Marosi Katalint úgy ismertem meg, hogy mielőtt a Publiohoz jött volna megkeresett levélben és megkérdezte, hogy érdemes-e itt kiadnia a könyveit. Mondtam neki, hogy persze, szeretettel látjuk. A termékeny írónő nagyon sok könyvét adta ki nálunk, ifjú kora ellenére. Felvételizett az egyetem magyar szakára, nagy színházrajongó, akinek William Shakespeare a példaképe és az egyetem után a színházi szakmában képzeli el az életét, rendezőként, művészeti vezetőként, de az írást sem szeretné soha abbahagyni. Túl van egy sikeres érettségin és felvételin. Művészi beállítottságáról, összetartó családi életéről, könyvek iránti szeretetéről, olvasási-írási szenvedélyéről a riportban mesélt.
Mondj magadról pár szót!
Mindig talán ez a kérdés a legnehezebb, vagy legalábbis az ehhez hasonlók. Az ember sok mindent elmondhat. Hol született Budapest, mikor 1997.11.17., de irodalom feleleteknél sem az életrajzzal kezdünk. Tehát, amit inkább a vizsgált szempontból tudni kell rólam, hogy 2009 év vége felé kezdtem el írni, és azóta sem hagytam fel ezzel a foglalkozással. Imádom csinálni, és ezzel együtt színházfüggőségem is egyre inkább elmélyült. Sok víz lefolyt már a Dunán, mióta az első sort papírra vetettem, tehát szeptembertől irány az egyetem magyar szakja.
Mesélj a leendő könyveidről!
A Nyírségi Gondolatnak adott interjú alapján megtanultam, hogy mikor elkezdek beszélni az eddig megjelent műveimről, nem tudok a végére érni. És az teszi ki az interjú nagy részét, s még nem is esik szó mindről. Ez alapján most egy mű van, amiről szót ejtenék. A legújabb, és számomra legkedvesebb talán: a Hangok a sötétben. Tavaly nyáron egy hét alatt elkészült, majd pihenő időszakot élt, többen is olvashatták, és javaslatok alapján került javításra. Most ez a verzió kerül nagy nyilvánosság elé.
Ossz meg a többiekkel, egy marketinggel, könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot.
Igazából ebben is nagyon a magam ura vagyok. Olyan közegben kezdtem, ahol mindent nekem kellett csinálni. Először könnyebb a CoLibrinél lett, amikor az igazgató a meg nem álmodott álmomat is valóra váltotta, és egy csodálatos bemutatót szervezett nekem. Még mindig köszönöm! Akkor indult el talán minden.
De hirdetem a műveim saját oldalammal a facebookon, valamint névjegykártyázok és könyvjelzőzöm újabban. Ennyit tudok javasolni a többieknek is.
Az én plusz kérdésem hozzád, hogy állsz az álmod megvalósításával, azaz a Shakespeare darabok rendezőjévé válással, azaz, hogyan alakulnak az ezzel kapcsolatos egyetemi tanulmányaid? Felvételiztél már?
Igen, nagyon nehezen, de azt is elértem, hogy sikeresen hitelesítsenek. Most már úgy érzem, hogy kinyílt előttem a világ. Várom az érettségit, aztán a felvételi értesítőt, amit mindenképpen a Pannon Egyetemről szeretnék megkapni. Utána indulhat a modern színház szervezése, de az első feldolgozásunk nem Shakespeare lesz, hanem várhatóan Jack the Ripper legendája, amit mindenki tud, hogy igaz.
Hogyan indult nálad az írás, mi adta a kezdő lökést? Egy vagy több projekten is dolgozol egyszerre? Van példaképed?
Mindig is volt bennem valami hajlam az írásra. Ha valakinek a családban születésnapja, vagy névnapja volt, verset kapott tőlem ajándékba. Aztán 2009-ben volt egy színházi előadás, ami életem első színházlátogatása volt, a 400. Rómeó és Júlia. Még abban az évben elolvastam az eredeti művet, aztán az Alkonyatot… a sorsom véglegesen eldőlt.
