hero image

Mit tettem a héten a könyvemért? — Tudatos napi munka és folyamatos kapcsolattartás

Publio Kiadó |

Felhívást tettünk közzé az írói csoportunkban, mert többen is jeleztétek, hogy szívesen írnátok a blogunkra bejegyzéseket. Olyan írásokat várunk, amik hasznosak lehetnek mindenki számára, és arról szólnak, hogy ki mit tett a héten a könyvéért és milyen következtetéseket tudott levonni ebből.
Ma Kocsis Nagy Noémi, azaz Gerda Green meséli el, hogy milyen sikert ért el.


 

Kocsis Nagy Noémi:

Mivel három könyvem jelent meg eddig a Publio Kiadónál a feladataim nem, hogy csökkentek volna, de a tízszeresére növekedtek. Egy pillanatig sem bánom ezt, mert mindig erre vágytam. Véleményem szerint, ahogy a csak sima papírkönyvet elállító kiadók csődje is jelzi, a kényelmesen elüldögélő írók élete is megváltozott.

Ma már szinte senkit nem érdekel, hogy írtál egy könyvet, ha nem teszel érte semmit. Senki nem fogja helyetted felkarolni és pátyolgatni. Ráadásul az emberek többsége csodabogárként tekint az íróra, afféle bohémre, akiknek semmi más dolga nincs és hobbiból írogat. Én sohasem akartam „vasárnapi festő” azaz író lenni, így én a hét minden napján írok. A napjaim percre be vannak osztva, semmilyen teendőmet nem hanyagolom el emiatt, mint család, barátok, munkahelyi és házimunka, sport és társadalmi kapcsolatok ápolása. Rengeteg meghívót kapok folyamatosan és a hetven százalékukra el is megyek. Mindent az írás köré csoportosítok. A listák a fejemben vannak, nem készítek erről jegyzeteket. Mivel naponta változnak a feladataim, ezért a fejemben dőlnek el és ami éppen a legfontosabb azt veszem előre.

http://admin.konyvaruhaz.info/media/files/gerdagreenfenevadak.png

Most, hogy megvan a három könyvem a Fény és förtelemA kék macska és a most megjelent Fenevadak Erdélyben, amiről álmodtam a következő teendőket oldom meg legalább napi tizennégy, de inkább tizenhat órában, amikor nem tanítok.

Kelek mindennap hatkor. Miután a családi teendőket elintéztem megnézem a leveleimet, mindenre rögtön válaszolok, hiszen az azonnali válasz a leghatékonyabb.

Megnézem mennyi fogyott a könyveimből, ha semennyi, akkor elkezdek az illető könyvvel foglalkozni. Reklámszöveg készítése, blogbejegyzés a saját blogomon és a Facebookon. Mivel sokszor van ihletem reggel írok is, ami épp eszembe jut, a következő könyvemhez részleteket, a Facebookra bejegyzéseket stb.

Az érdeklődő olvasóimmal kapcsolatban állok, érdeklődöm, hogy tetszette-e amit elolvasott tőlem, ha igen miért. Ha nem miért. Véleményeket mindig várok személyesen, emailben, Moly.hu-n, Google Playen. Sokszor türelmet igényel a kommunikáció velük, mert nem mindig a könyveimről akarnak csak beszélni, de a problémáikról is, végig kell hallgatni őket.

Közben egyeztetek a grafikussal, korrektorral, a kiadóval, ha valami közös munka van, ez rengeteg levélváltás. Ezzel el is megy a délelőtt. Ha tanítok is késő estig, akkor az óráimra is fel kell készülnöm, de folyamatosan azon töröm a fejem, hogy hogyan tovább a könyveimmel.

Amikor dolgozom, akkor alig várom, hogy hazajöjjek és folytassam a könyveimmel kapcsolatos munkákat, mint: író-olvasó találkozók szervezése, interjúkra való válaszolás, amikor felkérnek, élményszerű beszámolók elolvasása az olvasóktól. Szerzőtársak műveinek olvasása és véleményezése, amennyiben megkérnek rá.

