A mai napon Meczkó Vivi ifjú íróról olvashattok, aki 18 éves, de már több kötetes szerző. Arra példa, hogy hogyan lehet már fiatalon önmagunkat tudatosan nevelni, hogy azokról az elképzeléseiről, amik őt foglakoztatják, mint fantázia történetek (fantasy) vagy fanfiction írni tudjon. Blogol is, több bloggerrel tartja a kapcsolatot és vannak olyan írásai, amit három hónap alatt, mást meg majdnem egy évig írt. Tehát az önmenedzselés mellett megküzdött már az alkotás nehézségeivel is.
publioboox.com/hu_HU/almomban-mar-jartam-itt
publioboox.com/hu_Hu/az-otodik-emelet
publioboox.com/hu_Hu/cara-szerelme
Kérdések,válaszok azaz kérdések szerzőtársaimtól
Sziasztok! Tudom, tudom borzalmasan elcsúsztunk az utóbbi időben, de tudjátok az a ronda iskola mindig bekavar a dolgokba. Ráadásul 2 könyvemen is dolgozom, ami jelenleg elveszi az összes szabadidőmet. De most a betegségemnek hála sokkal több időm volt kicsit törődni magammal. Írtam, olvastam, így a közeljövőben több posztot is láthattok majd tőlem.
Nem tudom, hogy mennyien ismeritek az írói oldalam, de úgy gondoltam most adok egy esélyt arra, hogy megtegyétek.
A kiadóm csoportjában a többi szerzőtársammal elkezdtünk egy játékot, aminek annyi a lényege, hogy kérdezünk egymástól, mi pedig a blogunkon megválaszoljuk ezeket. Ezáltal ők is és ti is jobban megismerhetitek a munkásságomat és betekinthettek egy kicsit a kulisszák mögé is.
Mondj magadról pár szót, beszélj a (leendő) könyve(i)dről és
ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot.
18 éves Miskolctól nem messze élő lány vagyok, aki még koptatja az iskolapadokat. Pontosan 7 évvel ezelőtt jöttem rá, hogy számomra az írás egyfajta szerelem, és kikapcsolódás. A problémáim legtöbbjét felnagyítva és kiszínezve írtam le, ami rengeteget segített.
Az első regényem 2012-ben látta meg a napvilágot Kinga naplója néven. Igazából akkoriban még nem tudtam választékosan kifejezni magamat, így már nem is kapható az a regény. Idén újraírom és újra ki lesz adva. Ezúttal sokkal érdekesebben és bővebben megírva.
2015 januárjában megjelent az Álmomban már jártam itt, című regényem, amit eleinte abszolút nem fantasy témában készítettem, valahogyan mégis az lett belőle. A mai napig talán még mindig ez a legkedvesebb történet számomra. Egyébként először Hobbit fanfictionnak indult. Ugyanebben az évben megjelent Az ötödik emelet is, ami szintén fantasy történet lett. Helyet kap a műveim között a Cara naplója c. kisregény is, bár az valóban egy kis szösszenet. Ebben az évben, mint említettem terveim között szerepel a Kinga naplója 2.0, illetve még egy regény, ami jelenleg szupertitkos.
Szerintem manapság az íróknak elég nehéz dolga van. Az olvasást felváltották az okos telefonok böngészése, illetve a televízió. Szerencsére még mindig van egy olyan réteg, akik szeretnek olvasni és vásárolnak is könyveket. Szerintem a dolgoknak a titka a hirdetés. Én is sok helyen tag vagyok, rengeteg bloggerrel tartom a kapcsolatot, akik segítenek promóciózni a könyvet. Lehet, hogy áldozatot kell hozni, és 1-2 könyvet odaajándékozni, de ha a közönség észrevesz, ez igazán nem nagy dolog. Illetve nekem a nyereményjátékok jöttek be eddig a legjobban, olyankor sok ember felfigyel ránk.
Szóval, honnan a késztetés, hogy publikálj? A barátaid ismerik ezt az oldaladat? És hogy fogadják az írásaidat?
Sokáig csak álmodoztam arról, hogy egyszer a saját könyvemet tartsam a kezemben. 4 évvel ezelőtt valamiért mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom és sikerült. Úgy gondolom így kicsit több emberhez juthatnak el az írásaim.
A baráti társaságom tud róla, bár soha nem szoktam dicsekedni vele. A legtöbben mindig megjelenés előtt elolvashatják a kéziratot, és általában tetszik nekik. Írás közben pedig rengeteg részletet küldök, hogy tanácsokat kérjek tőlük.