William Shakespeare az örök példaképem.
Dolgozni pedig nem tudok egyszerre csak egyen… jön egy ötlet, és muszáj belőle megírnom minimum egy oldalt, hogy le tudjak nyugodni.
Honnan veszed az ötleteidet? Készítesz jegyzetet, vagy rögtön megírod, ami eszedbe jut? Melyik művedben élnél szívesen?
Ezek igazán érdekes kérdések, örülök nekik! Ötletek mindig a legváratlanabb helyzetekben törnek rám, szóval nem túlzok, ha azt mondom: az isteni sugallat bárhol, bármikor képes rám találni. Mostanában vannak olyan történeteim, amikhez kötelező előjegyeznem a lépéseket, de szeretem, amikor ömlenek a papírra/monitorra a gondolataim. S hogy melyik művemben élnék legszívesebben? Kívülállóként szívesen megnéznék egy árnyháborút, de ha megsebesülnék, na akkor nekem kampec. A Hangok a sötétben Lindája lennék legszívesebben. Rá mindenképp rátalál a happy end.
A címeket az alkotás melyik fázisában szoktad kitalálni?
Kifejezetten nehéz úgy nekilátni az alkotásnak, hogy nincs cím. Borzalmas. Így igyekszem mindig már előtte kiagyalni, ha később változik is, de egyfajta biztonságot nyújt. De pl. a Te csak hallgass. Majd én suttogom. címe egy kiadós forrófürdő alkalmával jött, már készen voltam a mű felével, és még nem volt címem.
Mennyi időt szánsz naponta az írásra?
Úgy is kezdhetném, hogy egy átlagos napon… de jelenleg az életemben nincsenek „átlagos” napok. Amikor ezt a választ írom, már csak egy hónap van ballagásig, de azt hiszem, az előbbi kijelentés, hogy az átlagos szót száműzhetem az életemből, örökkévaló. Ballagás, érettségi, felvételi, egyetem, társulatszervezés, előadások tartása és hallgatása, ZH-k és vizsgák sora vár rám. De írni is fogok, igyekszem azt is rendszeresre szervezni, hogy megmaradjon és fejlődőképes legyen ez a szenvedélyem. Egyébként egyetem ideje alatt tervezek írni egy naplóregényt, egyelőre csak két betűt fűzök hozzá: DU. Ez egy mozaikszó, remélhetőleg szeptembertől mindenki megtudhatja, mihez tartozik.
Amikor rendszeresen írtam, az tavaly nyáron volt, egy hónapig minden nap leültem, déltől háromig csak írtam, és addig nem keltem fel, míg meg nem lett pontosan (vagy annál kicsit több) 10000 karakter. Így született a Hangok a sötétben.
Iskolába jársz még. Tervezed, hogy felnőtt korodban az írásból fogsz megélni? A következő iskoládat erre való tekintettel választottad?
Megélni egészen biztosan nem fogok tudni az írásból, hacsak nem talál meg valami HP szerű kirobbanó siker. Vagy olyan, mint az SZJG, bár talán majd a DU-tól várhatok valamit, még nem tudom. Igen, egyébként szorosan összefügg az írással a szakválasztásom, mert biológia helyett magyar szakot jelöltem mindhárom egyetemen.
Hogy tudod összeegyeztetni az írást és a tanulást?
Általában négy körül érek haza, hatig vagy hétig tanulok, aztán, ha van még energiám, akkor írok. Szerencsére könnyen megjegyzek dolgokat, így elég elolvasnom valamit egyszer ahhoz, hogy másnap jól teljesítsek az adott tárgyból, így viszonylag könnyű dolgom van. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tanulok annyit, mint mások. A tizenkettedik félévi átlagom 4,7 lett, a matematika próba érettségim pedig négyes.
