Most Körmendi Zoltán írótársamat mutatom be, aki a kiadónál az Isteni Program című könyv szerzője. Elmeséli, hogy lett a korábban hivatásszerűen rajzoló, animációs grafikusból, a teremtés és az evolúciós elmélet iránt érdeklődő emberből self-publishing író. S mint mindannyiunk ő is harcol az ellen az előítélet ellen, hogy a magánkiadásban megjelenő mű kevesebbet érne, mint a hagyományos kiadói rendszerben gondozott könyv.
Mondj magadról pár szót!
Két olyan tanár került életutamba, akik az olvasással, írással való kapcsolatomat meghatározták. Az egyik, általános másodikas olvasás tanárnőm, aki még akkor is karót adott, amikor annyit gyakoroltam, hogy fejből mondtam fel a teljes leckét, hibátlanul. Megutáltatta velem az olvasást. A kíváncsiságom szerencsére erősebb volt a könyvutálatnál. A hobbimmal, érdeklődési körömmel kapcsolatban cikkeket, folyóiratokat, sőt szakkönyveket is olvastam, de szépirodalmat szinte egyáltalán. Így mentem egy rajztagozatos gimnáziumba, ahol költözés miatt végül is csak egy évet fejeztem be, ezzel a rajzolástól is kicsit eltávolodtam, pár évre.
Viszont rögtön ez után, másodikban az új irodalom tanárnő annyira megszerettette velem az olvasást, hogy minden kötelező és ajánlott irodalmat lelkesen olvastam. Viktor Hugo lett a kedvencem a szépirodalom terén, de rengeteg fantasztikus novellát és könyvet olvastam el abban az időben, amikor a Galaktika magazin a fénykorát élte. Az üzleti világ beszippantott, ekkor zömmel önfejlesztő, és menedzseri könyveket olvastam, majd tíz év alkalmazotti mókuskerék rabolta az időmet, alig engedve könyv-közelbe.
Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?
Rajzolással foglalkoztam előbb kedvtelésből, majd hivatásszerűen, mint animációs grafikus, előbb a Magyar Televízióban, később több rajzfilm stúdióban.
Milyen életesemények sodortak az írás felé?
Egyetemistaként a gépészkari diák újság munkatársa, majd főszerkesztője lettem, csupa olyan, mindenre nyitott fiatallal körülvéve, mint amilyen én voltam. Szerda esténként egy baráti társaságban megvitattuk az élet fontos dolgait és itt szóba kerültek azok a nézetek, amiket azért alakítottam ki magamnak, mert nem tudtam elfogadni sem a teremtés elméletet, sem az evolúció elméletet.
Vagyis nem tudtam azonosulni azzal a nézettel, hogy egy, illetve hét csettintésre jöttünk létre, sem azt, hogy létünk pusztán véletlenek sorozatának köszönhető. Ezt barátaimnak bővebben is kifejtettem, mire azt mondták:
- Ez annyira jó, hogy meg kéne írnod. Miért nem írsz belőle egy regényt?
Elkezdtem. Egy spirálfüzetet teleírtam egy messze a jövőben játszódó történettel, de átolvasva nem tetszett.
Húsz évvel később, 2007-ben viszont történt valami Amerikában, a Virginia Tech műszaki egyetemen, aminek utánanézve megszületett a fejemben az a kerettörténet, amibe már jól beleillik mind az, amit anno el akartam mondani.
Sorra bukkantam, olyan eseményekre, cikkekre, amik még tényszerűen is alátámasztották a vezérfonalat, igazolták az elméleteket, így valós események feldolgozásával végül hét év alatt született meg az Isteni Program című regény.
Ahhoz, hogy belekezdjek, a lányom adta meg a véső lökést. Ő írt egy blog - regényt, és elgondolkodtam: Kitől örökölhette az írói vénát?
Beszélj a leendő könyveidről!
Eredetileg az Isteni Programot egyszeri és megismételhetetlen alkotásnak gondoltam, egészen egyszerűen azért, mert úgy éreztem, hogy ezzel mindent kiírtam magamból, amit évek óta akartam. Még egyszer nem lesz ilyen horderejű mondani valóm, amit ismét ki akarok majd írni, de az élet nem így működik. Én magam is többször átolvastam a regényt, szépen gyűltek az olvasói vélemények is, és rájöttem valamire:
Úgy vittem végig a történetet, hogy azt a magyar szereplők oldaláról mutattam be, miközben az írás során nekem fejben teljesen fel kellett építenem a cselekménynek azt a részét, ami nem kötődik a magyar szereplőkhöz. Nem tudom ez így mennyire érthető, de minden történetnek több oldala van. Ennek is legalább három. Így jött a folytatás, vagyis a trilógia gondolata. Az eredeti kötet márciusban új köntöst kap, és egy alcímet: Krisztina Amerikában. A folytatás ugyan így az Isteni Program fő címet, viszont a „Daniela hagyatéka” alcímet fogja viselni és még az idén megjelenik.
