Visnyei Veronika Júlia huszonegy éves író, Julie V. Scott néven publikál. Az ő esetében az az érdekes, hogy hogy lett egy nem túl népszerű kislányból ennyi idős korára, többkötetes szerző (Faithbell, Net-kaland), aki szívesen merül el a fantázia világában és a posztapokalipikus jövőben. Ő is szerzői kiadásban jelentette meg műveit eddig és szembesült ugyanazokkal az írói, emberi problémákkal, mint mi mindannyian. Erőt, ihletet merít két szerelmes egymásra pillantásából, vagy gyakran azonosítják egyik műve főszereplőjével Faithbell Alicejával. Emellett kézműves ékszereket és evőeszközöket is készít drótból, féldrágakövekből.
Mondj magadról pár szót!
Visnyei Veronika Júliaként láttam meg a napvilágot 1995. 12. 28-án Kaposváron. Először a saját, később Julie V., majd Julie V. Scott néven kezdtem publikálni. Az életem nagy részét a művészet tölti ki, imádok írni, olvasni, mellette pedig egy hangulatos kis étteremben vagyok pultos. Egy jó latte mellett minden könyv jobban csúszik.
Beszélj leendő könyveidről!
Rengeteg készülő kéziratom van, egyik nagy kedvencem a Tűzmámor egy fantasy, ami egy már megszokott, mégis kicsit más világot épít fel maga körül, különleges főszereplőkkel. Másik zsánerem a Többet akarok, egy ambiciózus lányról szól, aki próbálja megtalálni a helyét a világban anélkül, hogy elveszítené valódi önmagát. Mellettük volt egy, mely a Habcsók nevet viselte, míg el nem veszett az egyik számítógépen. Sajnos azóta sem vagyok képes feltámasztani őt a hamvaiból.
Az írás során milyen arányban hagyatkozol saját tapasztalatokra/élményekre, illetve a fantáziádra?
A Faithbell írásánál teljes mértékig a fantáziámra hagyatkoztam, míg a Net-kalandnál - ami ezen az oldalon fut - ötvöztem a képzeletet a saját tapasztalatokkal. Valamint szeretek abból meríteni, amit látok. Egy egymásra mosolygó pár, tekintetek összevillanása, hangosan kimondott szókapcsolatok, illatok, mind-mind inspirálnak. Kimondottan arányokat nem tudok mondani, az alapján írok, amilyen gondolatok a fejemben garázdálkodnak.
A cím mikor születik meg? Már az írás kezdetén biztos vagy benne, hogy ez jól jellemzi majd a történetet, vagy idővel születik meg?
Néhány kéziratomnál szenvedek a megfelelő cím megtalálásával, míg van, aminél azonnal beugrik, amint leírom az első sort. De (sajnos) meg van az a szokásom, hogy túlagyalom a választást.
Milyen korban játszódik a történeted?
A Faithbell egy posztapokaliptikus jövőképet állít az olvasó elé.
Honnan jött az indíttatás az írásra? Milyen életesemények sodortak az írás felé?
Mindig szerettem írogatni, az első emlékem talán az ezzel kapcsolatban, hogy szövegértésből kitűnő voltam, szerettem kielemezni a tekergő mondatokat, elveszni közöttük, keresni a belső tartalmat. Kiskamaszként aztán elkezdtem versekbe szedni a bennem felmerülő gondolatokat, érzéseket.
Nem titok, nem voltam népszerű gyerek, saját világot építettem fel annak érdekében, hogy ne legyek mindig egyedül. Hamar megismertem a felszínes barátságokat, kapcsolatokat, amit így adtam ki magamból. Novellákat, verseket kezdtem írni, néhány országos versenyen is eredményes helyezést értem el még alsó tagozatos diákként. Az első komolyabb verseim akkor születtek, mikor a legelső szerelmi csalódás ért. Miután túltettem magam a dolgon, évekig egyetlen sort sem írtam.
Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?
Az első kiadott művem a Faithbell, mely nagyjából egy hónap alatt készült el. Abban az egy hónapban bizony volt olyan, hogy két - három napig nem aludtam, csak írtam. Ömlöttek belőlem a szavak és a mondatok, talán épp ezért érzem úgy, hogy lett volna még mit csiszolni rajta. 2014.decemberében kezdtem írni, 2015.02.06-án adták ki.
Miből merítesz ihletet az íráshoz?
Mint már feljebb írtam, képes vagyok bármiből meríteni. Egy hangszín, egy szókapcsolat, a napsütés képes megihletni néhány szóra.
Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?
Tesztolvasóim nem igazán, tanácsadóim annál inkább! Sky Jensen rengeteget segít nekem, mikor elakadok egy-egy résznél, vagy csak nem találom a megfelelő szavakat. Olyankor agyalunk egy sort, a vége pedig az, hogy az olvasók imádják! Valamint tanácsadókhoz sorolnám minden olvasómat, hiszen ők azok, akik a folytatásokra biztatnak, olykor-olykor pedig ötletekkel látnak el, ők hogyan képzelik a folytatást.
Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád? Megszerkeszted, vagy hagyod szárnyalni a fantáziádat?
Imádnám, ha minden nap lenne időm írni, de sajnos nincs. Többnyire hullámokban tör rám, olyankor papírt és tollat ragadok, ha épp nincs nálam a laptopom és őrült firkálásba kezdek. Gondoltam már rá, hogy vázlatpontok alapján írok majd, de sosem jön össze, a képzeletem mindig mást diktál.
Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?
Nevek, helyszínek megválasztása okoz nálam nehézséget, főleg, mivel nem szeretem lekötni a szereplőimet. Nagy hibámnak tekintem, hogy az írásaim javát a karakterek érzelmeire építem, hagyom, hogy a helyszínek elvesszenek a rengetegben. Valamint sokszor rohanok egy-egy fejezetben, annyi mindent szeretnék belesűríteni, amit már felesleges, amolyan „mindig történik valami" alapon. Ez az átolvasásoknál rengeteg nehézséget okoz, mivel mindig úgy érzem, jobb lenne elölről kezdeni és lassítani.
A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban?
Igen. A főhősnőim akarva, akaratlanul is az én életutam egy részét járják végig. Beteljesítik azokat az álmokat, amiket én úgy érzem nem érhetek el, vagy megtestesítik a félelmeimet. Példa erre az egyik legnagyobb, a szüleim és a testvéreim elvesztése. Alice Faithbell összes rokona meghal, mindannak ellenére, hogy próbálja őket megmenteni.
A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?
A Faithbell borítója a Publio Kiadó munkatársainak munkája, míg a későbbieket már én szeretném tervezni.
E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?
Bevallom, mindig a nyomtatott könyvek lesznek a zsánereim, de mivel ma már a technika világában élünk, így megbarátkoztam az e-könyvekkel is. Mindkettőnek meg van a maga előnye, s hátránya is. De azért egy frissen kinyitott kötet illatát nem pótolhatja semmi...♥
Van főfoglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?
Igen, van. Pultosként dolgozom egy étteremben, s ennél messzebb talán nem is állhatna az írástól. Előtte kórházban dolgoztam ápolási asszisztensként, szóval mondhatom, hogy az sem állt túl közel hozzá. Mindezek ellenére rengeteg ötletem támad itt, az embereket nézve, beszélgetve velük.
A vicces egyébként az, s ezt talán tekinthetjük összefüggésnek, hogy még decemberben elkezdtem egy kéziratot, ahol a főszereplőm egy étteremben kezd dolgozni. Januárban pedig megtaláltam azt az álláshirdetést, ami által ide kerültem. Furcsa csavarok vannak az életben, az egyszer biztos.
Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?
Részben mindkettőnek. Rajongok a művészetekért, de szinte nincs olyan helyzet, amiben ne találnám fel magam. Jó problémamegoldó képességgel rendelkezem, ám szeretem mindenbe belevinni a kreativitásomat.
Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?
Természetesen! Tizenhárom éves korom óta kézműves termékekkel foglalkozom, saját márkanév alatt futnak, mely a JVS Collection nevet viseli. Kézzel készített ajándéktárgyak, evőeszközök, ásványköves drótékszerek, textil figurák sokasága díszíti a kínálatot, s mindez teljesen saját készítésű.
Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van műfajod/íród/könyved?
Az, hogy szeretek olvasni, nem elég kifejező. Könyvekkel kelek és fekszem, s ritkaság számba megy, ha nincs a táskámban is egy-egy elvétve. Kimondott műfajom nincs, mostanában nagyon megragadtak a romantikus, erotikus, fantasy, dráma témájú könyvek. Nagyon szeretem például Gayle Forman, Chevy Stevens, Abbi Glines munkáját, de ténylegesen kedvencet nem tudnék mondani. Könyvekkel is pontosan ugyanez a helyzet, mindig az az aktuális kedvenc, amit a kezeim között tarthatok.
Mely művek voltak rád hatással?
Rengeteg könyvet olvastam már és mind - mind hozzáadott valamit a lelkemhez. Egyetlen van, amit igazán kiemelnék, mégpedig Julie Anne Peters - Amikor ezt olvasod, én már nem leszek című művét. Teljesen megértettem a főhős fájdalmát, a gondolatait, mondhatni azonosultam vele. Azt hiszem, nem is kell ehhez több kommentár, aki átélt már hasonlót, az megérti.
Hogy viszonyul a családod az íráshoz?
A családom büszke rá, hogy írok. Támogatnak, anyukám például az egyik leglelkesebb olvasóm. Tudom, hogy amint ez is felkerül, falni fogja a sorokat, szóval innen is puszillak anya!