Mi alapján döntöd el, hogy egy ötletből születik-e novella, vagy regény?
Erre egy válaszom van, ami mindent elmond: Gyűlölök novellázni. Nem az én asztalom. Nem tudok benne kiteljesedni.
A rövidebb, vagy a hosszabb írásokban tudsz jobban kibontakozni?
Egyértelműen a hosszabb. Szeretem keverni a szálakat.
Az írásaid főhőse te vagy álnéven és álruhában, vagy mind kitalálsz személy?
Nagymamám azt mondta, bármiről is írjak, ott élek minden egyes sorban. De azért remélem, hogy Craigben nem sok jelenik meg belőlem. Ő ugyanis egy drogos, sötét oldalra taszított angyal, aki előző életében rocksztár volt. Naneee...
Mennyire befolyásol a mindennapi életed, az iskola a főhőseid és témáid kiválasztásában?
Egyáltalán nem írtam még gimisekről konkrétan. Így inkább máshonnan merítek. De lehet, ezt csak én látom így.
Mi alapján választasz borítóhoz képet?
A Publio kiadó és ezért hála, engedélyez a kiadásnál egy darab jogdíjas fotót. Sokat szoktam böngészni. Valamikor a főhőseim keresem, valamikor egy helyszínt, egy jelképet. Mindig más, nagyon változó. És amibe igazán beleszeretek, az lesz a nyertes.
Hogyan fogadták a kortársaid, hogy írsz? Bár gondolom, ez ifjabb korban könnyebben megy. Mit szóltak a tanáraid? És a szüleid? Kik biztattak? Kik próbáltak lebeszélni?
Valójában egyáltalán nem könnyű fiatal korban. Az ember onnantól kezdve, hogy kiderül, mit művel, viseli a különc csodabogár pecsétet. Nem vagyok az a menőzős típus, egy könyv mögé bújok el rendszerint, a bulikat nem bírom, és még sorolhatnám. Van egy-két osztálytársam, és barátnőm, akiknek bármikor bármit átküldhetek, olvassák, de legtöbbektől a dicséret, vagy kortársak és ismerősök előtt szereplés rendszerint zavarba hoz. Legszívesebben elbújnék. Szerintem ez író betegség. Tökéletes az élet – az íróasztal mögött. Valamint mindig vannak, akik hátráltatni akarnak, de olyanok is, akik támogatnak. Szokták mondani, ilyen ez a popszakma…
Honnan jött az indíttatás az írásra? Milyen életesemények sodortak az írás felé?
Sok írót egy nagy esemény sarkall arra, hogy írjon. Radnótit a munkatábor például. Nekem ez már kezdetektől a véremben volt, és egy színházlátogatás hatására tört ki. Azóta szárnyalok, és imádom.
Többféle műfajban alkotsz. Melyik áll hozzád a legközelebb: a vers, a novella vagy a regény?
Verset írni érzelemből. Novellától isten mentsen, színdarabokat is írok, ami még úgy-ahogy, mert hasonló a versíráshoz, amikor musical szövegkönyvön dolgozok, azt például a poet.hu versszerkesztőjében is szoktam, de amiben igazán otthon érzem magam, az a regények világa.
Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?
Akkor még nem kristályosodott ki bennem az, hogy kijelentsem: én most írok, wow, író leszek, vagy mi a csoda? Csak, amikor a végére értem, és ott álltam a vége szó felett, már tudtam, hogy minél előbb kiadót fogok neki keresni. Annyit tudok meghatározni, hogy körülbelül az emlékeket, napló, átfutva 2009 végén, 2010 elején kezdtem el írni, ami azt jelenti, hogy komolyabban így tizenkét évesen, és 2012 év vége fele jelent meg első két művem, a másodiknál már 15 éves voltam.
Zsenge korod ellenére elég termékeny író vagy. Miből merítesz ihletet az íráshoz?
