A mai szerzőnk Kovácsné Szabó Kata író, költő, aki Szabó Kata néven publikálta nálunk a Publio Kiadónál Lopott percek című verseskötetét. Fülszövegében ezt írja: versek az életről, szenvedésről, szenvedélyről, fájdalomról és csalódásról. Ír a veszteségről, elmúlásról, alkotói folyamatokról. Versek boldogságról és szerelemről. Ez már jól indul. Verseit nem szokta javítani, ami az annak a jele, hogy bízik benne, hogy jó, amit csinál. Az eddigi tapasztalatai is ezt mutatják.
Így hát olvassátok el a vele készült riportot is, könyvének linkjét itt találjátok kiadói webáruházunkban:
publioboox.com/hu_HU/lopott-percek
Mondj magadról pár szót, beszélj a (leendő) könyveidről,
ossz meg a többiekkel pontosan egy marketinggel, könyvkiadással, vagy könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!
Kovácsné Szabó Katának hívnak, Szabó Kata néven publikálok. 29 éves vagyok, egy gyönyörű kisfiú édesanyja. Az idén januárban kezdtem újra dolgozni.
Az írás egy nagy régi szerelem az életemben. Nem is emlékszem pontosan mikor kezdődött. valamikor talán általános iskola felső tagozatában írtam az első verseket. Mikről írtam? Amikről egy gyerek írhat, az iskoláról, a Mikulásról, a Jézuskáról, és még sorolhatnám. Emlékszem, valahogy mindig a legfurább élethelyzetekben kapott el az ihlet. Sokszor előfordult, hogy lélekszakadva rohantam ki a fürdőből. Olyankor tudták otthon, hogy új vers születik. Voltak kisebb nagyobb kihagyások, volt, hogy hónapokig, vagy akár évekig nem ragadtam tollat. Ám valamilyen úton - módon újra és újra homlokon csókolt a múzsa, és írni kezdtem. Egy időben a családom minden tagja névre szóló, személyes verseket kapott névnapra és születésnapra.
Aztán a tavalyi évben kezdtem komolyabban foglalkozni az írással.
Jelenleg két könyv van készülőben. Egy újabb verses kötet, kiegészítve néhány novellával, és rövid történettel. Valamint életem első regényén is dolgozom, melyről a későbbiekben írnék.
Az igazat megvallva, eddig a könyvemmel kapcsolatban nem fordítottam túl nagy hangsúlyt a marketingre. Azon kívül, hogy próbálom megismertetni itt Facebook-on az emberekkel, nem tettem mást. Célom nem igazán az volt, hogy ebből gazdagodjak meg, de talán ezzel sokan vagyunk így. Számomra az írás öröm, egy másik világba kerülök olyankor. És a lehető legnagyobb büszkeséggel töltött el, mikor a saját könyvemet tarthattam a kezemben. A folytatásban azonban figyelmet szeretnék fordítani a marketingre. A kiadás így elsőre zökkenőmentesen ment. Gyors és precíz munkát végeztek a kiadó munkatársai, amiért nagyon hálás vagyok. Hatalmas lehetőség, amit a Publio nyújt a kezdő íróknak, akik publikálni szeretnének.
Beleolvastam a kötetbe, az Álmodtam című versed tökéletesen leírja azt az alkotói folyamatot, ami mindannyiunk számára ismerős lehet, az Elmentél pedig fájdalmasan szép gondolat egy veszteségről. A kérdésem: mennyire gördülékenyen jönnek ezek a sorok, szoktál-e korrigálni rajtuk? És érezted-e már úgy egy vers megszületése után, hogy leírva nem azt adta vissza, amit közben magadban éreztél?
