Elindítottam a Publio Kiadó szerzői csoportjában egy ismerkedős, bemutatkozós munka - játékot, mert régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy mi szerzői kiadásban alkotó és gondolkodó írók mit teszünk saját magunkért? Mit teszünk azért, hogy az olvasóink megismerjék az írásainkat? Mit teszünk a reklámért? Mennyi energiát fektetünk nap, mint nap a marketingbe? Író-olvasó találkozókba? Mennyit közvetítünk a blogjainkon ebből olvasóink felé? Felhívásomra nagyon sok Publio Kiadós szerző jelentkezett és az én állandó kérdéseimen túl, örömmel válaszoltak a többi író kérdéseire is. Ismerjétek meg a kiadó íróit, fogadjátok szeretettel a sorozatot a Fókuszban a szerzőtársat!
Elsőként Horváth Éva írótársamat faggattam, aki körülbelül fél évvel utánam került a kiadóhoz és sok mindenről hasonlóképpen gondolkodunk. Az utóbbi két évben elég sokat dolgoztunk együtt így őt interjúvoltam elsőként, a kérdésekre ma blogbejegyzésben válaszolt.
Szerzői kérdések kereszttüzében
Újabb facebook-os könyvírással, könyvkiadással foglalkozó csoport felkérésének teszek eleget az alábbi írásommal. Most szerzőtársak faggattak engemet, írásról, könyvről, marketingről, írással kapcsolatos terveimről. Én pedig eleget tettem eme szívélyes felkérésnek. Most először magamról szeretnék írni néhány sort. A kérdést az oldal adminja Kocsis Nagy Noémi tette fel.
Kocsis Nagy Noémi
Felteszem akkor neked az alapkérdéseket:
– mondj magadról pár szót,
– beszélj a (leendő) könyve(i)dről és
– ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot. Kérdezzetek tőle bátran!
Horváth Éva vagyok. A Tükörképek - avagy egy “lélekbúvár” élettapasztalatai, a Lélekfonalak, a Finomságok a konyhámból és a Szülőföldem palóc ételei című könyvek szerzője. Az első két könyvem pszichológiai témákkal, és a lélek dolgaival foglalkozik. Nem vagyok pszichológus, csupán egy ember, aki azért született ide a földre, hogy betöltse a tapasztaló, szemlélődő ember feladatát. Nem véletlenül van idézőjelben a könyv címében a lélekbúvár megnevezés. Kamaszkorom kedvenc pszichológusa volt Vekerdy Tamás, akinek írásait minden héten olvastam a Nők Lapja című újságban. Így kezdtem el érdeklődni a lélek, és a pszichológia iránt. Húszon évesen nagyon szerettem volna újságíró lenni, és akartam is egy újságíró tanfolyamra jelentkezni, de az anyám befolyásolt és lebeszélt. Én pedig befolyásolható voltam. Negyvenes éveimben kezdtem el olvasni pszichológia témájú könyveket, és eljárni ilyen témájú előadásokra. Meghatározóak voltak számomra Dr. Csernus Imre. Dr. Bagdy Emőke, Popper Péter, Pál Ferenc könyveik, és előadásaik. Példaképem e téren Csernus Imre, és Popper Péter.
Jelenleg új könyvem van előkészületben. Macskamisztikum lesz a címe. A macskáknak olyan tulajdonságait, viselkedési módjait írtam le, amelyek számomra nagyon meghatározóak, tanulságosak voltak. Bizonyára a kedves olvasói is meg fog lepődni egy-egy történet elolvasásakor.
A marketing bizony a legnehezebb feladat egy szerző életében. Könnyebb egy könyvet megírni, mint marketingelni. Legalábbis szerintem. Sokféle módját megpróbáltam eme tevékenységnek, több-kevesebb sikerrel. Részt vettem könyvírással, marketinggel foglalkozó csoportban, de nem sok sikerrel jártam. Felvettem több olyan újság szerkesztőségével a kapcsolatot, akik olyan témában írnak, mint a könyveim témái. Itt sem jártam sikerrel, mert még válaszra sem méltattak. Pedig a nem válasz is válasz és akkor tudnám az irányát. Jelent meg rólam riport a megyei lapban tavaly. De ez is kevés. Nagyon fontos, hogy az emberről tudomást szerezzenek. Most olyan csatornákat próbálok keresni, ahol jobban szem előtt van a szerző, és a látogatók pedig gyakran látogatnak. Eddigi eredményeimet a Facebook-kampánynak köszönhetem, hiszen ezáltal kerülhetett fel a Tükörképek című könyvem nyomtatott változata a Líra és az Emag kínálatába.