Mindenből. Ami vagy, aki szembe jön velem, az hős lesz, helyszín lesz, jelkép és szimbólum lesz. Akibe az író beleszeret, akivel kapcsolatba kerül, az képtelen lesz meghalni.
A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban? Mennyire írod bele magad a műveidbe? Mennyire tükrözik a saját világképedet az írásaid, és mennyire hagyatkozol a fantáziádra?
Volt már olyan, hogy esett le miattam lépcsőn egy főszereplő, milyen kedves vagyok, de nyilván nem csupán valós események alakítják a cselekményt, mert nem vallom magam tankönyvírónak. Van, hogy a kiindulópont viszont én vagyok, de a fantázia szinte minden esetben elsodor.
Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid? Ha vannak, mennyire fogadod meg a javaslataikat?
A Hangok a sötétben nem az első olyan regényem, amit szétküldtem, de ez talán az, ami komolyabban meg lett „pirosozva”. Ami javaslatok után megjelenés előtt igyekeztem átdolgozni.
Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád? Megszerkeszted vagy hagyod szárnyalni a fantáziádat?
Nem tudok leülni fixen minden nap írni, mert az időbeosztásom nagy hányadát a tanulás, az egyetemre való készülés teszi ki, meg persze előbb az érettségire. De megint csak a Hangok a sötétben-t tudom példaként említeni: az alkotási folyamata, mialatt eljutottam az első kéziratverzió végére, egy hónap volt. És ez alatt az idő alatt igyekeztem minden nap leülni, és déltől háromig ténylegesen csak az írással foglalkozni. És azért most is igyekszem olyan perceket szakítani, mialatt csak az új történetemmel foglalkozom. Vagy a billentyűzet fölött, vagy buszra várva egy jegyzetfüzettel, tollal és sok-sok post ittel a kezemben. Ő lesz, ha megjelenik A hold cirkusza.
Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást az alkotó tevékenységgel?
Most az érettségi nagyon fontos, hiszen az jelenti a belépőt az egyetem kapuján. Így este hatig-hétig tanulok, a fürdés utáni időszak pedig az írásé lehet, amennyiben éppen van rá kapacitásom.
Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?
Mindig is szerettem írni. Tehát nem azért írok elsősorban, hogy nagyot profitáljak belőle, nem is bestseller szintűek az alkotásaim. Ha éppen eggyel nem boldogulok, hát belefogok egy másikba! De most éreztem azt, hogy A Hold cirkusza nagyon fontos, és ha ügyesen gazdálkodom, nagy dobás lehet belőle. Ám nem találtam meg önmagam a történetben, és ez nagyon zavart. De a probléma megoldódott, nagyon megszerettem Leiát, a szabad szájút, a csodálatost, a cirkuszhercegnőt.
Van olyan személy, akinek a rád tett benyomása tükröződik a műveidben (akár a műfajválasztásban, akár egy szereplő személyiségében)?
Lehetséges, de erről én különösképpen nem tudok.
A borítóid nagyon megkapóak. Te tervezed őket, vagy szakemberre bízod?
A Publio tervezi a borítókat. Ezúton is köszönet a grafikusnak.
Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?
Nehéz megmaradni, feltűnni a magyar könyvpiacon, mert vagy nem olvasnak, vagy magyar szerzőtől nem olvasnak. De vannak jó dolgok, én azt mondom.
Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyveidet?
Véleményem szerint a Publio nem magánkiadás, annak ellenére, hogy szerzői kiadás, hiszen egy könyvkiadó áll a szerző mögött, és nem csupán önmaga menedzsel. Tökéletesen meg vagyok elégedve ezzel a helyzettel.
Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?
Erre a reflektálásom csupán annyi: ha nem lenne egy ilyen kiadó, akkor a magyar irodalomnak csupán csak 10%-a kerülne közönség elé. Így esélyt kap a másik 90 is.