Időszakonként törnek rám a gondolatok. Megesik, hogy hetekig nem írok egy sort sem. Szükség van valamilyen behatásra, szükség van arra a bizonyos ihletre, hogy írni tudjak. Amikor viszont írok, akkor igen, elég gördülékenyen jönnek a gondolatok. Olyankor naponta több vers is születik. Korrigálni nem igazán szoktam. Mindig az első változat a legjobb. Próbáltam már ugyanazt a verset többféleképp megírni, javítani, de sosem sikerült úgy, ahogy az elsőre ment.
Követsz-e valamilyen technikát az írás során? Van-e olyan dolog, amihez ragaszkodsz írás közben? Például zenehallgatás, kávé vagy egy pohár bor.
Technikát nem igazán követek. Bármilyen gondolat, vers foszlány kavarog a fejemben, leírom. Nem mindig áll össze elsőre az egész. Ilyenkor feljegyzem, ami van, és vagy azt alakítom, vagy valami teljesen mást írok le a végén.
Néha zenét hallgatok közben, de inkább csendre, nyugalomra, és békére vágyok, hogy igazán át tudjak szellemülni, hogy a lehető legjobbat tudjam kihozni abból, amit épp írok.
A versírás csak úgy jön magától, vagy kell hozzá egy-egy életérzés, hogy papírra vesd a benned zajló érzéseket? Pontosabban arra gondolok, hogy egy nagyobb életkrízis hozzá meg az alkotás? Szomorúság, szerelem, szeretet stb.
Megesik, hogy csak úgy jön. Verseim többsége egy-egy adott lelkiállapotot mutatnak be. Alapulnak ezek saját tapasztalatokon, és mindazon, amit a környezetemben tapasztalok.
Mennyi ideig pihenteted a verseidet javítás előtt?
Nem szoktam javítani a verseket. Ahogy korábban említettem, mindig az első verzió az igazi.
A bemutatkozásodban írtad, hogy egy regényen is dolgozol. Ennek születéséről, ihletéséről, várható megjelenésről szívesen olvasnék.
Regényem, az Újjászületés- Második esély címet viseli. Az oka, amiért belevágtam a megírásába az, hogy szerettem volna magam kipróbálni másban is. Eddig verseket írtam csak. Úgy gondoltam, hogy ezzel is megpróbálkozok. Az ihletése? Őszintén mondom, nem tudom. Egy rövid történet kezdett összeállni a fejemben. A kezdés volt nehéz, aztán később még magam is meglepődtem, milyen könnyen haladok a folytatással.
A történet jelenleg hét teljes és egy fél fejezetből áll. Szerzői oldalamon olvashatóak is. Természetesen nem sokáig, és nem a teljes történet hisz szeretném, ha könyv formában is megjelenne. Csupán a visszajelzések miatt osztom meg az olvasóimmal az eddig elkészült részeket. Valamint ez még nem is a végleges verzió, hisz folyamatosan formálom, javítom, amihez fantasztikus segítségem is van, aki segít abban, hogy az újabb és újabb részekkel mindig jobb és jobb legyen az egész.
Ezúton is köszönet Mózes Katalinnak, aki a segítségemre volt, és lesz a továbbiakban is. Mindig van mit tanulni, így kezdő íróként pedig főleg van mit csiszolgatni a technikákon, a fogalmazáson, és mindenen, ami szükséges ahhoz, hogy egy az olvasók számára megemészthető, érdekes, izgalmas történet alakuljon ki.
Készült videó is előzetesként a regényhez:
https://www.youtube.com/watch?v=ki1xIjVPLJA
Ha megírsz egy verset, el tudod engedni, késznek elfogadni, vagy hosszabb ideig találsz rajta finomítani valót és sokáig csiszolgatod?
Többen is kérdezték, hogy javítom-e a verseket. Nem szoktam. Amikor leülök, és megírok egy verset, soha sem úgy, írok, hogy na, most akkor muszáj, és meg kell írni. Ha meg van az az „isteni szikra”, akkor maguktól jönnek a gondolatok, és mindig az első változat sikerül a legjobban. Ha próbáltam javítani, soha nem tudtam belőle kihozni jobbat, sőt általában gyengébbre sikerült.