Meczkó Vivi
Engem igazából az érdekelne, hogy ugye minden írónak van egy pont, amikor eldönti, könyvet szeretne? „Borzalmas, de most is a regényemet írom ahol elég fiatalos a nyelvezet és nehéz visszarázódni.”
Vivi kérdésére a válaszom a következő:
Közel hat éve kezdtem el blogolni. Mivel érdekelt az írás, a pszichológia, sőt az ezotéria is, így úgy gondoltam, hogy olyan témákban írok, amelyeket én az életem folyamán átéltem, megtapasztaltam, és bizonyára mindenkinél más váltja ki ezt a döntést.
Itt mikor és mi volt az a pont?
Mások is kerültek már olyan helyzetbe, mint én, és tudok az írásaimmal nekik segíteni. Közel három évvel ezelőtt blogom olvasói hívták fel rá a figyelmemet, hogy egy magyarországi közismert énekes plagizálja a blogom írásait, és egy internetes hírportálon kicsit átírva közreadja sajátjaként. Erről tájékoztattam a szerkesztőt, aki persze védte az énekesnőt. Közben szép számmal nőtt az olvasói táborom is. Tervem volt, hogy írásaimat egyszer majd könyv formában is kiadjam. Két évvel ezelőtt újra plagizált az ominózus énekesnő. És ezek után egy hűséges olvasóm azt javasolta, hogy adjam ki az írásaimat könyvben, és innentől fogva jogvédelem alatt áll a könyvem. Így adtam ki a Tükörképek című könyvemet 2014 őszén ennek az esetnek a kapcsán.
Pados Judit
Próbálkoztál-e más kiadóknál? Kikérted-e valaki véleményét, mielőtt belevágtál? És az utolsó kérdésem: a blogodnál mennyire sikerült az olvasóidtól reakciókat gyűjtened? Ez utóbbinál arra gondolok, én sokszor hiába vártam kommenteket az írásaimmal kapcsolatban, néhányszor buzdítottam is az olvasókat, de olyan “butasággal” hárítottak, hogy ők nem tudják olyan gördülékenyen megfogalmazni a véleményüket, azért nem írnak.
Kedves Judit! Kérdésedre a válaszom, igen. Több kiadóval felvettem a kapcsolatot, mielőtt kiadtam volna a könyvemet. A kiadókkal kapcsolatosan a legnagyobb problémám az volt, hogy fél millió forint alatti befektetésnél olcsóbban senki sem állt velem szóba. Találtam olyan kiadót is, akik 100 ezer Ft-os befektetésből ki tudott volna adni 50 példányt a könyvemből. Viszont az anyagi helyzetem nem olyan, hogy akár egy ekkora összeget is befektessek e célra. Mi van, ha nem fogy a könyv, és a pénzem benne áll? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel bennem a kiadási munkálatok során. És akkor találtam rá a Publio Kiadóra, ahol ugyan még pénzért adtam ki a könyvemet, de számomra az volt a kedvező, hogy csak annyi könyvet gyártanak le, amennyire a rendelés befut és így nem áll hónapokig, évekig a pénzem a könyvben.
Szakmai értelemben nem kértem ki senki véleményét a könyvvel kapcsolatosan. Ugyanis nem volt a környezetemben olyan személy, aki e témában segítségemre lett volna. Az igaz, hogy a kiadói szerződést átnézettem egy jogásszal, mert nem szerettem volna, hogyha később valamilyen jogi probléma merülne fel. Ebben a munkában így az volt az érdekes, hogy úgy vágtam vele az egész könyvkiadásba, hogy nem tudtam, hogy jól, vagy rosszul fogok-e kijönni az egészből. De tudtam, hogy bármi legyen is a végeredmény, megpróbáltam és legfeljebb tanulok az esetből. Hál’ Istennek fél évig a top 10-es listán volt a könyv.
A blogommal kapcsolatos kérdésedre válaszolva, azt mondhatom el, hogy sok mindent kipróbáltam, hogy az oldal olvasóit egy kicsit bevonjam az oldalon folyó tevékenységeimbe, és hogy reakciókat gyűjtsek tőlük. Tettem fel olyan témákat a könyveimből, amihez vártam a hozzászólásokat, játékokat hirdettem, és kértem, hogy véleményezzék az oldalam színvonalát. Sajnos, semmi reakció nem volt, vagy nagyon minimális. Az emberek nem szeretnek olvasni, és nagy részük nem is érti azon írásainkat, amit mi megosztunk. A facebook a passzivitás helye. Kutya, macska, gyerek fotók nézegetésére, társ és- szexpartner keresésre használja a felhasználók zöme. Egy komoly témához hozzászólni fejlettségi szintre van szükség, és inkább inaktívvá válnak a felhasználók.
