A mai napon Tóth Bettina írónkat mutatom be nektek, aki nálunk a Publio Kiadóban Elisa J. Smith néven publikál 2013 óta. Az ő műfajai a fantázia (fantasy), a városi fantázia történetek (urban fantasy) és az elképzelt negatív jövőkép (disztópia). Nagyon érdekesnek találom, hogy egy fiatal írónő, akinek több könyve is megjelent már ennyi izgalmas témában írjon, illetve, hogy az ezzel kapcsolatos történeteit könyv formában megvalósítsa, kiadja.
Könyveinek linkjeit itt találjátok:
publioboox.com/hu_Hu/orizd-meg,
publioboox.com/hu_HU/fak-is-susogjak
publioboox.com/hu_HU/ultimate-case2
Blogját pedig itt: blogja: https://elisajsmith.wordpress.com/
Fókuszban a szerzőtárs – Publio Kiadó szerzői egymás közt
A Publió Kiadó szerzőinek Facebook csoportjában született egy nagyon jó kezdeményezés, amelynek az a lényege, hogy mindennap egy írótól kérdezhetnek a többiek, így jobban megismerhetjük egymást, azon kívül, hogy napi szinten kérünk egymástól tanácsot a csoportban.
A tegnapi napon én voltam a nap szerzője, és ezúttal válaszolnék Kocsis Nagy Noémi indító kérdéseire és a többi szerzőtársnak.
Mondj magadról pár szót
Valamikor tizenegy éves koromban kezdtem el mondjuk úgy, „írással foglalkozni”, egyértelmű, hogy az akkori íráskezdeményeim még egyáltalán nem mondhatóak komoly műveknek, inkább csak egyfajta szösszeneteknek, naplóbejegyzéseknek, aprócska gondolatoknak, amiket egy csíkos füzetben gyűjtöttem. (A mai napig megvan.)
Az olvasás és az írás iránti szeretetemet J.K. Rowling, és a Harry Potter széria hozta meg. Tizenegy éves ifjonc voltam, aki inkább a számítógép előtt lógott, mintsem hogy a kezébe könyvet fogjon. A varázsvilág azonnal beszippantott, és tulajdonképpen innentől falom a könyveket.
Az első komolyabb, hosszabb és befejezett műveim akkor íródtak, amikor bekerültem a főiskolára, és hirtelen rengeteg szabadidőm lett. Akkoriban még nem volt saját számítógépem vagy laptopom, ezért mindig csak otthon, vagy a páromnál tudtam néha gép elé kerülni és írogatni.
Keresgélni kerestem a neten az írócsoportokat, vagy olyan közösségeket, akik szeretnek olvasni és írni, de akkoriban ilyenek még nem igazán voltak, maximum csak blogok, és fanfiction-írók garmadája.
A Facebook elterjedése sok mindent megváltoztatott, csatlakoztam több bétázó csoporthoz, illetve elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha az egyik rejtegetett kéziratomat végre kiadnák. Nem titok, hogy több kiadónál próbálkoztam, a legtöbb esetben elutasító választ kaptam, amiben nem is a munkámat illeték negatív véleménnyel, hanem az volt a válasz, hogy „magyar szerzőkkel nem foglalkozunk, mert nincs kapacitás”.
Aztán 2013-ban találtam rá a Publió Kiadóra. Akkor már több novella- és írós pályázaton voltam túl, és úgy gondoltam, hogy nem veszthetek semmit alapon, felveszem velük a kapcsolatot. Így jelent meg 2013-ban az Ultimate Case – Az Utazó című könyvem, ami egy boszorkányos urban fantasy. 2015-ben másik 3 könyv is követte az elsőt, az Asgardok 1. – A Lélekgyűjtő, Fák is susogják…, és az Őrizd meg.
Ossz meg a többiekkel pontosan egy marketinggel, könyvkiadással, vagy könyvírással kapcsolatos tapasztalatot.
Az Ultimate Case (röviden UC) megjelenése után a Facebookot egy nagyon jó lehetőségnek tartottam, hogy másokat a könyv elolvasására biztassak, még sem mondanám, hogy nagyon rápörögtem a marketing témára, ami vicces, mert egyébként közel öt éve online hirdetései felületek értékesítésével és marketing menedzserként dolgozom egy cégnél.
Szerintem, ma egy írónak elengedhetetlen, hogy minden új médiában ott legyen, minél több platformon jelen legyen, rendelkezzem Facebook-Twitter-Instagram fiókkal, ott legyen Goodreads-en, Molyon, Rukkolán, vezessen blogot, tartsa a kapcsolatot az olvasókkal.
Ha megszólalna bennem a marketing szakember, akkor azt mondaná, hogyha valaki eredményt szeretne elérni, akkor ahhoz bizony ráfordítás szükséges. Ezt nem feltétlen úgy értem, hogy mindenképpen pénzt szükséges költenie ahhoz, hogy kapkodják a könyveit, de elengedhetetlen, hogy időt fordítson arra, hogy felépítse saját magát, mint egy brandet. Példaként Oravecz Nórával tudok előjönni, aki egyszerű kezdő szerzőből lett mára egy meghatározó egyéniség a magyar könyvpiacon, és komoly tömegek hallgatják őt nemcsak a könyvbemutatókon, hanem azokon az előadásokon, amit önbizalom - építés címen tart.
Honnan az ihlet például az Őrizd meg- hez? Amikor írni kezdesz, már látod magad előtt a történet teljes vonalát, vagy hagyod, hogy menet közben alakuljon?
