számomra már évek óta egy hobbi. Néhány kedves ismerősöm már olvasta a regényeimet, de mint tudjuk, ők mindig is elfogultak lesznek velünk szemben. Azért használtam ki a szerzői kiadás lehetőségét, mert szeretném megmérettetni a történeteimet a nagyközönséggel is. Eddig erre nem volt alkalmam, de a Publionak hála, sikerült, és ezért nagyon hálás is vagyok!
Ossz meg a többiekkel, egy marketinggel, könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!
A marketinget és a könyvkiadást illetően nem sok tapasztalatom van. Az írással kapcsolatban azt tudom mondani; nekem az vált be, hogy fejben nagyjából összeállítottam vázlatosan a történetet és azt, hogy mit akarok kihozni belőle. Utána, nyugodt időszakokban, mint egy filmet, elkezdem pörgetni a fejemben. Először csak egy-egy jelenetet. Apránként kidolgozom, utána pedig megyek a következőre. Van, hogy jelenetenként írom le, de olyan is előfordult már, hogy majdnem az egész meg volt fejben és úgy álltam neki legépelni.
Az írói álneved Kardfogút jelent. Megmaradsz-e ennél a nehezen kiejthető névnél továbbra is?
Sok éve már, hogy rám ragadt a Kardfogú becenév és mivel az angol verzióját több helyen is használom az életben, így adta magát, hogy ez legyen az írói álnevem. Ezzel nem az olvasókkal akartam kiszúrni, csak ez tűnt a legkézenfekvőbbnek.
Gyerekkorodban mit szerettél olvasni?
Gyerekkoromban kifejezetten utáltam olvasni. Iskolás koromban mindig jöttek a kötelező olvasmányok. A legtöbbje alig, vagy egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Aztán egy rokonomtól kaptam egy fantasy regényt. Fekete nyíl volt a címe, az írójára sajnos már nem emlékszem. Először számomra is csupán egy könyv volt. Édesanyám szinte könyörgött, hogy legalább azt olvassam el. Úgy voltam vele, hogy nem vastag, meg a borítója is figyelemfelkeltő… Így elkezdtem olvasni és onnantól nem volt megállás. Eleinte csak a fantasykhoz ragaszkodtam, de később felkeltették az érdeklődésemet Nemere István krimijei is, valamint a Sherlock Holmes történetek.
Jártál-e azokon a helyszíneken, ahol a regényeid játszódnak?
Sajnos nem, de minden vágyam, hogy legalább egyszer eljussak Japánba. A legtöbb helyszínt a netről vagy regényekből ismerem. Viszont legtöbbször inkább a saját képzeletem alakítja a helyszínt.
Örömmel tapasztalom, hogy több „műfajban” jelennek még írásaid. A tigris motívuma azonban igen szembetűnő. Miért választottad, úgymond „névjegynek” írásodhoz?
A tigris motívum a korábban említett becenevem miatt van bennük. Mindegyik regényemnél a főhős – kisebb eltérésekkel – ugyanaz. Évekkel ezelőtt dolgoztam ki ezt a karaktert és őt helyezem el különböző történetekben. Őhozzá kapcsolódik a tigris alak is.
Jártál valaha Japánban, vagy csak mélyreható kutatómunka eredménye a műved helyszíne?
Sajnos még nem volt alkalmam, de nagyon szeretnék. Japánból alapvetően nem a helyszíneket használom fel. Azok inkább fantázia szülte helyek. Kivéve néhány ismertebb japán motívumot Tokió torony, dojo, stb… Inkább a kultúrájukat, nézetüket igyekszem átvinni a regényekbe. Így egy félig képzeletbeli, félig valós Japánban játszódik. Gyakran merítek ihletet az animékből, néha helyszín, néha étel terén. Utóbbiból, amit itthon lehetséges igyekszem ki is próbálni; sushi, rámen, stb…
Rögtön Japán volt a történeted helyszíne, vagy menet közben változtattál egy „egzotikusabb” országra?
A Katana és Géppuska esetében igen. A Véres villámok egy fiktív valóságban játszódik. A szívek hűségét, amikor írtam, akkor még csak ismerkedtem a japán kultúrával, így arra nem igazán volt hatással.
Miért választottál egy angol feliratú képet egy Japánban játszódó, magyar nyelven írt könyv borítójául?
Egy barátom szólt a Publio – akkor még határidős – kiadási akciójáról és amikor feltöltöttem, a borító lehetőségek közül ez a kép fejezte ki legjobban a könyv történetének egyik mozgatórugóját. Valóban jobban illene hozzá egy ugyanilyen szimbólum japán nyelven, viszont kevesen értenék, hogy mi van odaírva az iránytű lapjára. Később lehet, hogy szerkesztetek egy hozzáillőbb borítót.
A szívek hűsége cím könyved kilógni látszik a többi közül. Miért érezted fontosnak ezt is megírni? Talán személyes élmények ihlettek erre?
Igen, ő valóban kakukktojás. A meglévő öt regényem közül – amiből három van kiadva - eléggé kilóg a sorból. Ennek az az oka, hogy a megírása előtt közbejött egy számomra közelálló ember halála. Eredetileg nem ennyire érzelmes lett volna, de a körülmények közbeszóltak.
Személyes élmény? Nem, de bízom benne, hogy egy nap majd találok egy olyan hölgyet, akivel kölcsönösen annyira hűségesek leszünk egymáshoz, mint a történetben szereplő pár.
Éppen idén volt szerencsém Japánba utazni, így aztán engem is főként azért érdekel, hogy miért éppen Japán?
Mint azt korábban is írtam, a Sógun című regény volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet Japán és az ottani kultúra iránt. Az tetszett meg benne, hogy – az én meglátásom szerint – az emberek ottani gondolkodása, életvitele nagyrészt az egymás iránti tiszteleten és megbecsülésen alapszik. Az európai kultúra is színes, de nem annyira, mint a japán. Itthon egyre jobban arrafelé tendál az emberek élete, hogy magunkkal törődünk. A többi ember csak akkor érdekel bennünket, ha érdekünk fűződik hozzá. Természetesen akadnak kivételek is, de egyre kevesebb. Mivel még nem jártam ott, így nem kizárt, hogy tévedek, de az alapján, ami eddig hozzám eljutott ilyen vagy olyan formában, ezt vélem felfedezni.
Köszönöm szépen a lehetőséget az interjúra. Hamarosan elkészül az újabb regényem, a Katana és Géppuska második része. Bízom benne, hogy az is felkelti majd az olvasók és persze az írótársak érdeklődését!
Tóth Pétert kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Marton Lívia, Teleki Anna, Cselőtei Csilla Zsuzsanna, Saláth Barbara, Ekker Éva, Balogh Enikő.
Írta: Kocsis Nagy Noémi
