Temesi Dániel szerzőnk első kötetét a Publio szerzői kiadásban adta ki, melynek címe Festővászon betűkkel. Mint a szerző itt is utal rá más művészeti ágakban, pasztell képek rajzolásában, sokszorosító grafikai eljárásokban, mint linómetszet is kipróbálta magát. A rajzolás mellett fotózik is, a könyvborítón is saját fényképe látható. Írással komolyabban 2005-2006 óta foglalkozik és első kötete után a többihez is gyűjti az anyagot, versek és novellák formájában.
Mondj magadról pár szót, mit tanulsz, mikor kezdtél el írni, verselni?
Történelem-, média ismeret szakos tanárnak tanulok Pécsen. Mint azt rövid életrajzomban is írtam a honlapon, Szekszárdon születtem 110 évvel Babits Mihály születése után, lehet, hogy ez már determinálta is, hogy írással, verseléssel fogok majd egyszer foglalkozni, még ha csak hobbi szinten is. Írással, verseléssel komolyabban úgy 2005/6-óta foglalkozom, bár nem kötném egy konkrét időponthoz vagy évszámhoz.
Beszélj leendő könyveidről, amiken dolgozol.
Jelenleg több leendő könyv is a tervezgetés, vázolgatás fázisában van, címeket és témákat nem mondanék egyelőre. Valamint természetesen folyamatosan gyűjtögetem a verseket és a novellákat egy újabb kötethez.
Ha van már marketinges, könyvkiadási, könyvírási tapasztalatod, akkor kérlek azt is oszd meg velünk!
Még nincsen semmilyen kiadással vagy marketinggel kapcsolatos tapasztalatom. Mivel ez a legelső könyvem, ami bármilyen formában is megjelenik.
Ha már festő és vászon - te is festesz?
Igen, pontosabban pasztellkréta képeket szeretek alkotni, illetve a sokszorosító grafika, linómetszet és a tus/pác rajzok alkotása áll hozzám közel. Az írás mellett a rajzolás és a fotózás is hobbim, a borítón használt kép is saját alkotásom, fotóm.
Kik inspiráltak a verseid megírásában?
Nagyon változó, nem is mindig egy konkrét személy áll egy-egy vers mögött. Sok esetben inkább egy élmény, érzés. Egyébként pedig barátaim azok, akik inspirálnak, illetve egy kedves ismerősöm tragikus halála, ami jó pár verset ihletett.
Illetve még a nagy költő elődöket mondanám inspirációs forrásnak.
Melyik magyar vagy külföldi költőt mondanád példaképednek?
Rengeteg magyar írót, költőt mondhatnék példaképnek. Van, akit csak egy-egy verséért van, akit egész élet útjáért, élet és világszemléletéért. Példaként említeném pár kedvenc alkotómat: Radnóti Miklós, Babits Mihály, Örkény István... és sokan mások.
Hosszabb prózán gondolkodtál már?
Igen, tervbe is vettem már egy nagyobb lélegzetvételű művet, de egyelőre még erősen vázlatos, még igen csak kezdemény.
Szerinted melyiket könnyebb papírra vetni: a verset vagy novellát?
Jó kérdés, igazából szerintem nincs különbség a kettő közt. Ugyanolyan könnyen írok verset, mint novellát.
Mikor egy gondolat, érzés felmerül benned, azonnal tudod, hogy vers, vagy próza lesz belőle, vagy ez „menet közben” alakul ki benned?
Igen, már előre meg súgja a gondolat, az érzés, hogy vers vagy próza kíván-e lenni. Tehát már az első pillanattól tudom, hogy vers vagy próza lesz-e.
Mit jelent számodra az írás?
Számomra az írás az élet. Nem tudnék írás nélkül létezni ugyan, úgy ahogyan színházba járás nélkül se. Az írás számomra egy önkifejezési mód illetve maga a szabadság. Írok, tehát létezem.
Amikor nem írsz, hanem olvasol, mi a kedvenc „kategóriád” témád?
Elég vegyes az ízlésem, természet, kaland, utazás, dokumentum, riport témájú könyveket is szívesen olvasok. Ha könyvet vásárolok, akkor mindig úgy szoktam, hogy kinyitom és beleolvasok és várom, hogy megszólítson, és ha ez megtörtént, akkor elkezdem olvasni, néha már a boltban még a megvétel előtt, az elejéről.
Mennyire tartod fontosnak a publikálást? Határozott cél vagy az írás öröme az elsődleges és az esetleges megjelenés csak ennek velejárója?
Bár elsősorban az írás öröméért írok, de a publikálás is fontos, mivel fontosnak tartom, hogy másokhoz is eljussanak a gondolataim. Számomra a publikálás fontos bár nem elsődleges, mivel továbbra is L’art pour l’art szeretek, szeretnék írni.
Temesi Dánielt kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Karácsony Mária, Ekker Éva, Marosi Katalin, Renata Alexandra Werthmüller, Bogár Erika.
Írta: Kocsis Nagy Noémi