Lehet, tök klisésen hangzik, de az Őrizd meg ötlete egy álom alapján jött. A két szereplő első közös jelenetét álmodtam meg, onnantól pedig szépen építette fel magát a történet. Persze, vannak olyan részek, amiket később írtam hozzá, de maga a fő cselekmény az már vázlat szintem megvolt papíron. Az Őrizd meg egy új terep volt a számomra, mert a három másik előző könyvemben fantasy és misztikus elemek, természetfeletti lények is szerepelnek.
Az Őrizd meg egy szimpla Young Adult romantikus történet. Valahogy az UC-vel egy időben kezdtem el írni, csak mindig félbehagytam, mert elég kemény témáról szól, és egy kicsit megviselt az írás közben, de majd három év alatt sikerült befejezni.
Figyelemfelkeltő címek. Neked mi jelenik meg először a fejedben: A cím, a történet egésze, vagy csak egy részlete, ami köré keríted a fantáziád által kitalált történetet? Gondolkodsz a címen, vagy kapásból beugrik?
Az UC esetében csak az alcíme, Az Utazó volt meg, mielőtt elkezdtem írni a történetet. Csak később derült ki, hogy a könyv cselekménye sokkal több, a történet sokkal összetettebb, ezért nem tudom majd megírni egy kötetben, így reményem szerint hamarosan folytatást is kap. Így kellett találnom egy olyan főcímet – jelen esetben az Ultimate Case-t – ami összeköti majd a további kötetet/köteteket.
Az Asgardok – A Lélekgyűjtő esetében szintén az alcím volt meg, az Asgardok később került elé több bétám tanácsa alapján, hogy későbbi köteteket szintén összekössek vele.
A Fák is susogják… már nehezebb téma.
Ez a történetem egy kicsit fantasy és disztópia keveréke. Itt először az ötlet, illetve a cselekményvázlatom volt kész, maga a cím nem. Sokáig bajban is voltam vele. Egyszerűen a “Daniel” projektnevet adtam neki a főszereplőm után. Szinte a publikálásig nem is volt meg a végleges cím. Aztán egyszer valahol, valakitől hallottam ezt a frázist, és mivel passzolt a történethez, felhasználtam.
Az Őrizd meg szintén csak projektnéven szerepelt a laptopomon, Keresztutak néven. Mivel ezt túl sablonosnak éreztem, ezért kerestem egy jobban. Jelen esetben egy Hemmingway idézet adta a későbbi címet.
A történeteiddel csak a szórakoztatás a célja vagy mindig hordoz magában valamilyen üzenetet?
Szeretek olyan történeteket írni, ami sokáig foglalkoztat, és remélem, hogy az olvasók is találnak benne mögöttes mondanivalót. Az UC esetében még maga a szórakoztatás volt a cél. Ez az első olyan befejezett könyvem, amit elég erősnek éreztem, hogy kiadásra adjam a fejem. Ennél a könyvnél, bevallom őszintén, még nem az volt a cél, hogy „okítsak”, inkább az, hogy kikapcsolódást nyújtsak. Az Őrizd meg viszont komoly témát boncolgat, azzal már az volt a célom, hogy másoknak segíthessek, ha hasonló helyzetben járnak, mint a főszereplők.
Az írói neveidet mi alapján választottad?
Az Elisa J. Smith név a férjezett nevem mondjuk angolos verziója. A másik nevem, amivel írás technikai és könyves blogot vezetek, még a Harry Potteres korszakomra vezethető vissza.
Úgy tudom az első könyved (Ultimate Case) közel három éve jelent meg elég nagy sikerrel, majd 2015-ben egy év alatt három könyvet is kiadtál, amikről kevesebbet hallani. (Mind három magyar címmel.) Miben látod a népszerűség közti különbséget? A címválasztás, az ár, a téma, vagy a marketing, esetleg maga a regény, beleértve a fülszöveget, jobban sikerült elsőre?
A különbség szerintem abban rejlik, hogy az UC három éve jelent meg, a másik három viszont 2015 őszén. A mostani eladási adatokból viszont az jön le, hogy sokkal jobban keresik a másik három könyvemet, mint annak idején az UC-t. Szerintem, kell egy kis idő, amíg az olvasókhoz eljut. Nagy segítség, hogy most már nagyon sok online áruházban, Google Playen is elérhetőek a könyvek.
A könyveid fülszövegeit olvasva kedveled a drámai, nehéz helyzeteket, ezzel keveredik romantika, misztikum, fantasy. Van kedvenc műfajod írásban, olvasásban? És van műfaj, amiben íróként kipróbálnád magad?
Talán a Harry Potternek köszönhetően egy kicsit mindig is jobban kedveltem a misztikus / fantasy / urban fantasy történeteket. Persze vannak kedvenc szerzőim is, akik romantikus könyveket írnak, mint például Nicholas Sparks, Nora Roberts vagy Sarah Dessen. Mostanság rákaptam a disztópiákra is.
A három urban fantasy történet után az Őrizd meg igazi kihívás volt, de szeretem magam több zsánerben is kipróbálni. Vannak olyan írások, amik csak a gépen várakoznak, hátha egyszer lesz belőlük valami, ezek között van mindenfajta típus. A következő megjelenő könyvem pedig egy thrillerszerű történet lesz, ami szintén érdekes volt számomra. Eddig még nem igazán írtam ilyesmit, de az előolvasóim és bétáim szerették.
Köszönöm a kérdéseiteket!
Olvassátok el a többi szerző interjúját Kocsis Nagy Noéminek.
Tóth Bettinát kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Pados Judit, Brátán Erzsébet, Czene Enikő, Cselőtei Csilla, Körmendi Zoltán, Bogár Erika.
Írta: Kocsis Nagy Noémi
