Ma Bolgárfalvi Z Károly költőt mutatom be nektek, aki Engedd vágyam szárnyra kelni című kötetét adta ki nálunk a Publioban. Korábban már szerzett tapasztalatot más könyvkiadónál, ahol a befektetett pénze nem térült meg, hiszen a mai napig egy példányt adtak el könyvéből. Ezért inkább ő maga értékesítette műveit. A hetvenes évek óta ír verseket, de viszonylag későn 2011-ben adta ki. Régi vágású embernek tartja magát, abban az értelemben, hogy a nyomtatott könyveket szereti. Ugyanakkor tökéletesen tisztában van az e-könyv és a self-publishingban rejlő előnyökkel, amivel szerinte sokat javult a könyvkiadás helyzete.
Először is szeretném megköszönni mindenkinek a hozzám intézett kérdéseket.
Mondj magadról pár szót.
Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasót. Bolgárfalvi Z Károly vagyok: A felhőket elfújta a tavaszi szél - Novum kiadó- a Kék a nyári égbolt, az Elmaradt a szép ősz, az Engedd vágyam szárnyra kelni, a Játékország furcsa népe, a Kis hableány című klasszikus mese versváltozatának írója, a Szerelmi álmok Kísérnek utamon című verses könyvek szerzője.
Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki Egyetemen, anyám az ELTE bölcsészkarán végzett. Jómagam a Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szereztem diplomát szociálpedagógia szakon. Bár egy percig sem dolgoztam szociális területen, az emberek öröme, bánata, gondjai, hajléktalansága, háborúktól való szenvedése a verseimben visszatükröződik.
A versek iránti szeretetem a gyermekkoromból eredeztethető. Soha senkit nem hallottam úgy verset szavalni, mint anyámat, amikor József Attila kései siratóját szavalta nekem, oly átéléssel, oly megrendítően, potyogó könnyekkel szemében, hogy a végére mindketten sírtunk. Belehasított lelkembe egy gyönyörű fájdalom, amit ma sem tudok feledni, de megismételni sem. Talán innen ered a vágy, hogy megírjam azt a tökéletes verset, ami majd egyszer valaki mást hasonló élményhez juttat.
Beszélj a leendő könyveidről, ossz meg a többiekkel egy könyvírással kapcsolatos tapasztalatot.
A hetvenes években kezdtem verseket írni, olykor hosszú, akár tíz éves kihagyással az íróasztalom számára. Korai verseim zöme elveszett a költözések során, de az írást nem adtam fel a mai napig sem. 2011-ben kezdtem el publikálni. Azóta minden évben jelent meg legalább egy kötetem. Jelenleg is dolgozom két köteten. A címüket még nem tudom. A megjelenés előtt szoktam kiválasztani azt a verset, melynek címe egyúttal a könyv címe is lesz.
Ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, kapcsolatos tapasztalatot.
A marketing az a terület, ami nekem nem fekszik. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a könyvet megírni sokkal könnyebb, mint eladni. Természetesen én is próbálok ismertségre szert tenni. Készítettem több weblapot, van facebookon szerzői oldalam, ahol egy-egy verset publikálok a könyveimből, azokat megosztom különböző verskedvelő csoportokkal, készítettek videó bemutatót a könyveimhez, amiért nagyon hálás vagyok.
Ezek ellenére több könyvet adtam el személyesen, mint az internet útján. A könnykiadással kapcsolatban van egy negatív élményem. Mint említettem, az első könyvem a Novum kiadónál jelent meg. Az egyetlen olyan kiadó volt, amely hajlandó volt jó pénzért szóba állni velem 2009-ben. Még azt is megengedték, hogy havi részletekben fizessem ki a hozzájárulásomat, ami több volt, mint 700.000 Ft. Kifizettem a részleteket. A könyvem 2011-ben jelent meg. 2012-ben találtam rá a Publio kiadóra. A Novum kiadó a mai napig egy darab könyvet adott el. A szerződésem velük, nem könyvkiadásról, hanem támogatásról szól. Azóta megtanultam, hogy óriási különbség van a kettő között és tudom becsülni a Publio kiadó munkáját.
Kedves Károly! Honnan merít ihletet? Más műfaj, forma érdekli-e, és ha igen, tervez más jellegű könyvet kiadni? Mióta és ki(k)nek ír?
Sokszor észrevettem magamon, hogy olvasás közben a gondolataim elkalandoznak, párhuzamosan önálló életre kelnek, és egy-egy vers körvonalazódik bennem, melyet papírra vetek, vagy ha nincs kéznél, akkor memorizálok. Természetesen más műfaj is érdekel, de még nem szántam rá magam egy nagyobb lélegzetvételű írásra. A krimi és a regény áll közelebb hozzám.
Mi a tapasztalata, mennyire érdeklik az embereket a versek? És melyik korosztályt leginkább? Milyen visszajelzéseket kap?