Van, hogy a napjaimat a könyvtárban töltöm, az is munka, nem hobbi. Ott van a legnagyobb nyugalmam, ott tudom az írásaimat korrektúrázni, a legjobb regényrészletek, sztorik, tananyagok, cikkek, interjúk másokkal ott íródtak, fontos az inspiráló környezet.

A könyveim nem csak e-könyvként, de nyomtatottan is megjelentek, ezért ebben nagyon magasra teszem a mércét. Nem csak a legjobb grafikusokkal igyekszem dolgozni, de ha kell százszor átnézem a szövegeket nem csak én magam, de azok az emberek is, akik elolvassák a kéziratot, könyvről-könyvre egyre többen. Így is előfordulnak olykor hibák, akkor tépem a hajamat és legközelebb igyekszem kiküszöbölni.

Közben kezelem a szakmai oldalamat az Artificium és Gerda Green könyveket, ami szorosan összefügg a munkámmal és annak eredeti blogjával. Bizonyos bejegyzések nagy sikert aratnak ott, míg a sima Facebook oldalamon nem annyira. Van, hogy fordítva is lehetséges. Hangulattól, olvasóktól függ.

Szeretem az olvasóim kommentjeit, kritikáit, hozzászólásait, azokból nagyon sokat lehet tanulni. Ha valamelyik bejegyzés nem sikeres több oka lehet: rossz időben posztoltam, ünnepnap van, az embereket nem érdekli a téma, nem volt hozzá kép. De ez is érdekes, mert olykor a kép nélküli posztokat többen olvassák, mint amihez volt.

Közben rengeteg csoportban is benne vagyok, ahol elvétve találkoztam rosszindulattal, mert ilyen is volt, erről mindjárt mesélek. Inkább a hasonló beállítottságú, az írás és olvasás iránt érdeklődő emberek társaságát keresem. Ott többnyire fogékonyak a könyveim, blogbejegyzéseim iránt, jó visszajelzéseket kaptam.

Egy csoportból azonban, ami inkább művészeti beállítottságú volt ki akartak szavazni, mert zavarták őket a könyveim grafikai megjelenései, a pontos okot máig sem tudom. Tán, hogy nem ők tervezték a könyveimet, de nem is fogják ezek után. Rengeteg féle és természetű emberrel tudok együtt dolgozni, egyetlen kivétel van, a rosszindulat. Levonom a konzekvenciát és más után nézek.

Számomra az internet világa mellett nagyon fontosak a személyes kontaktusok is. Nekem nincs olvasó és olvasó között különbség, így bárkivel szívesen beszélgetek a könyveimről, a portástól kezdve, a bolti pénztároson át a múzeum igazgatóig. Rettegtem korábban a szakma véleményétől, főleg azokban a körökben, ahol korábban mozogtam, művészek, művészettörténészek. A megérzéseim részben jók voltak, hiszen a művészettörténészek még mindig gyanakodva figyelnek, hogy komoly-e, amit csinálok, azonban meglepetésekben is részem volt, olyanok vették meg a könyveimet közülük, akikről nem is hittem volna korábban.

Amikor hazaérek folytatom a munkát, ha esik, ha fúj, ha törik, ha szakad, vagyis elvarrom az elvarratlan szálakat a könyveimben, meggyőződök róla, hogy aki ígérte megvette-e a könyvemet, vagy letöltötte-e a webáruházból, ha elakad segítek neki, elmondom, hogy mi a teendője. Már kialakult olvasó közönségem van, akik várják a bejegyzéseimet, vagy a könyveimet.

