Geoff Dyer könyveit 24 nyelvre fordították le és számos irodalmi díjat besöpört már velük. A kortársai úgy emlegetik, mint az élet legnagyobb kritikusát, aki a ma élők között az egyik legeredetibb hangvételű író. A The Guardian kérdezte meg tőle, mit tanácsolna azoknak, akik szeretnének könyvet írni.
1. Ne írj nyilvános helyen. A 90-es évek elején Párizsba költöztem, az akkori szokásos írói okokból: ha Angliában rajtakaptak egy pubban, hogy írsz, kaphattál egyet a fejedre, míg Párizs, azok a kávézók… Azóta már nem szeretek nyilvános helyen írni. Most már azt gondolom, hogy ezt csak otthon, a négy fal között szabadna csinálni.
2. Ne tartozz azok közé az írók közé, akik arra áldozzák az életüket, hogy Nabokov nyomába érjenek.
3. Ha számítógépen írsz, folyamatosan csiszolgasd az autocorrect beállításait. Egy dolog miatt tartok ki a romhalmaz gépem mellett: olyan sok energiát öltem bele az autocorrect tökéletesítésébe, hogy nem akarom veszni hagyni. Csodálatos, ahogy a legrövidebb szókezdeményekből is tudja, mire gondolok: a “Niet” rögtön “Nietzsche” lesz, a “phoy” máris “photography”-vá alakul. Zseniális!
4. Írj naplót. Írói pályafutásom alatt a leginkább azt bántam meg, hogy nem írtam közben naplót.
5. Tartsd számon, mi mindent bánsz az életben. A megbánások olyanok, mint az üzemanyag. A papíron vágyként születnek lobbannak lángra.
6. Legyen több ötleted is, amit párhuzamosan írhatsz. Ha választhatok az írás és a semmittevés között, mindig az utóbbit választom. Ha viszont két könyvet írok párhuzamosan, akkor a kettő közül kell választanom.
7. Vigyázz a közhelyekkel. Nemcsak a cselekmény lehet közhelyes, hanem a szóhasználat is. Még a gondolatok is lehetnek klisék. Sok olyan könyvet ismerek, amiben megjósolható, kiszámítható minden egyes mondat.
8. Minden nap írj. Váljon a szokásoddá, hogy a tapasztalataidat szavakba öntöd és papírra veted. Egy idő után már zsigerből jön majd. Ez az egyik legfontosabb szabály mind között, amit természetesen én sem követek.
9. Soha ne indulj el behúzott kézifékkel. Ha valami túl nehéz, akkor add fel és próbálj valami mást. Ez az élet legtöbb területén működőképes tanács, csak épp az írásra nem igaz. Az írás szinte csak a kitartásról szól. Ragaszkodnod kell hozzá foggal-körömmel. A harmincas éveimben rendszeresen jártam edzőterembe, de minden pillanatát utáltam. Amikor elindultam, már alig vártam, hogy hazaérjek. Ezt jelenti nekem az írás: alig várom a napot, amikor már nem jön a késztetés, hogy folyton írjak, és végre belemerülhetek az áldott, közhelyes depressziómba.
Írta: Kun Gabi