Említettem a harmadik oldalt. Ez fejben szintén kezd összeállni, de erre még fel kell készítenem az olvasókat, sőt még magamat is. Ez lesz a trilógia záró kötete, és bízom benne, hogy a virginiai események 10. évfordulójára már ez is kapható lesz. Titkos vágyam, hogy mind három kötet angolul is kapható legyen. Szeretnék egy tiszteletpéldányt a Virginia Tech igazgatónőjének,Lucinda Roy-nak felajánlani, aki mellesleg szintén író.
Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?
Írás alatt nem volt. A végeredménynél voltam kíváncsi néhány írótársam véleményére. A blogomon, és a Facebook oldalon a készülő kötet egy-egy rövid részletét közzétettem. Ezekre kritikai észrevételt nem, de bíztatást annál többet kaptam.
Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata?
A fejemben lévő fonalat igyekszem szakaszokra bontani, címszavakban, esetleg fejezet címekben, amihez párosítom az anyaggyűjtés eredményeit, amik legtöbbször linkek, jegyzetek. Jönnek az időpontok, amiknek szintén utánanézek. Törekszem rá, hogy elejétől a végéig időrendben írjak, miközben a helyszíneket úgy váltogatom, hogy az adott rész az eseménysorba illeszkedve ne csak háttér információt adjon Minden fejezetben külön, külön is történjen valami fontos, ami közelebb visz a történet csúcspontjához.
Ami így elkészül, azt többször átolvasom, kiegészítem, vagy egyes részeit kidobom, a hozzá tartozó jegyzetekkel együtt. (Nem kukába, hanem külön dokumentumba.) Most, a második kötet írása közben gyakran előveszem az első kötetet, hogy minden a helyére kerüljön. Nem tervezem meg előre az egész könyvet, mert aminek elsőre fontos szerepet szánok, gyakran egy-két mondatban leírható, menet közben derül ki, hogy nem állja meg önálló fejezetként a helyét, míg egy apró részlethez jöhet olyan gondolat, ami új részért, vagy akár új szereplőért kiált. Egyszerre egy falatnyit szoktam megírni. Amennyit újra átolvasva meg is tudnék rágni.
Életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban?
Nem. Illetve egy, a szerdai találkozók egy törzshelyen.
Már tegnap gondolkodtam a könyveden, így lenne néhány előre átgondolt kérdésem. Hány oldal lesz nagyjából?
Mi a titkod arra, hogy ilyen sok szereplőt reflektorfényben tudsz tartani?
Nem veszik bele az olvasód a sok „megjegyezendő" információba?
Elég nagy, és összetett projektnek látszik ez a „program". Gondolom, hogy sok munkád van benne. Mikor született az alapötlet?
A már megjelent első kötet – nyomtatásban – kereken 300 oldal. A tervezett második kötetet is hasonlónak szánom, a harmadik lehet, hogy hosszabb lesz.
Nem tartok minden szereplőt a középpontban. Van, aki felbukkan, mint egy mellékszereplő, majd néhány fejezettel később kiderül, ő fontos része a történetnek, és az olvasó be tudja azonosítani. Ezt az egész trilógiára alkalmazom. A második kötet egyik kulcsszereplője az első kötetben egy teljesen jelentéktelen mellékszereplőnek tűnik.
Vagy II. János Pál pápa nevével többször is találkozunk, de csak egy levél megírásáig szerepel ténylegesen.
Sem a szereplőket, sem a fontosabb információkat nem kell az olvasónak megjegyeznie.
Hagyom, hogy az olvasót a történet sodorja magával, és a végén, mint egy áttekintésképpen külön bemutatom a szereplőket, utalok a helyszínekre, a könyvben szereplő elméleteket külön leírom, nagyon tömören.
A kerettörténet alapja, a virginiai lövöldözés után, akkor született, amikor – mint érdekességet – el kezdtem tanulmányozni az eseményekről írtakat, és láttam Cho videó üzenetét.
Ez egy isteni cím. Honnan vetted?
Szinte az egész könyv, legalábbis a lényegi része, a fejemben már készen volt, amikor a vázlatokat elkezdtem megírni. Egyik szabadságom alatt gépelni kezdtem az első fejezetet és eleve ezt a címet írtam felülre. Adta magát. Könnyű az írás, ha tudod mit, és nagyjából hogyan akarsz, csak addig eljutni kell néha az a bizonyos szikra.