Az értékét veszített mai világban egy show műsor nagyobb megbecsülést kap, mint az író vagy a költő. Gyermekek részére két könyvem jelent meg, a többi a felnőtteknek szól, a visszajelzésben a hölgyeké az elsőbbség.
Szavalóként, előadóként is foglalkozik versekkel? Szívesen felolvassa a saját verseit, ha alkalom adódik rá, vagy másra bízza és inkább a versek születéséről, a hozzájuk kapcsolódó érzésekről mesél? Köszönöm!
Szavalóként nem foglalkoztatnak a verseim, inkább felolvasom őket. A youtoube-n. Bolgárfalvi Z Károly csatornán az első könyvemből – címe A felhőket elfújta a tavaszi szél - található körülbelül húsz darab versvideó melyekben saját verseimet adom elő. Szeretem, ha mások interpretálják a verseimet. A tavaly megjelent – Szerelmi álmok kísérnek utamon – című könyvem fülszövegében írt hitvallásom szerint „A vers szellemi matéria. Az általa keltett érzés épp oly megfoghatatlan, mint a virágok illata. Akkor hat rád, ha több érzelmet kelt benned, mint önmaga harmóniája.” Ebből kiindulva érdekel, hogy más mit érez a versemmel kapcsolatban, hisz a saját érzéseimet ismerem.
Van kedvenc költőd és példaképed?
Kedvenc költőim elsősorban klasszikusok. Többek között Tóth Árpád, Arany János, Petőfi Sándor, Paul Verlaine, John Keats, Emily Dickinson.
Írók közül Ernest Hemingway, Alexander Dumas, Szabó Magda, Passuth László, Graham Greene.
A szerzői oldaladon olvastam, honnan eredeztethető a versek iránti szereteted. Honnan jött az indíttatás, hogy te magad is költs?
Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?
Miből merítesz ihletet?
Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid (pl. más költők)?
Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Leülsz, és tökéletesre csiszolod a versedet, vagy hagyod érni, és később ismét előveszed?
Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?
A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban?
Van olyan személy, akihez/akiről írtál verset?
A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?
Meglátásod szerint mekkora igénye van a ma emberének a versekre?
Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?
Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyveidet?
Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?
E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?
Van fő foglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?
Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?
Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?
Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van kedvenc műfajod/íród/költőd/könyved/versed?
Mely művek voltak rád hatással?
Hogy viszonyul a családod az íráshoz?
Melyik a kedvenc saját műved?
Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a könyveid kapcsán?
Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe?
Mik a további terveid?
Mit tanácsolsz azoknak, akik maguk is verselnek, és könyvkiadás gondolatával kacérkodnak?
Nálam, az írás kiváltó oka egy szerelmi csalódás volt. Ma már tudom, hogy ez elkerülhetetlen volt, hisz olyan tulajdonságokkal ruháztam fel a kedvest, amelyekkel nem rendelkezett. Azt hiszem, igaz a mondás, hogy a szerelem vak.
Ami az ihletet illeti, az bárhonnan jöhet. Ha megragad bennem egy szó, egy mondat, egy kép, egy mozdulat és nem hagy nyugodni, akkor szinte biztos, hogy egy új vers születik. Néha előfordul, hogy csiszolni sem kell a verset, úgy jó, ahogy megszületett. Természetesen többször fordul elő, hogy utólag csiszolok rajta, és számtalan esetben évek múlva nyeri el végleges formáját egy-egy vers. Azokat a költeményeimet szeretem, melyeken évek múlva sem akarok változtatni. A hetvenes évek óta írtam verseimet az asztalfiók számára. Elég későn 2011-ben kezdtem el publikálni. Természetesen magam is szembesültem már nehézségekkel az írás során. Érdekes módon, ezek mindig akkor jöttek elő, amikor párkapcsolatban éltem. Így előfordult, hogy tíz év is eltelt, míg újra írni kezdtem. Vannak olyan verseim, melyek az életem eseményeit dolgozzák fel, örökítik meg és mivel reménytelenül szerelmes típus vagyok, sok hölgyhöz írtam verset, legfeljebb nem mondtam meg nekik.
Szerintem a könyvkiadás helyzete a self-publishing megjelenésével sokat javult, viszont a kiadott művek befogadása romlott, csak az vigasztal, hogy a nagyszerű művek, mindig a nehézségek ellenére, vagy általa születtek meg. Régi vágású emberként a nyomtatott könyvet preferálom egy kisebb magán gyűjtemény formájában, de fejet hajtok a kor e-könyv igénye előtt is.
Jelenleg további négy kötet kiadásához gyűjtöm az anyagot. Hogy mit tanácsolok azoknak, akik verselnek? Hogy ne adják fel soha.
Bolgárfalvi Z Károlyt kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Karácsony Mária, Ekker Éva, Bogár Erika, MSzolár Judit, Lang Tünde.
Írta: Kocsis Nagy Noémi
