hero image

Válogatott hírek a self-publishing világából #2

Publio Kiadó |

Hugh Howey, a Siló szerzője arról beszélt, hogy miért is döntött a regényei self-publishing kiadása mellett és hogyan vásárolta vissza első könyve jogait. Találtunk egy érdekes cikket az írói válság öt típusáról és arról, hogy hogyan tehetünk ellenük, valamint arról, hogy miért ne írjunk a karaktereinknek komplex előtörténetet. Joanna Penn és Sheryl Clark pedig azt a kérdést járják körbe, hogy az első kézirat elkészülte után mik a legfontosabb teendőink, mielőtt szakember kezébe adnánk azt.


 

 

Egy hang a Silóból

Hugh Howey neve sokak számára is ismerősen csenghet, és nem is véletlenül, hiszen a Siló-könyveket köszönhetjük neki, amely könyvek egy egyszerre hihető és hihetetlen jövőt vetítenek elénk, ahol minden elpusztult a felszínen, az emberiség pedig a félig-meddig önfenntartó Silóba szorult vissza, és itt történnek a konfliktusok.

 (kep)

Mivel hazánkba ezek a könyvek már egy hagyományos kiadón keresztül érkeztek meg, valószínűleg sokan nem tudják, de Howey az első kivételével az összes Siló-könyvét self-publishing rendszerben adta ki, mi több, amikor megengedhette magának, visszavásárolta az első könyv jogait is. Azóta is csak így hajlandó kiadni a könyveit. A self-publishing legnagyobb előnyeinek a szabadságot és a gyorsaságát tartja, a self-publishing felé nézelődő íróknak pedig azt tanácsolja, hogy legyenek türelmesek. Mind az írásban, mind a szerkesztésben, mind a várakozásban. A vele készült interjú itt olvasható angolul.

Az írói válság 5 fajtája és megoldásuk

Bizonyára sokunk megtapasztalta már azt a letaglózó érzést, hogy ülünk az üres papír vagy képernyő előtt, és nem jönnek a szavak. Hiába van egy fenomenálisan zseniális ötletünk, egyszerűen képtelenek vagyunk formába önteni.

Jenny Alexander 25 év írói tapasztalatával a háta mögött nemcsak, hogy ismeri ezt az állapotot, de már a baj egyes fajtáit is el tudja különíteni. Mert egészen más a helyzet, ha az első oldalaknál akadt el valaki, mint ha az első változat után ütött be a krach, és természetesen ezek mind-mind külön megoldást követelnek. Ám senki ne aggódjon, van megoldás. Error! Hyperlink reference not valid.

Miért ne írjunk előtörténetet
Van egy sztorink, és hozzá karaktereink. És a karaktereinknek van múltja, jelene… és talán még jövője is. De valóban olyan fontos ez?

Ezt a kérdést teszi fel Justin McLachlan író, aki a regényein túl a Wired, a Popular Science és San Diego Citybeat magazinokba is szokott publikálni. Valóban fontos az, hogy ismerjük a készülő alkotásunk minden egyes szereplőjének gyermekkorát és minden apró-cseprő nyűgét és baját? Tényleg jó, ha minden gyermekkorában kialakult komplexusáról és kamasz ballépéséről tudunk? Egyrészről igen, hiszen ezzel gazdagabb és árnyaltabb lesz a vonatkozó szereplő, de amíg ezzel a háttérépítéssel foglalkozunk, addig legalább annyit vesztünk. Elveszítjük a karakter spontaneitását, hiszen már előre bebetonozzuk a személyiségét, és mindig tudni fogjuk, mire miért reagál úgy, ahogy. Másrészt pedig időt vesztünk. Sok időt, amit a mű írására is fordíthatnánk ahelyett, hogy a karakter „bizonyítványát” magyarázzuk előre.

McLachlan okosan és érzékletesen járja körül a témát, és leszögezi, egy bizonyos fokig hasznos és jól is tud jönni az előtörténet, ha logikusan illeszkedik a cselekménybe az, hogy a karakter ezt megossza másokkal és az olvasóval. De különben csak kitérő, ami vakvágányra tereli a gondolatainkat.A teljes cikk itt olvasható angolul.

Első változat kész? Na, nézzük csak meg kicsit jobban…
A Self Publish Australia oldalán találtam rá egy régebbi írásra, amely azonban hasznos meglátásokkal szolgált az egyik örök kérdéssel kapcsolatban: szükség van-e külön szerkesztőre, vagy elég, ha megcsináljuk mi magunk? De mielőtt ezt a kérdést tárgyilagosan és komolyan körbejárná, Sheryl Clark adott néhány általános tanácsot és támpontot is, hogy miket ellenőrizzünk, mielőtt egyáltalán próbaolvasásra kiadnánk a kéziratunkat, akár barátoknak, akár szakembereknek. Ebben a posztban most csak a leghasznosabb tanácsot fordítanám le:

“Távolodjunk el kissé a kész vagy késznek gondolt alkotásunktól, hogy elfogulatlanul és nyitottan állhassunk a kapott észrevételekhez és kritikákhoz.”

A teljes cikk, a többi tanáccsal itt olvasható.

A kéziratunk első szerkesztéséről

Avagy mit tegyünk, ha befejeztük a kéziratunk első változatát és már majdnem megmutatnánk egy professzionális szerkesztőnek? A következő cikket a The Creative Penn oldalon találtunk, amely oldalt különben Joanna Penn írónő jegyzi. A cikk azt a hét lépést, vagyis hét kérdést bontja ki, hogy mit tegyünk meg feltétlenül a kéziratunkkal, mielőtt egy hivatásos szerkesztő kezébe adnánk?

Rögtön le is szögezi, hogy erre azért van szükség, mert itt kiderül, mik azok a hibák és bizonytalanságok, amiket még mi is ki tudunk javítani, és mikhez kell tényleg segítség. Ezzel némileg előre is tehermentesítjük a szerkesztőt, akinek több ideje lesz a fontosabb problémákkal foglalkozni. A teljes cikk itt olvasható angolul.

Kövesd a self-publishing írók csoportját a Facebookon is!

Címkék