E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?
Én régen nagy ellenharcosa voltam az ekönyveknek. De igaza volt a régi igazgatómnak. A jövő egyféleképp, s nagy sajnálatomra nagyobb hányadban, az ekönyvekben van. Én mégis azt mondom, bár lehet, hogy ezek nagy klisék: az érzés… az illata, a tartása, a tapintása! Marad számomra szent és sérthetetlen a nyomtatott verzió.
Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?
Próbálok ügyeskedni a marketingben, mert így lehet részben fennmaradni, de egyértelműen művészlélek vagyok. Ez persze nem takarja a káros szenvedélyektől való függést, és a romantikus írógéppel az ölemben távolba meredést. Az írás is munka, és nem bombaformát kölcsönöz művelőjének, hogy mindenkit levehessen a lábáról.
Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?
Régen tanultam zongorázni, és remélem, hogy majd színházi háttérmunkákat is végezhetek. Imádnám, hiszen a másik nagy szenvedélyem a színházakhoz kötődik.
Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van kedvenc műfajod/íród/költőd/könyved/versed?
Egyszerűen imádok olvasni! Engem általában egy könyv mögött lehet megtalálni, ha valaki esetleg keresne. Kedvenc műfajom a romantikus fantasy, íróm/költőm – William Shakespeare, könyvem a Rómeó és Júlia, versem pedig mindig változik, de jelen pillanatban József Attila összes költeménye, ha választanom kell egyet, akkor hirtelen a Jön a vihar jut eszembe.
Mely művek voltak rád hatással?
Írni komolyabban a Rómeó és Júlia, valamint az Alkonyat hatására kezdtem el.
Van példaképed?
William Shakespeare.
Hogy viszonyul a családod az íráshoz?
Sokakról hallottam már, hogy titokban írnak. Nos, engem minden esetre elviselnek, és amíg szeretem csinálni, addig művelhetem. Nem is kérdés, hogy meddig kívánom ezt tenni! Például örökké. Sőt, ha már itt tartunk, visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, az én drága nagymamám még olvassa is a regényeimet. Neki köszönhetek mindent!
Melyik a kedvenc saját műved?
Craig megharagudna, ha nem a Teddy bosszúját mondanám, de azért mellette még említek mást is. Az egyik az Oktávnyira az élettől trilógia, mert vele nőttem fel, a másik pedig a Hangok a sötétben, mert az annyira én vagyok.
Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a könyveid kapcsán?
Mindenféle véleménnyel találkoztam már, de nem tántoríthat el semmi és senki.
Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?
Az ember természeténél fogva folyamatosan fejlődik, ha sok energiát és időt fektet valamibe. Én is így vagyok ezzel, de miközben írok, hagyom, hogy a történet elragadjon magával.
Továbbtanulás előtt állsz. Mik a jövőbeni terveid? Polgári pályára szeretnél lépni és az írást hobbiként űzni, vagy művészként szeretnél boldogulni?
Egyetemre megyek, az még minimum hét évet foglal el az életemben, mindenestül. A végső cél, hogy művészeti vezető, esetleg társulatigazgató legyek. Ez mellett bátran folytathatom tovább az írást is.
Mit tanácsolsz kezdő íróknak?
Hogy írjanak, és ne foglalkozzanak se a „meleg”, se a „hideg” véleményekkel. Csakis ők számítanak, és a történet!
Könyveid témájának mi adja az ihletet? Melyik korosztálynak írsz elsősorban? A könyv témáját előre megtervezed, vagy csak írsz, ami éppen jön, és később választasz a műnek címet? Melyik műfaj áll hozzád a legközelebb?
Rengeteg helyről jöhet az isteni szikra, vannak nagyon extrémek is. De valamikor tényleg csak bevillan egy ötlet, és alig várom, hogy leülhessek írni. Hogy kiknek írok? Erre nagyon egyszerű a válasz: akik végül szívesen olvassák. Címre viszont már a kezdetektől szükségem van. Nélküle nem megyek semmire. Műfajban azt mondanám, hogy fantasy, vagy romantikus, esetleg a kettő egyben, de ez is attól függ, miből jön éppen az ihlet.