Nagyon köszönöm a kérdéseiteket, és remélem, hogy a válaszaim által bepillantást nyerhettetek írói pályámba és jobban megismertetek kicsit!
Szabó Katát kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Pados Judit, Tóth Bettina, Horváth Éva, Saláth Barbara, Körmendi Zoltán, Bogár Erika.
Occasiona
Kovácsné Szabó Katának hívnak, Szabó Kata néven publikálok. 29 éves vagyok, egy gyönyörű kisfiú édesanyja. Az idén januárban kezdtem újra dolgozni.
Az írás egy nagy régi szerelem az életemben. Nem is emlékszem pontosan mikor kezdődött. valamikor talán általános iskola felső tagozatában írtam az első verseket. Mikről írtam? Amikről egy gyerek írhat, az iskoláról, a Mikulásról, a Jézuskáról, és még sorolhatnám. Emlékszem, valahogy mindig a legfurább élethelyzetekben kapott el az ihlet. Sokszor előfordult, hogy lélekszakadva rohantam ki a fürdőből. Olyankor tudták otthon, hogy új vers születik. Voltak kisebb nagyobb kihagyások, volt, hogy hónapokig, vagy akár évekig nem ragadtam tollat. Ám valamilyen úton - módon újra és újra homlokon csókolt a múzsa, és írni kezdtem. Egy időben a családom minden tagja névre szóló, személyes verseket kapott névnapra és születésnapra.
Aztán a tavalyi évben kezdtem komolyabban foglalkozni az írással.
Jelenleg két könyv van készülőben. Egy újabb verses kötet, kiegészítve néhány novellával, és rövid történettel. Valamint életem első regényén is dolgozom, melyről a későbbiekben írnék.
Az igazat megvallva, eddig a könyvemmel kapcsolatban nem fordítottam túl nagy hangsúlyt a marketingre. Azon kívül, hogy próbálom megismertetni itt Facebook-on az emberekkel, nem tettem mást. Célom nem igazán az volt, hogy ebből gazdagodjak meg, de talán ezzel sokan vagyunk így. Számomra az írás öröm, egy másik világba kerülök olyankor. És a lehető legnagyobb büszkeséggel töltött el, mikor a saját könyvemet tarthattam a kezemben. A folytatásban azonban figyelmet szeretnék fordítani a marketingre. A kiadás így elsőre zökkenőmentesen ment. Gyors és precíz munkát végeztek a kiadó munkatársai, amiért nagyon hálás vagyok. Hatalmas lehetőség, amit a Publio nyújt a kezdő íróknak, akik publikálni szeretnének.
Pados Judit:
Beleolvastam a kötetbe, az Álmodtam című versed tökéletesen leírja azt az alkotói folyamatot, ami mindannyiunk számára ismerős lehet, az Elmentél pedig fájdalmasan szép gondolat egy veszteségről. A kérdésem: mennyire gördülékenyen jönnek ezek a sorok, szoktál-e korrigálni rajtuk? És érezted-e már úgy egy vers megszületése után, hogy leírva nem azt adta vissza, amit közben magadban éreztél?
Időszakonként törnek rám a gondolatok. Megesik, hogy hetekig nem írok egy sort sem. Szükség van valamilyen behatásra, szükség van arra a bizonyos ihletre, hogy írni tudjak. Amikor viszont írok, akkor igen, elég gördülékenyen jönnek a gondolatok. Olyankor naponta több vers is születik. Korrigálni nem igazán szoktam. Mindig az első változat a legjobb. Próbáltam már ugyanazt a verset többféleképp megírni, javítani, de sosem sikerült úgy, ahogy az elsőre ment.
Tóth Bettina:
Követsz-e valamilyen technikát az írás során? Van-e olyan dolog, amihez ragaszkodsz írás közben? Például zenehallgatás, kávé vagy egy pohár bor.
