hero image

Kis könyvek a nagy könyvtárakban

Publio Kiadó |

Egy kéziratot nyomtatásban viszontlátni ma már nem olyan nehéz. Egy művet szerzői kiadásként megjelentetni szintén nem nagy ördöngösség. Egy szerzői kiadásként megjelent könyvet azonban eljuttatni a könyvtárba sokkal nagyobb feladat.


 

Az egész gondolat egy írással kezdődött. Az amerikai Publishers Weekly oldalán találtam egy szeptemberi cikket Jane Friedman tollából, amelyben arról ír, hogy a független kis kiadóknak, a self-publishingnak és az e-könyvkiadásnak köszönhetően manapság már bárki bejuthat a korábban oly zárt könyvpiacra, és hogy ez tulajdonképpen remek dolog. A cikk azonban azzal folytatódott, hogy a magánkiadások szerzőinek jóval nehezebb bejuttatni a műveiket a könyvtárakba, mert azok többnyire a nagyobb kiadók által megjelentetett köteteket taglaló folyóiratokból tájékozódnak, amelyekben viszont igen kevés self-published művet mutatnak be.

Ha a könyvtáros nagyon lelkiismeretes és szán rá időt, akkor az interneten követheti a különféle könyves oldalakat, blogokat és bemutatókat, de még akkor sem garantált, hogy azok a könyvek keltik fel az érdeklődését, amelyeknek valóban a könyvtárban lenne a helyük. De akkor hogy kerülhetnek be ezek a könyvek az állományba? Természetesen reklámozással, az író és a cím futtatásával.

 
 

De mi a helyzet itthon, kérdezhetnénk jogosan, hiszen a szerzői kiadások egyre gyakrabban bukkannak fel a könyvesboltok polcain és a toplistákon, de vajon a könyvtárakba eljutnak-e? Hogy ezt kiderítsük, felvettük a kapcsolatot a megyei könyvtárakkal és néhány speciális gyűjteménnyel is, mint például az Országos Széchenyi Könyvtár, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Négy kérdést tettünk fel nekik, a válaszaikból pedig a következőket tudtuk meg.

A könyvtári gyarapítás alapja a gyűjtőköri szabályzat. Ez a Szervezeti és Működési Szabályzat része, amely a könyvtár működésének egyik alapdokumentuma, funkciójának legfőbb tükre. Ez a szabályzat írja elő a gyarapítás specifikációit. Az új kötetek kiválasztásában a Könyvtárellátó Kft.(KELLO) kéthetente megjelenő Új Könyvek jegyzéke az egyik legfontosabb forrás. Az új kötetek kiválasztása a gyakorlatban úgy történik, hogy ha a kiadó szerződik a KELLO-val, a kiadvány bekerülhet az Új Könyvekbe, annotálva, bibliográfiai leírással felszerelve. Az Új Könyveken kívül ha valamely könyváruháztól nagykereskedelmi kedvezményt kapnak a könyvtárak, akkor jellemzően onnan is szoktak új köteteket beszerezni. Mindeközben pedig a beérkezett olvasói kívánságokat és igényeket is szem előtt tartják.

 

Jó hírrel szolgálhatunk azonban a könyvpiacon újonnan felbukkant szerzők számára is. Ha a műve nem ütközik a gyűjtőköri szabályzat kitételeivel, valamint a mű színvonala, a szerző ismertsége (művészeti társaságbéli tagságok, díjak) és a könyvről készült ismertetők és recenziók kedvezőek, semmi akadálya nincs a mű beszerzésének. Ennél a mérlegelésnél a helyi vonatkozást mindig prioritást élvez.

