Felhívást tettünk közzé az írói csoportunkban, mert többen is jeleztétek, hogy szívesen írnátok a blogunkra bejegyzéseket. Olyan írásokat várunk, amik hasznosak lehetnek mindenki számára, és arról szólnak, hogy ki mit tett a héten a könyvéért és milyen következtetéseket tudott levonni ebből.
Már a felhívás napján elkezdtétek küldeni a bejegyzéseket, elsőként Lendvai Norbert tapasztalatait osztjuk meg veletek.
Lendvai Norbert:
Bő egy hónappal az után, hogy megjelent első könyvem Így változtass az életeden címmel, már a második könyvem megjelentetésén munkálkodtam. Az Így változtass még az 5 részes sorozat második kötete lesz, az első kötet közvetlen folytatása. (Előbbi 46 gondolatot tartalmaz, amit a második 54 gondolata 100-ra egészít ki.)
Annak apropóján, hogy a második könyv heteken belül megjelenik, arra gondoltam, néhány embernek ajándékba adom első könyvem. Az akcióval több célom is volt. Egyrészt (ismét) tudatni szerettem volna a világgal, hogy az első könyvem már megjelent, másrészt értékes visszajelzéseket szerettem volna kapni vele kapcsolatban, harmadrészt pedig szerettem volna hírül adni, hogy pár hét, és itt a folytatás. (Ez utóbbi ok, azaz a nyilvános kimondása annak, hogy mindjárt két könyvem lesz a piacon, már önmagában önbizalmat növelő, megerősítő hatású dolog.)
A könyvet 10 embernek szerettem volna odaadni. Annak eldöntésére, hogy ki kapja meg első könyvem egy-egy elektronikus példányát, mini pályázatot hirdettem. Ennek keretében kértem, hogy néhány mondatban mondja el a pályázó, hogy miért nála lenne a legjobb helyen a könyv egy példánya.
A pályázatot bárhol közzé tehettem volna, én azonban egy jól célzott közösséghez fordultam. A könyv a változásról, a változtatásról szól, azaz leginkább saját magunkról és életünkről. Így hát egy olyan közösséget választottam, aminek tagjai éppen azon dolgoznak, hogy önmaguk formálásával saját életükben, ennek következményeként pedig mások életében is változást idézzenek elő.
A közösségnek van egy saját honlapja, annak pedig egy blogként funkcionáló felülete. Itt publikáltam a felhívást. Néhány órával később megérkezett az első jelentkező, még aznap este a második, a következő nap reggelén pedig a harmadik. Ekkor az embereknek még bő két napjuk volt a jelentkezésre, később azonban már nem érkezett újabb pályázat. Ennek megvan a maga oka.
10 embernek szerettem volna odaadni a könyv egy-egy példányát. Az elbíráláshoz ideális esetben 20–30 pályázatot vártam volna. A felület, amin publikáltam, ugyanazon logika szerint működik, mint a Facebook Hírfolyam felülete: az újabb bejegyzések folyamatosan tolják hátra a régieket. Ebből az következik, hogy ha sok az új gondolat, a régiek hamar láthatatlanok lesznek azok számára, akik csak a lista tetejét böngészik, tehát nem lapoznak vissza.
Két lehetőséget láttam magam előtt arra, hogy sokakhoz eljusson a felhívás. Az egyik az volt, hogy az oldal szerkesztői kiemelik a bejegyzésemet a Facebook oldalukra, ezzel nagyobb publicitást kap a felhívás. Nem volt elvetélt ötlet, mert két vagy három korábbi gondolatommal éppen így tettek, így bízhattam abban, hogy ez most is megtörténik. Végül nem történt meg. A másik lehetőség az lett volna — amit egyébként a Facebook esetén is alkalmazni lehet/kell –, hogy többször publikálom a felhívást, vagy pedig utalok arra, hogy a bejegyzéseim között keressék vissza a kérdéses bejegyzésemet. Ezt egyrészt szándékosan nem szerettem volna megtenni, mert kíváncsi voltam, hogy hány emberhez jut el mindenféle „hátszél” nélkül a lehetőség híre, másrészt ez a közösségi felület, ez a kvázi blog nem erről az „erőszakos” kommunikációról szól.
Mit láttam az akció végén?
3 ember jelentkezett a felhívásra. Ez már önmagában azt jelenti, hogy vannak olyan emberek egy jól célzott közösségben, akik számára egy rövid ismertető alapján érdekes a könyvem.
A felhívásomat tartalmazó bejegyzést összesen 7 ember like-olta az említett honlapon, így azt gondolom, egyértelmű visszajelzést kaptam, hogy amit csinálok (a könyvek és az Így változtass project által), annak van létjogosultsága kis hazánkban.
A három ember a pályázat keretében röviden ismertette életének egy apró szeletét, ami túl azon, hogy megtiszteltetés számomra, jelzi, hogy az emberek ismeretlenül is bizalmat szavaznak nekem. Ez különösen fontos a könyv témáját figyelembe véve. (Bár megjegyzendő, hogy a közösségben eleve pozitív beállítottságú emberek vannak, tehát a bizalom adott a külvilág felé, de akkor is, ismeretlenek vagyunk egymás számára.)
Ugyan még nem történt meg, de értékes visszajelzéseket fogok kapni az ajándék könyvekkel kapcsolatban, ami egyfelől a konkrét könyv (és a könyvsorozat), másfelől pedig a hozzá kapcsolódó Így változtass project viszonylatában hasznos lesz számomra.
A könyv hivatalos Facebook oldala gazdagodott néhány like-olóval az akciónak köszönhetően. Végül pedig megkértem a megajándékozottakat, hogy ha már tudnak véleményt alkotni a könyvről, a kiadó webáruházában, valamint a könyv moly.hu-s adatlapján publikálják gondolataikat, ezzel is segítve a potenciális olvasók dolgát.
A további beszámolókat is hamarosan közzétesszük! ☺
Aki pedig kedvet kapott, az erre az e-mail címre küldje el, hogy mit tett a könyvéért a héten, és milyen konkluziókat vont le belőle!