Könyvei: http://publioboox.com/…/tukorkepek-avagy-egy-lelekbuvar…http://publioboox.com/hu_HU/lelekfonalakhttp://publioboox.com/hu_HU/szulofoldem-paloc-etleihttp://publioboox.com/hu_HU/finomsagok-a-konyhambol
Juhos Gábor
Mi az az első mozzanat vagy gondolat, ami egy új könyv írásához vezet? Illetve: Hogyan hangolódsz rá az írásra?
(a tegezésért bocsi, de így könnyebb feltenni a kérdést )
Az első könyvem esetében az a gondolat inspirált, hogy megvalósíthatom az álmaimat. Ugyanis a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha írok, és majd könyvet is adok ki. A másik ezzel kapcsolatos dolog a plagizálás volt, amiről fentebb már írtam.
A másik könyv esetében pedig az a gondolat vezérelt, hogy mennyi sok, jó, tanulságos írás maradt meg a blogomban, és érdemes lenne egy újabb könyvben kiadni.
Így született meg a Lélekfonalak című könyvem.
A süteményes könyvem esetében pedig az a cél vezérelt, hogy összegyűjtöm azon recepteket, amilyeneket még nagymamám, anyám sütött, sütöm én is, és a család kedvencei voltak a könyvben található sütemények.
A palócos receptgyűjteményem kiadásakor pedig összeválogattam azon ételeket, amelyek leginkább jellemzőek e vidékre, és csak itt készítek el azok olyan formában, ahogyan azt leírtam.
Hogyan hangolódok rá az írásra?
Soha nem írok kényszerből. Hirtelen beugrik az agyamba egy-két ötlet, téma, leülök a laptopom elé, és elkezdem leírni a gondolataimat. Kezdetben általában gyorsan dolgozom, de vége felé már lazábbra veszem a figurát. Volt olyan, hogy hónapokig nem írtam semmit. Én nem írok mindennap, mint ahogyan azt tanácsolni szokták, Csakis akkor, amikor ihletem és hangulatom van.
Brátán Erzsébet
Kedves Éva! Mennyire volt “nehéz” az első könyv kiadása? S utána mi változott meg? Már előtte is tervezted továbbiak írását/kiadását, vagy “evés közben jött meg az étvágy”? A többi kérdésemre már csaknem megkaptam a választ fentebb.
Kedves Erzsébet! Az első könyvem kiadásával úgymond “vért” izzadtam. Borzasztó nehéz ügy volt. Nem ismertem a könyvnek a szerkesztési, feltöltési munkálatit. Mivel nem Word-ben írtam, hanem blogom volt/van, onnét kellett átrakni fájlba. Nem ismertem az Office működését, tehát ezeket meg kellett tanulnom és mindezt 54 éves koromban. Nem is véletlen, hogy első könyvemben sok volt a hiba, nemcsak helyesírásilag, hanem szerkesztésileg is, mert nem úgy lett feltöltve, mint már a későbbiek. Amikor kézbe vettem első könyvemet, akkor az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem, hogy megvalósítottam a régen dédelgetett álmomat, és sírt, hogy csapnivalóan rossz volt a szerkesztés, tördelés.
Utána annyi változást következett, hogy megtanultam az office használatát, és a könyvfeltöltést.
Hála Guthné Lovasi Tündének, akik szépen elmagyarázta nekem ezen munkafolyamatokat. Megtanultam, hogy könyvet nem szabad úgy piacra dobni, hogy ne essen át egy alapos korrektúrán. Igaz első könyvemet is átnézettem, és nem javította ki az illető személy, én pedig bíztam benne, és nem néztem át újra a könyvet. Tele volt hibával. Tavaly korrektúrán esett át a Tükörképek című könyvem. A második könyvem is javítva került ki az olvasókhoz, és a mostani is éppen ilyen munkálatok alatt áll.
Nem terveztem újabb könyvek írását. Lesz egy könyv és kész – gondoltam. Nem így történt. Az első után fél évre megszületett a második könyvem. Erre egy hónapra a szakácskönyvem, és bő öt hónapra rá pedig a Szülőföldem palóc ételei című könyvet adtam ki. Újra megfogadtam, hogy nem lesz több könyv. És megint nem tartottam meg a szavamat. Karácsony előtt kezdtem el írni a Macskamisztikum című könyvet és héten fejeztem be. Befejeztem! – mondtam magamnak. És ma reggel, reggelizés közben újabb téma, ötlet ragadta meg az agyamat. Erzsébet, igazad van. “Evés közben jön meg az étvágy”. És akit egyszer az írás szele megcsapott, az többé nem tud vele felhagyni, bármit is mond.
Mindenkinek nagyon köszönöm a tartalmas kérdéseit!
Könyveim elérhetősége: www.publioboox.com.
Írta: Kocsis Nagy Noémi