Nekem tavaly négy könyvbemutatóm volt, kettő hivatalos kiadói az első áprilisban, a Millenárison, amit nagyon szerettem, hiszen életemben először dedikáltam, találkoztam az olvasóimmal, vagyis egy eufória volt. A második egy kulturális helyen volt, ami olyan pocsékul sikerült, hogy sírva jöttem haza, pedig készültem étellel-itallal és sok könyvvel. Két könyvet adtam el, a felolvasást végig sem hallgatták. A szerencsém az volt, hogy a kislányom eljött velem, ő támogatott hazafelé, hogy ne omoljak össze. Egy barát sem jelent meg.

A harmadik szintén magán szervezésben zajlott a szakmámhoz kapcsolódó előadással és könyveladással. Nagyon jól sikerült, egyetlen egy probléma volt, hogy nem gondoltam, hogy mindenki nagyon elegánsan jön oda, hisz egy illusztris társaság volt és az átlagéletkor hatvantól kilencvenig, úgyhogy kis csitrinek éreztem magam tini ruhákban. Máskor ki kell öltözni! Ez egy tudósokból, művészekből és komolyzenészekből és műpártolókból álló társaság volt. A végén többször visszatapsoltak, újabb és újabb témákat kellett elővennem nem hagytak elmenni. Szerencse, hogy négy témából készültem, plusz kézcsókokkal illettek és dedikálnom kellett a könyveimet. Azt hittem, hogy leégtem, de idén várnak vissza. Ez nagyon jó jel!

A negyedik szintén kiadói szervezésben zajlott a Polihisztor Könyvesboltban 2014. december 10-én. Erre már nagyon nagyon tudatosan készültem. Gondosan megválogattam, hogy ki nyissa meg, háromból kettő visszautasított, utólag beláttam, hogy jobb is. Aki elvállalta, az nagyon jól felkészült, az addig megjelent két könyvemet elolvasta. Csodálatos, ízes beszámolót tartott, a hallgatóság imádta, engem megnevettetett. A bemutatóra könyvekkel, étellel-itallal, plakáttal készültem. Olyanok nem jöttek el, akiket nagyon vártam és olyanok igen, akikről álmodni sem mertem. Nagyon jó élmény volt. A kiadótól eljött Szabó Zsanett, akivel rögtön éreztem, hogy jóban leszünk, remek fotókat készített az eseményről és szemmel láthatólag ő is jól érezte magát.

Legnagyobb büszkeség a könyveim kisebb-nagyobb sikerei mellett a Publio Írói Klub, amit a kiadóval közösen hoztunk létre, hisz mindig álmodoztam egy olyan hagyományt kialakító rendezvényről, ahol kiváló írók tapasztalatait hallgathatjuk meg, az írásról, a szakmáról. Ott ismertem meg számos szerzőtársat személyesen is a csoportból, mint Guthné Lovasi Tündét, Bálló Attilát, Béres Magdi Lena Belicosa-át, vagy Brátán Erzsébetet. Nekem a legnagyobb élmény Nemere Istvánnal az író pápánkkal és Zemlényi Kovács Zoltánnal való találkozás volt, kíváncsian várom a következőt is.

Azt hiszem ezzel ki is merítettem a heti teendőim listáját azzal, hogy nagyjából minden nap éjfél körül kerülök ágyba. Van olyan, hogy éjjel is pittyeg a telefonom, mert gyakran kapok olyankor emaileket, üzeneteket olvasóktól, grafikusoktól, hogy ez vagy az a probléma megoldódott. Ha még nem alszom, akkor válaszolok, ha igen, akkor másnap reggelre hagyom.

Most előttem két fő feladat lebeg: az író-olvasó találkozóim megszervezése és a könyveim reklámozása. Két könyvem volt eddig a Top 10-ben A kék macska és most az első a Fény és förtelem. Következő könyveim írása is folyamatban van, egyik szakkönyv, másik a krimisorozatom soron következő darabja. Itt tartok most az elmúlt két év nagyon intenzív munkájával. Mindenkinek további jó munkát és sok sikert kívánok a könyveihez!

Címkék

{ További szolgáltatásaink }