Elméletileg azt is megtehetjük, hogy besétálunk a kis kéziratunkkal, és adományozunk néhány példányt a könyvtárnak, de annak ilyenkor is meg kell vizsgálnia a kész művet, hogy milyen irodalmi értékű, milyen színvonalú, milyen szerkesztettségű, illeszkedik-e a gyűjtőkörbe, előreláthatólag lesz-e rá igény, van-e helyi vonatkozása és belefér-e a költségkeretbe. Ha ilyen terveink lennének, előbb mindenképpen érdemes telefonon vagy e-mailben felvenni a kapcsolatot az adott könyvtárral. Arról nem is beszélve, hogy ez sokkal udvariasabb, mint rájuk törni az ajtót a kötetünket lobogtatva.

De azért ne csüggedjünk! A Kulturális törvény ugyanis előírja a nyilvános könyvtárak számára a helyismereti dokumentumok gyűjtését, tehát a helyi szerzők művei prioritást élveznek a gyarapítás során. A könyvtárak ilyenkor jellemzően megvásárolnak egy-két példányt a helyismereti gyűjteményük számára, aztán az olvasói igények alapján dönthetnek további példányok beszerzéséről. Azonban ha a szerzők úgy döntenek, hogy a könyvtáraknak ajándékozzák az alkotásukat, azt jellemzően el szokták fogadni.

A szerzőknek a lakhelyük szerinti megyei könyvtár számára kötelespéldány szolgáltatási kötelezettségük van, ami egy példány ingyenes „beszolgáltatását” írja elő, ám ez nagyon esetleges, a szerzők nem mindig teljesítik. Problémát jelenthet még a független szerzők műveinek könyvtárakban való megjelenéséhez az, hogy nem mindig tudnak számlát adni, vagy helyesen számlát írni, miközben a könyvtárak főleg átutalással nagy tételben vásárolnak. Vannak olyan szakirodalmi és ismeretterjesztő példányok, amelyek nem jutnak el a könyvtárba, és így a könyvtáraknak kell felkutatniuk a szerzőt.

Az Országos Széchenyi Könyvtár gyakorlata azonban eltér a megyei intézményekétől. Számukra a kötelespéldány rendelet (60/1998 kormányrendelet) írja elő, hogy minden területi hungarikumot, azaz Magyarországon megjelent nyomtatványt vagy annak elektronikus formáját be kell gyűjteniük, szerzőjének kilététől, a mű tudományos vagy irodalmi értékétől függetlenül. A rendelet értelmében a kiadóknak a friss kiadványaikból kötelespéldányokat kell beszolgáltatniuk (6 példányt), ezekből 2 példány mindig az OSZK raktáraiba fog kerülni. A nemzeti könyvtár nem válogat. Amit beérkezik hozzá, azt állományba veszi. Ami meg nem, annak lehetőség szerint utánamennek. Ha esetenként vásárolnak szabadpolcos köteteket, ott maguk dönthetnek, nincsenek alárendelve semmiféle katalógusnak vagy előírásnak.

Összegezve tehát a következőket mondhatjuk el: a független szerzők a lakhelyük szerinti megyei könyvtárba kötelesek lennének kötelespéldányokat eljuttatni, ahogy az OSZK-ba is. Ezek azonban teljesen önkéntes vállaláson alapulnak, nem kikényszeríthetőek. A másik biztos út az lehet, ha leszerződnek egy kiadóval, amely szerződésben áll a Könyvtárellátóval, ekkor legalábbis az ajánlóba bekerülhetnek, de semmi sem garantálja, hogy a könyvtárak rendelni fognak a művükből. Közvetlenül könyvet eladniuk a könyvtáraknak bonyolult és nehézkes lehet, mint ahogy azt fentebb is írtuk. De hogy ne ilyen rossz szájízzel zárjuk a cikket, ismét megemlítenénk, hogy a könyvtárak gyűjtőköri szabályzatai kiemelt fontosságot tulajdonítanak a helyismereti dokumentumok összegyűjtésének. Mindenképpen ajánlott tehát a szerzők és a könyvtárak közötti személyes kapcsolatfelvétel.

Címkék

{ További szolgáltatásaink }