hero image

“A szenvedély visz az írógéphez minden nap” - Híres írók szokásai, amikből sokat tanulhatsz

Publio Kiadó |

Az írásra mindenképp igaz az, hogy az apró lépéseken és szokásokon múlik, hogy egyáltalán elkészül-e a könyv valaha. Ray Bradbury, E. B. White és Kurt Vonnegut napi rutinját épp ezért fontos tanulmányozni és amit lehet, átvenni belőle. Hiszen tanulni a legjobbaktól érdemes.

 


 

Ray Bradbury, aki mindig azt mondogatta, hogy csak örömmel érdemes dolgozni, egy 2010-es interjúban mesélt a saját napi rutinjáról:

“Engem a szenvedély visz az írógéphez minden nap, tizenkét éves korom óta. Ezért aztán soha nem kellett sokat görcsölnöm az időbeosztásomon, mert mindig volt valami újdonság, amit fel kellett fedeznem, ez pedig magától beosztotta az időmet. Az buzog ilyenkor bennem, hogy ‘Menj az írógéphez és most azonnal írd le, ami a fejedben van.’

 http://admin.konyvaruhaz.info/media/files/ray-bradbury2.jpg

Bárhol tudok dolgozni. Amíg a szüleimmel éltem, jó ideig a hálószobámban vagy a nappaliban írtam. Ültem az írógépnél, szólt a rádió, mellette pedig anyám, apám és a testvérem is egyszerre beszélt. Később, amikor a Fahrenheit 451 könyvet írtam, elmentem a UCLA-re, az íróknak fenntartott alagsorba, ahol ha bedobtál egy tíz centest az írógépbe, harminc percig használhattad.”

 

E. B. White az írói felelősségvállalásról beszélt sokat a vele készült interjúban, illetve arról, hogy a családja mennyire nincs tekintettel a munkájára:

 “Soha nem hallgatok zenét írás közben. A zene elvonja a figyelmemet, nem tudok mellette dolgozni. Viszont másféle zavaró tényezőkkel nincs gondom. Az otthonomban a nappali az, ahol az igazi élet zajlik: itt jár át a család a pincébe, konyhába, dolgozóba, ahol mindenki telefonál. Forgalmas hely, de olyan vidám és világos szoba, hogy gyakran ott írok, még akkor is, ha közben körülöttem fesztiváloznak a többiek.

 http://admin.konyvaruhaz.info/media/files/ebwhite.jpg

Érdekes módon az sosem zavart, ha valaki a lábam alatt porszívózik, míg én írok, nem tereli el a gondolataimat. A feleségem szerencsére sosem akart elkülöníteni és megvédeni minden zajtól, ahogy más írókkal teszik a nők. Igazából a családtagjaim legkevésbé sincsenek tekintettel arra, hogy a házban egy író dolgozik épp, akkora zajt csapnak, amekkorát kedvük támad. Ha elegem lesz a hangzavarból, akkor el tudok persze vonulni, de szerintem nincs olyan, hogy ideális környezet az íráshoz. Aki erre vár, az sosem fog egy szót sem a papírra vetni.”

 

Kurt Vonnegut 1965. szeptember 28-án írta meg a feleségének, hogy milyen napi rutin szerint él és dolgozik, miközben egy egyetemen tanít:

“Drága Jane!

Egy ilyen kusza életben, mint az enyém, az alvás, éhség és írás saját magukat osztják be, anélkül, hogy velem megbeszélnék. Én meg csak örülök neki, hogy nem untatnak a részletekkel. A következő napi rutint találták ki nekem: 5:30-kor felkelek, 8:00-ig írok, otthon reggelizem, 10:00-ig megint írok, besétálok a városba, elintézem az intéznivalókat, elmegyek a közeli uszodába, itt úszom fél órát, hazamegyek 11:45-re, elolvasom a leveleimet, délben ebédelek. Délután megyek az egyetemre tanítani vagy felkészülni a következő napra. Amikor onnan 5:30-kor hazaérek, sziporkázó elmémet lebutítom pár pohár whiskeyvel, készítek vacsorát, olvasok és jazzt hallgatok, tízkor pedig már alszom. A nap folyamán többször lenyomok pár fekvőtámaszt és felüléseket csinálok, amitől határozottan karcsúnak és izmosnak érzem magam. Tegnap este a testem úgy döntött, hogy elmegy egy moziba, megnézte a Cherbourgi esernyők című filmet, amitől kicsit megszakadt a szívem. De ez nem baj, szeretem, amikor megszakad a szívem.”

http://admin.konyvaruhaz.info/media/files/vonnegut.jpg

 

Írta: Kun Gabi

Címkék: író, szenvedély, tanács

Címkék