Technikát nem igazán követek. Bármilyen gondolat, vers foszlány kavarog a fejemben, leírom. Nem mindig áll össze elsőre az egész. Ilyenkor feljegyzem, ami van, és vagy azt alakítom, vagy valami teljesen mást írok le a végén.
Néha zenét hallgatok közben, de inkább csendre, nyugalomra, és békére vágyok, hogy igazán át tudjak szellemülni, hogy a lehető legjobbat tudjam kihozni abból, amit épp írok.
Horváth Éva:
A versírás csak úgy jön magától, vagy kell hozzá egy-egy életérzés, hogy papírra vesd a benned zajló érzéseket? Pontosabban arra gondolok, hogy egy nagyobb életkrízis hozzá meg az alkotás? Szomorúság, szerelem, szeretet stb.
Megesik, hogy csak úgy jön. Verseim többsége egy-egy adott lelkiállapotot mutatnak be. Alapulnak ezek saját tapasztalatokon, és mindazon, amit a környezetemben tapasztalok.
Saláth Barbara:
Mennyi ideig pihenteted a verseidet javítás előtt?
Nem szoktam javítani a verseket. Ahogy korábban említettem, mindig az első verzió az igazi.
Körmendi Zoltán:
A bemutatkozásodban írtad, hogy egy regényen is dolgozol. Ennek születéséről, ihletéséről, várható megjelenésről szívesen olvasnék.
Regényem, az Újjászületés- Második esély címet viseli. Az oka, amiért belevágtam a megírásába az, hogy szerettem volna magam kipróbálni másban is. Eddig verseket írtam csak. Úgy gondoltam, hogy ezzel is megpróbálkozok. Az ihletése? Őszintén mondom, nem tudom. Egy rövid történet kezdett összeállni a fejemben. A kezdés volt nehéz, aztán később még magam is meglepődtem, milyen könnyen haladok a folytatással. A történet jelenleg hét teljes és egy fél fejezetből áll. Szerzői oldalamon olvashatóak is. Természetesen nem sokáig, és nem a teljes történet hisz szeretném, ha könyv formában is megjelenne. Csupán a visszajelzések miatt osztom meg az olvasóimmal az eddig elkészült részeket. Valamint ez még nem is a végleges verzió, hisz folyamatosan formálom, javítom, amihez fantasztikus segítségem is van, aki segít abban, hogy az újabb és újabb részekkel mindig jobb és jobb legyen az egész. Ezúton is köszönet Mózes Katalinnak, aki a segítségemre volt, és lesz a továbbiakban is. Mindig van mit tanulni, így kezdő íróként pedig főleg van mit csiszolgatni a technikákon, a fogalmazáson, és mindenen, ami szükséges ahhoz, hogy egy az olvasók számára megemészthető, érdekes, izgalmas történet alakuljon ki.
Készült videó is előzetesként a regényhez:
https://www.youtube.com/watch?v=ki1xIjVPLJA
Bogár Erika:
Kedves Kata! Ha megírsz egy verset, el tudod engedni, késznek elfogadni, vagy hosszabb ideig találsz rajta finomítani valót és sokáig csiszolgatod?
Többen is kérdezték, hogy javítom-e a verseket. Nem szoktam. Amikor leülök, és megírok egy verset, soha sem úgy, írok, hogy na, most akkor muszáj, és meg kell írni. Ha meg van az az „isteni szikra”, akkor maguktól jönnek a gondolatok, és mindig az első változat sikerül a legjobban. Ha próbáltam javítani, soha nem tudtam belőle kihozni jobbat, sőt általában gyengébbre sikerült.
Nagyon köszönöm a kérdéseiteket, és remélem, hogy a válaszaim által bepillantást nyerhettetek írói pályámba és jobban megismertetek kicsit!
Írta: Kocsis Nagy Noémi