Van vallási vonzata a regénynek? Nekem ugyanis a cím picit erre sugall, ami nem túl jó, ha ez nem szándékos „mellékinfó". Ha nincs, nem lenne jobb egy olyan cím, ami jobban „sugározza" a regény SciFi-ségét? Pl.: „Isteni szoftver"
Az Isteni Program két kezdőbetűje szándékosan nagy. IP Ez is egy utalás. De ha valaki figyelmesen olvas – és most nem akarok poént lelőni - a tényleges Isteni program, nem szoftver. Az utalást viszont nem annyira vallásinak, inkább filozófiainak, vagy teoretikusnak mondanám. Összegezve: minden szándékos, a bibliai párhuzamok, nevek, teóriák és a végkifejlet.
Én alapból kerülöm a vallásos nézeteket (hacsak nem valami új faj egyedi vallásáról és nézeteiről van szó, mondjuk egy scifi vagy fantasy regényben), így eddig ezért nem ástam bele magam a munkádba, noha már jó néhányszor előfordult, hogy szembe jött velem itt-ott!
Milyen piaci „trükkel" fogod becsalni azokat az olvasóidat, akiket a cím esetleg megtéveszt? Vannak tervek a népszerűsítésre, vagy megvárod, amíg önmagától gerjeszt hullámokat?
A könyvajánló videó, a Facebook oldal, a népszerűsítő idézetek, a blog, mind mind azt a célt szolgálják, hogy a cím mellé társuljon egy hangulat, egy gondolat egy olyan érdekesség, ami miatt, vagy amivel együtt, a cím már elég érdekes. A legtöbb mozifilm címe az után nyer értelmet, hogy legalább a bemutatót megnéztük. A legtöbb könyv címe a fülszöveggel teljes.
Abban bízom, hogy ezek így együtt, már nem vezetnek félre senkit és egy kerek dolgot kap az is, aki csak egy kalandregényt akart, és az is, aki egy picit mélyebb, spirituálisabb síkon szeret szárnyalni.
A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?
Sajnos nem bíztam szakemberre, nem is teljesen sikerült olyanra, ahogy elképzeltem. Ezért is lesz hamarosan egy újabb kiadás, új köntösben. A tervemet most szakember is kézbe fogja venni.
Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?
Harcolok ez ellen az előítélet ellen, de tény, hogy létezik. A Moly.hu az elfogulatlan, szabad vélemények sokaságával bizonyítja, hogy nagyon sok, értékes könyv jelenik meg magánkiadásban. Sajnos egyúttal a vélemények azt is tükrözik, hogy sok magánkiadás nem lát korrektort, de még ezekben a művekben is néha nagyobb fantáziát, több értéket látnak az olvasók, mint egy-egy híres kiadó pártfogolt művében.
Ossz meg a többiekkel, egy marketinggel kapcsolatos tapasztalatot!
Maga a marketing egy nagy tapasztalat. Több évig online marketing tanácsadással foglalkoztam, úgy gondoltam, én ehhez értek. El is készült a blogom , SEO, keresőoptimalizálás, facebook oldal,YouTube videó, kereszthivatkozások, meg minden, és jött az első bökkenő:
Első könyves kezdő író, aki saját magát ajánlja. Alapból nem működik. Magyarázok egy könyvről, ami nincs kint a könyváruházak kirakatában, mert e-book-nak szántam és a Publio kiadó is alapvetően erre van berendezkedve, ráadásul a darabonkénti digitális nyomtatásnak köszönhetően, ha papír könyvként szeretné valaki kézbe venni, árban überelem Frei Tamás kétszer ilyen vastag, dombor nyomott, aranybetűs, minden polcon tündöklő köteteit.
Nem hittem, hogy a könyv marketing azt fogja jelenteni, hogy szinte egyesével fogok az olvasók kegyeiért harcolni.
E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?
Mindkettőt szeretem. Most éppen nyomtatott könyvet olvasok, de imádom, hogy a táblagépemen egy kisebb könyvtár fent van, és bármikor elővehetem.
Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?
Nem vagyok elég gyakorlatias. Akkor művészlélek lennék? Gyakorlatiasabb vagyok, mint a legtöbb művészlélek, akkor mi vagyok?
Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van műfajod/íród/könyved?
Olvasás nélkül nem lehet írni. De nem ezért olvasok, hanem mert érdekel. Rajzban, zenében, versben és az irodalomban is azt szeretem, amikor látom, kézzel foghatom a valós alapot, amire valami felépül és engedi a fantáziámat még tovább...