Melyik a kedvenc saját műved?
A kedvencem egy kézirat volt, ami a Habcsók nevet viselte. A facebook oldalamon több részletet is megosztottam belőle, aztán egy nap a számítógépem felmondta a szolgálatot és elveszett egy év munkája. A mai napig fáj a szívem a különleges történetért, de képtelen vagyok újra írni.
Milyen visszajelzéseket kapsz?
Általában pozitívat, de akad egy-két negatív is. Már alapjában véve elég pozitívnak gondolom azt, hogy tavaly március óta a blogon 100.000+ oldalmegtekintés volt, s a wattpad profilommal együtt több, mint 100 feliratkozót tudhatok magaménak. A facebook profilom pedig az 500 kedvelőt súrolja. Hála a Net-kalandnak sokan megismerték a nevem, ezáltal a Faithbell is olvasottabb lett.
A negatív kritikákkal igazából úgy vagyok, hogy ha megfelelő stílusban vannak közölve, nem pedig ócsárolva és direkt sértegetve, akkor könnyen tanulok belőlük. Azonban ha a megfogalmazás nem szalonképes, ténylegesen képes vagyok megbántódni és felhagyni az egésszel. Az utolsó esetnél, ha nincsenek mellettem az olvasóim, akkor valószínűleg végleg lehúzom a rolót. Nincs is gonoszabb annál, ha valaki féltékenységből kezdi el bántani a másikat.
Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?
Teljes mértékig. Fontos, hogy mindig tisztában legyek vele, sosem lesz tökéletes mindenki számára a munkám. Szeretnék megfelelni az olvasóimnak, azt a színvonalat hozni, amit megérdemelnek. Úgy gondolom, ha kapcsolatot tartok velük, segítenek rávilágítani az esetleges problémákra, amiket így könnyebben megoldhatok.
Fiatal íróknál gyakran felmerül, hogy húsz évesen beszélhetünk-e élettapasztalatról? Bátran nyúltál egy témához, és ami nekem még bátrabb dolognak tűnik, hogy jelen időben, nem visszatekintve írtál. Az élettapasztalat, vagy a fantázia szólt belőled írás közben?
Sokszor próbálják Alice helyzetét az enyémként felfogni, de ki kell ábrándítanom mindenkit: a szüleim sosem vertek sem engem, sem pedig a testvéreimet. Volt részem sajnos erőszakban, de sosem a szüleim, vagy a testvéreim irányából. Inkább átültetett tapasztalatról beszélhetünk, mintsem konkrétról. Emellett viszont akadt olyan barátom, aki családon belüli erőszak áldozata volt, ő sokat mesélt ezekről. A tapasztalatokat átültetve képeztem egy fantáziavilágot, ami megalkotta a Faithbell borongós hangulatát.
A jelen időre nincs magyarázatom.
Tervezel folytatást vagy újabb könyvet?
A Faithbell végkifejlete nyitott, így még az is lehet, hogy egyszer folytatom a történetet, mindenekelőtt azonban ha erre kerül a sor, feltétlenül egy átdolgozott második kiadást szeretnék a nagyközönség elé tárni.
Újabb könyvet mindenképp tervezek, jó pár kézirat kezdemény van már a tarsolyomban, már csak a megfelelő történetet keresem.
Mikor választottad ki a borítóképet? Publikálás előtt, vagy írás közben?
A borító egy egészen érdekes dolog volt, több képet nézegettem még az írás folyamatakor. Végül két fotót választottam, amin ugyanaz a lány szerepelt, mivel számomra ő jelképezi igazán Alice karakterét. Végül nem tudtam dönteni a képek között, így beküldtem őket a kiadóhoz, ők pedig azt választották, ami a végleges lett. Szóval igazából nem teljesen én döntöttem, csak szűkítettem a kört még az írás közben.
Hogyan állt össze a végleges fülszöveg? Mi, vagy mik voltak segítségedre a megírásában?
A fülszövegeknél bevallom, mindig gondban vagyok. Igyekszem röviden, tömören megalkotni őket, felkeltve az olvasó érdeklődését, ám az a fajta „író" vagyok, aki szereti elnyújtani a mondatokat, agonizálni egy-egy gondolat felett, így nem olyan könnyű rövid leírásokat írnom a történeteimről.
A végleges fülszövegem a megírás után nagyjából egy nappal született meg, mikorra kialudtam magam és nyugodt fejjel tudtam gondolkozni. Segítségem pedig maximum a képzeletem volt, ahogy magam elé képzeltem azt a helyet, ahol a főhősnő élt, s a helyzetet, amibe csöppent.
Visnyei Veronika Júliát kérdezők:
Kocsis Nagy Noémi. Juhos Gábor. Pados Judit. Farkas Péter. Lang Tünde. Körmendi Zoltán. Czene Enikő.
Írta: Kocsis Nagy Noémi