A kor a könyvekben sosem volt akadály, előbb csak annyit mondok: ÍRJ! A kérdésem az lenne, mit szoktál írás mellett csinálni? Jársz el a barátaiddal? Családi partik? Kirándulások? A másik: fel tudnád sorolni történeteidből a kedvenc karaktereid? Ha igen, miért pont ők? Milyen szempontok alapján alkottad őket?
Színházba járok. Ez egyértelmű. Nem vagyok az a bulizós típus, aki a haverokkal tép az éjszakában, hanem inkább egy jó színházi előadással vendégeljenek meg. Vagy a hasonló érdeklődési körű barátnőmmel sütizek egyet. A családi partik nálunk nagy közös családi ebédekként értelmezhetők, ami meg van tartva minden vasárnap, ezeken is természetesen részt veszek, mint mindenki. Fontos nálunk az összetartás. Valamint utazni is imádok, amikor csak tehetem, felfedezek egy másik országot, vagy hazámnak egy kis eldugott zugát. Legutóbb Pesten Húsvétoltam, azelőtt pedig a barátommal Orfűn jártunk, és másfélnap alatt szinte az egész városkát, a falutömörülésnek több mint a felét körbesétáltuk. Egy éjjel például tizennégy kilométert gyalogoltunk, mire teljesen sötétben visszataláltunk a vendégházhoz. Akkor estünk csak picit kétségbe, amikor a szállásadó néni is közölte, fogalma sincs, merre járhatunk. De legtöbbet a nagymamámmal utazom, körbejártuk már körülbelül fél Európát.
Kik a kedvenc karaktereim? Úgy érzem, hosszú lenne a sor. Igen, az etikett megkívánja, hogy Craiget mindenképp említsem. Most akkor az éppen íródó regényemből mondom, mert annyira örülök, hogy megleltem őt! Most a kedvencem a szókimondó Leia cirkuszhercegnő, aki mindent kimond, amit én legvégső esetben is csak gondolni igyekszem. Az ilyen karakterek maguk születnek.
Ez a temérdek könyv biztosan beletelt néhány évbe. Mit gondolsz, sokat fejlődtél ez idő alatt? Ez a változás mennyire érezhető a fiatalabb alkotásaidon? Kapsz ilyen jellegű visszajelzéseket?
2009 óta írok, szinte folyamatosan, persze, hogy nem két perc alatt születtek ezek az alkotások. Azt pedig, hogy fejlődtem-e, nem tudom. Én csak írok, és igyekszem minél jobb lenni. Mindig is írni fogok, ezt már tudom, és remélem, legalább annyian fognak szeretni, amennyien szívből utálnak.
Miért a halál körül forognak a gondolataid? A könyveid rövid tartalmát olvasva nekem ez jött le. Ha nem akarsz erre nem kell válaszolnod.
Nem számolok még a halállal. Csupán nagy hatással volt rám a Rómeó és Júlia, ezért megy nálam ritkaság számba a boldog befejezés.
Az írásból meg lehet élni, ha valaki olyan szinten műveli, mint te?
Szerintem nem művelem még bestseller author szinten. De véleményem szerint nem lehet megélni belőle. Szinte minden író-költő egyetemet végzett, volt egy polgári foglalkozása. Akinek nem, az rendszerint éhen halt.
Marosi Katalint kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Barta Dorina, Karácsony Mária, Cselőtei Csilla, Guthné Lovasi Tünde, Balogh Enikő, Brátán Erzsébet, Lang Tünde, Horváth Éva, Farkas Péter, M.Szolár Judit, Körmendi Zoltán.
Írta: Kocsis Nagy Noémi