Hogy viszonyul a családod az íráshoz?
Egyelőre hobbinak tartják.
Milyen visszajelzéseket kapsz?
A barátaim bizonyára arra várnak, hogy valahol a médiában megfogalmazódjon egy olyan vélemény, amihez kapcsolódhatnak, amit igazolhatnak, vagy cáfolhatnak, de úgy tűnik, nem mernek állást foglalni, még azok sem, akik olvasták. Íróktól, olvasói blogok szerzőitől kaptam érdemi visszajelzéseket.
Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?
A javaslatok talán most fognak érkezni, így a harmadik kötetnél, amit lehet majd felhasználok.
Vannak írói példaképeid? Létezik olyan mű, ami nagy hatást gyakorolt rád szerzőként is?
Igen. Viktor Hugo legtöbb regénye mai napig, tudat alatt is ösztönöz a realisztikus környezet megteremtésére, valós helyszínek leírására és a karakterek fejlődésének bemutatására.
Véleményed szerint mennyire fontos egy történet esetében a helyszín?
Nagyon. Főként, ha valós utalásokat, eseményeket is megörökítünk. Az olvasónak is sokat jelent, ha a helyszínt a saját élményeihez is kötni tudja, legyen az akár egy városnézés, akár film élmény, vagy egyszerűen földrajzilag tudja valamihez kötni.
Nyilván nem lehet minden a fantázia szüleménye, honnan a tárgyi tudás?
Internet és könyvek. A lehetséges helyszíneket gyakran a Google Earth-al végig járom. Barátom a Wikipédia, gyakran az angol oldalakon is megnézem ugyan azokat az évszámokat, eseményeket, helyszíneket, például egy adott ország, vagy állam éghajlatát.
Mennyire valós, és mennyire a képzelet szüleménye a regény? Milyen belső késztetés ösztönöz arra, hogy egy képzelt, fantasy világ történéseirőlírjál?
Lényegi kérdés. Ha azt mondom, legalább 51% a valóság, akkor minden szereplőmmel interjút kellett volna készítenem, kikérni a véleményüket, mondják el pontosan tapasztalataikat, de még a nevüket sem adták, így kapásból legfeljebb 49% a valóság, ami máris más műfaji besorolás alá esik. Így kerülhet szóba a fantasy, pedig éppen csak annyira szeretnék ebbe az irányba mozdulni, ami a tények, elméletek valós helyszínek összekötéséhez elengedhetetlen. A harmadik kötetnél kicsit más lesz a helyzet.
Fent is volt már ehhez hasonló kérdés... Rengeteg tény adattal, tényszerű információval rendelkezel, ezekhez újság, internet és egyéb forrásokból jutsz hozzá, tehát kutatsz utána, vagy „véletlenül" nyúlsz bele és ráhibázol? Pl.: a múltkori Lockheed-Martin bejegyzés?
Tudatosan keresek a fejemben lévő gondolatot kiegészítő, alátámasztó, vagy illusztráló forrásokat a neten, de közben néha olyat is találok, amit én egészítek ki, gondolok tovább és ekkor szoktam "ráhibázni".
Mikor érezted, hogy szeretnéd, ha megjelenne konkrétan könyvben? Hogyan találtál rá a kiadóra? Miért szerzői kiadásban jelentetted meg?
Fordítsuk meg! Persze, eleve úgy fogtam neki, de jó lenne, ha majd megjelenne, viszont amíg nem akadtam rá a neten a Publio kiadóra, és nem láttam, hogy még hírességek is adnak ki itt könyvet, addig nem volt reális alapja, hogy egyszer tényleg megjelenik, ezért is tologattam a dolgot, nem adtam magamnak határidőt és nem hoztam meg az igazi döntést.
A döntés után, viszont a dolgok működnek. Mindenhol, mindenben. Itt is.
Mit tanácsolsz kezdő íróknak?
Nincs kezdő író, csak olyan, aki még nem írta meg élete regényét. Akkor írj, amikor úgy érzed, ez életed regénye! Nem baj, ha később rájössz, hogy van még egy igazi „életed regénye” a tarsolyodban, akkor írd meg azt is! Fogj hozzá most!
Köszönöm a kérdéseiteket! Olvassátok el a többi szerző interjúját Kocsis Nagy Noémi a Publio Kiadó blogján.
Körmendi Zoltánt kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Lang Tünde, Farkas Péter, Saláth Barbara, Tóth Bettina, Pados Judit, Horváth Éva, Bogár Erika, Brátán Erzsébet.
Írta: Kocsis Nagy Noémi