Honnan merítesz ilyen fiatalon elegendő tapasztalatot, hogy jutsz el a dolgok mélyéig?
Már kicsi korom óta megtanultam hogyan neveljem önmagam. Soha nem volt meg az a stabil családi háttér, ami a legtöbb embernek. Megtanultam, hogy egyedül kell megoldanom a dolgokat. Miután az embernek nincs könnyű gyerekkora, valahogyan megtapasztal olyan dolgokat is, amelyeket csak felnőtt korban kellene. Ilyen volt az én esetem is.
Milyen témában írsz? Olvastam a neten, hogy szoktál könyvekről is írni értékeléseket. Milyen szempontok alapján választod ki, hogy mely könyveket olvasod el? Cím, borító kép, fülszöveg alapján talán?
Eddig leginkább fantasy témában írtam, de mostanában nagyon rákattantam a krimire illetve a szerelmesebb, kicsit erotikusabb témára is.
Sokszor kapok kéziratokat elolvasásra, így természetesen azokat nem kell kiválasztanom. Illetve leginkább olyan könyvekről hozok kritikákat, amelyek érdekelnek is. Szerintem, ha eleve egy olyan könyvbe kezdek bele, aminek a témájára magasról fütyülök, akkor valószínűleg olyan is lesz a kritika. Egyébként minden témában szeretek olvasni, fogjon meg az a lényeg.
Szoktál félbehagyni történeteket, vagy akkor is folytatod, ha már nem érzel rá késztetést, hogy elkészüljön? Később előveszed-e a félbehagyott történeteid, vagy teljesen kidobod őket?
A legtöbb regényemet sokszor félbehagyom, mert olyan ember vagyok, akinek kell az a bizonyos hangulat hozzá. Ha nincs kedvem, vagy épp nem abban a hangulatomban vagyok hetekig, akkor nincs az az élőlény, ami rávegyen engem az írására. Például Az ötödik emeletet 1 évig hagytam, csak az első fejezet volt kész. Aztán úgy döntöttem folytatnom kellene és utána pár hónapra rá kész is lettem vele. Egyébként még soha nem dobtam ki történetet, pedig rengeteg megkezdett van. Egyszer biztosan befejezem azokat is.
Mennyi idő alatt készültél el leghamarabb, illetve legkésőbb regénnyel? Mielőtt belekezdesz az írásba, megtervezed az elejétől a végéig, vagy csak úgy belevágsz és nyitott vagy bármilyen folytatásra, ami éppen eszedbe jut?
Leghamarabb talán 3 hónap, legkésőbb pedig 1 év. A Kingát beleszámítva 4 év, hiszen mindig egy kicsit finomítok rajta.
Az alap sztori mindig megvan de, hogy közben pontosan mik történnek azt mindig rögtönözöm. Javításnál pedig mindig bővítek rajtuk.
Milyen érzések játszódtak le benned a könyveid írása közben? Volt olyan szereplő a történeteid során, akihez nagyon ragaszkodtál? Milyen lépések alapján találsz- és dolgozol ki karaktereket?
Általában mindig a karakterekkel együtt sírtam vagy nevettem. Sokszor olyan hatással volt rám, hogy miután kiszálltam egy depressziósabb jelenetből én utána is nagyon nyomottnak éreztem magamat.
Az összes szereplőmhöz nagyon kötődöm, de talán a két kedvencem az Patrik és Galahad. Patrik volt a legelső karakterem, illetve őt úgy alkottam meg, hogy sokáig én magam is áhítoztam utána. Galahaddal ugyanígy történt.
Ciki vagy nem, de én mindig mintázom a karaktereim kinézetét. A modorát általában én találom ki, de próbálom mindig úgy megírni őket, hogy szeressék őket, még akkor is, ha rossz fiúkról/lányokról van szó.
A könyveidnek van üzenete, vagy csak szórakoztatni akarod az olvasót? Ha van, mi az? Miért írsz álnéven?
Ez attól függ. Az első két könyvemet leginkább csak szórakoztatásra szántam, de akaratlanul is mindig tettem bele valamilyen tanító jellegű üzenetet. Kingáék története pedig egy görbe tükör a mai társadalomra nézve. Szórakoztató, mégis tele van olyan dolgokkal, amiket én is minden nap átélek. Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy kérdeztetek tőlem. Rengeteg érdekes kérdést kaptam és nagyon élveztem válaszolni rájuk.
A Meczkó Vivit kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Pados Judit, Saláth Barbara, Horváth Éva, Fodor Jonatán, Barta Laura.
Írta: Kocsis Nagy Noémi
